Join the new world

Épp le akartam jelentkezni mára, amikor láttam, hogy 2009 február 6. óta vagyok regisztrálva erepen. Meg is lepődtem, hogy nini ez egy születésnap: a harmadik évem erepen.

Volt, hogy leálltam hosszú időkre és alig néztem fel erepre. Már temettem, de aztán mindig visszajöttem és most már több hónapja újra stabil látogató vagyok. Tudjátok olyan kétkattos. Mondjuk ma már az új és újabb változtatásoknak köszönhetően a fiatalabbaknak ez értelem nélküli kifejezés. Ja, csomó változást megéltem. Én még az orgok és a nem is tudom milyen csata modul idején jöttem. Akkor még más termékek voltak. Ami azt illeti csilivili képük sem volt. Q6 sem volt. Volt viszont gift és moving ticket. Mindegyik termékhez külön nyersanyaggal. Mondhatni stabil gazdasági rendszer volt. Aztán egyre többször variálták át. Mindig jól felkavarták a vizet és a stabil befektetéseknek nyoma veszett, de hát ilyen a világ: újabb és újabb hülyébbnél hülyébb és kegyetlenebb kihívások.

Akkor még 20-30 forint között mozgott az arany árfolyama. Többezres vagyonom akkor többszáz goldot ért volna.
Kicsit sajnálom, hogy elmulasztottam a gazdaságot követni és különböző valutás befektetéseim mára elértéktelenedtek. Kiváló példa a 800 belga frankos alapom. Az akkor jó sokat ért, ma már cseszhetem.

2009-ben csináltuk az rl és erep barátaimmal a Liberty Investment Group (LIG) nevű részvénytársaságot is. Micsoda idők. Elpazarolt órák, amikor valuta arbitrázst kerestünk és számoltunk. Sok-sok számolás, "üzleti tervek" időszaka volt.
Volt egy nagy tervünk, hogy az akkor még csak erep szerte egy kezemen megszámolható pénzintézetek nyomdokaiba lépünk és eMagyarország első magán bankja leszünk. Gyűjtöttük is a pénzt, hogy tudjunk valamivel indulni. Aztán megjekent az eMNB meg a többiek és végül idő és a kiszámíthatatlan gazdasági környezet miatt nem vágtunk bele.

Mozgolódtunk a politikában is. Lehet sok mindent mondani a Szolidaritás Pártra, de élveztük és azért értelme is volt. A csúcs az volt amikor egy hónapra én voltam a pártelnök. Nagyon emlékezetes volt, hogy pártelnökségem kezdetén ellopták a játék kiskapuit kihasználva a pártot. Már nem is emlékszem ki volt az a szemtelen terrorista aki ezt tette. Ment is vihar a biliben. (Erep = bili.) Izgi volt, bár akkor jöttem rá, hogy maszturbáció ez az egész erep. Tudom bántón hangzik, de a semmire ennyi időt elpazarolni irtó nagy luxus. Órákat szoptam a mibbiten, hogy tárgyaljak, egyeztessek a többiekkel és a többi párttal. Ápoltam sokak lelkét és próbáltam egyben tartani a pártot. Emlékszem a híres/hírhedt Drithet meg Mikrobit kellett mindig összebékíteni. Vagy már ki tudja hogy volt.
Ebben az időszakban voltam kongresszusi képviselő is Magyarországon. Sajnos az már aktivitás terén egy hanyatló időszak volt. Kár érte.
Voltak ám nagy tervek. Politizálásom idején akartam több életet lehelni a bankszektorba is, de végül a programvitáinkon elsikkadtak az ötleteim.

Kipróbáltam magam kivándorlóként is. Csatlakoztam a dél-afrikai PTO-hoz. Jól megpuccsoltuk a béna dél-afrikaiakat. Szép hónapok voltak ott a Dél-Magyarországon. A politikai elnyomás részeként kongresszusi képviselő voltam. Egyszerű katona, aki megszavazta a magyar megszállók terveit és az elnyomottakét jól leszavazta. Persze nem volt az rossz a helyieknek. Meg hát helyiek sem voltak nagyon. Dél-afrikában mindenféle angolszász országok kevés magánélettel rendelkező egyedei laktak-laknak. Nem volt ez olyan mint amikor Horvátországot meg PTO-zták a magyar titkosszolgák.
Aztán itt is eljött az ideje a váltásnak. Szépen békésen visszaadtuk a hatalmat a helyieknek és kivonultunk.

Ezután jött a hosszú inaktivitásom időszaka, ha jól emlékszem.
Már nem történt semmi. Barátaim szépen elfogytak, eltüntetek ebből az időgyilkos online játékból és csak én maradtam.

A LIG adminisztrációja is el lett felejtve, pedig azelőtt napi szintű statisztika volt vezetve, hogy tudjuk a bevételt és a kiadást figyelni. A részvényesek is kihaltak, eltűntek. Jött is az orgok leépítése a játékból és nagy nehezen sikerült a cégeket a saját karakterembe migrálni. A gazdasági változásokkal együtt a cégek is átalakultak. Azóta egy kicsit sikerült fejleszteni is, szóval van mivel foglalkozni nap mint nap.
Régen volt, hogy 30-40, de nem kizárt, hogy 50 játékosnak adott a LIG munkahelyet (mondjuk nem mindet Magyarországon: volt kanadai, szingapúri és brazil cégünk is; hazátlan tőkések voltunk 😃). Ma csak 10-nek, de büszke vagyok arra, hogy kicsi a fluktuáció a munkásaim között és stabil munkahelyet nyújthatok nekik.

Szép is volt amikor végre sikerült elérni, hogy legyen Q5-ös fegyver cégünk is. Örültem, mert régi cél volt ez. Kár, hogy rá egy héttel megcsinálták a Q6-os fokozatot. -______- Mintha velünk akartak volna kibaszni. 😃

Ja és majdnem kihagytam, hogy az egyik legértelmesebb újítás a military unit funkciót is sikerült kihasználnom. Beléptem a Magyar Civilek Csapatába. Ha több fölösleges időm lenne, lehet, hogy valami komolyabb társaságba is belépnék, de most elég ennyi. Jó újítás ez. Eddig ezt is off-game kellett megszervezni és megszenvedni.

Nem is írtam, de én az index-generációs boom előtt pár nappal érkeztem ide. Meg is lepődtem aztán a cikken. Akkor éppen el voltunk törölve és el voltunk nyomva. Fel kellett szabadítani a hazát egy kis közösségnek a csúnya nagy mindenkinél erősebb Román Birodalom alól.
Aztán a hónapok és baby boomok alatt szépen világhatalommá nőttük ki magunkat. Kifejezetten jó volt világelsőnek lenni és lenyomni mindenkit. Dicső korszak volt, bár leginkább a honfoglalás előtti kalandozásokhoz tudnám hasonlítani: nekünk nagyon zsír volt, a többiek viszont utáltak mint a szart. Lehet mondani, hogy voltak barátaink meg minden, de akkor is mi voltunk a majdnem-szuperhatalom.
Mint minden, ez is jól elmúlt és azóta meg kellett élnem a megszállást és a belpolitikai nyomorgást, hogy mi a francot kezdjünk magunkkal. Nagy-Magyarország, PTO-k, amerikai gyarmatok, WSR, "Lionking", stb. Na meg a tervek.
A lengyel-magyar szövetségnek aztán tökre örültem. Sok időt töltöttem eLengyelországban akkoriban.

Az a baj, hogy az öregeknek, és a politikai elitnek már nincsenek reális új céljai. Mindent elértünk amit lehetett. Most meg tökre abban a fázisban vagyunk amiben valóságban is: a múlt beli vélt és valós sikereinkből élünk, siratjuk, meg azt hisszük reális cél a múlt újraépítése.
Aki meg nem ebben él, az meg nem tudom, hogy mit akar. Eltörölni Romániát? Forevör? Aha. Még ha nem lenne tök irreális akkor sem értem mi lenne a folytatás. De hajrá!

Én elvagyok itt magamban a kis dolgozóimmal meg a cégeim istápolásával. Ez napi 5-10 percet vesz igénybe harccal együtt és közben fejlődök. Nem tudom hova, de addig sem foglalkozom a "gázszámlával".

Na hát körülbelül ennyi az én e-életem három éves története.
Gondoltam megemlékezem róla.

Köszi az eddigi élményeket! További minden jót nektek!
- és nekem is ameddig még maradok..

DrHavoc