Esélylatolgatás

Day 678, 09:28 • Published in Hungary Hungary • by charlie50




Vigyázat, hosszú és nincsenek benne képek!


Megoszlanak a vélemények Magyarország jövőjét illetően, ideértve PEACE-tagságunk kérdését, az észak-amerikai front lezárásának lehetőségeit, a következő hónapok céljait országunk és szövetségeseink számára, valamint a gazdaság és a tartalékképzés témakörét. Abban talán mindenki egyetért, hogy nem vagyunk a helyzet magaslatán (finoman szólva), csak az a kérdés, hogy most akkor mi is legyen.


Lássuk a jelenlegi helyzetet. A világháború során a célok egy részét sikerült elérni, megszereztük Heilongjiangot, a high vas régiót, valamint Alaszkát (high olaj), Nunavutot (high gyémánt), Manitobát (high fa) és számos egyéb „értéktelen” régiót szerte a világon, ugyanakkor a hadjárat nem volt teljes siker, hiszen nem sikerült például teljesen elfoglalni az USA-t, így sajnos az aktivált MPP-k sem szűntek meg. Sajnos az EDEN/Fortis erők (különösem az EMC) erősebbek és szervezettebbek lettek, mint valaha, szövetségeseink gyakorlatilag teljesen kiszorultak a további harcokból, a PEACE pedig az eddigi legsúlyosabb válsággal kell, hogy szembenézzen. Gazdaságunk ugyan a legerősebbek között van, ám tartalékaink meg sem közelítik a konkurens (és némely szövetséges) országok szintjét. Itthon nincs már meg az az összefogás, amely pár hónapja hazánkat a világ egyik – ha nem a – legerősebb hatalmává tette. Részben a nagyfokú érdektelenségnek köszönhetően, részben a választási verseny miatt már egy olyan kis ország TO-ját sem sikerült véghezvinni, mint Moldávia. Ebben a helyzetben kiemelt fontosságú kérdés a lehetséges jövőképek felmérése és a megfelelő lépések előkészítése.


Sokan, sokszor elmondták már, hogy törvényszerű és elkerülhetetlen a nagyhatalmak periodikus gyengülése, esetleges bukása. Én magam is hasonlóan gondolom, ezért nem is akarok ennek az állításnak az igazával vitatkozni, de az elkerülhetetlen bukást is el lehet odázni, illetve lehet szépen is bukni, úgy, hogy előtte valami igazán nagy dolgot csinálunk. Természetesen nem lehet hónapokra előre részletes terveket készíteni, de a következő pár hónap stratégiai és politikai céljait el lehet kezdeni kijelölni. Mivel a kezdeményezés sok területen már nem a mi kezünkben van, nagyban befolyásolják a mindenkori kormány lehetőségeit ellenfeleink (és néha szövetségeseink) lépései. Lássunk hát néhány fontos kérdést, melyek döntő hatással lehetnek jövőnkre.


PEACE-tagság

Jelenlegi formájában a PEACE nem képes sokáig megőrizni előnyét a rendkívül jól szervezett EDEN/Fortis tengellyel szemben. Katonailag jobban szervezettebbek (lásd EMC), kommunikációban és szervezésben előttünk járnak, propagandájuk még mindig kitűnő (főleg román oldalról), ráadásul ők vannak morális előnyben is, hiszen a saját (és szövetségeseik) elfoglalt területeiért harcolnak. Ezzel szemben a PEACE-ben súlyos hiányosságok vannak például az anyagi finanszírozás terén, a tagországok beleszólási jogainak kérdésében, valamint szervezettségben is. Az egyetlen, ami (még egyelőre) némileg a PEACE felé billenti a mérleg nyelvét, az a nyers erő (köszönhetően a nagyobb országok aktív lakosságának). Magyarországnak most több választási lehetősége is van a PEACE-t illetően, de a döntés hosszú időre befolyásolni fogja országunk sorsát.
Hagyhatjuk, hogy minden menjen tovább úgy, mint eddig, bízva abban, hogy egy-két komolyabb E/F siker felrázza a tagországokat. Ez nem igényel semennyi befektetett munkát, energiát, de rendkívül nagy a kockázata annak, hogy a PEACE átalussza saját kivégzését.
Választhatjuk azt is, hogy élére állunk egy reform-folyamatnak, magunk mellé vesszük az indonézeket, szerbeket, esetleg oroszokat, hónunk alá csapunk még néhány középerős országot és kézbe vesszük a PEACE irányítását, mintegy belső tanácsot alakítva az erősebb és aktívabb országokkal. Ennek a megoldásnak rengeteg előnye lenne, a PEACE nem lenne többé egy százfejű szörny, egységesíteni lehetne az irányítást és nem lenne olyan érzése az embernek, mintha a PEACE egy olyan pók lenne, aminek minden lába önálló akarattal bír és nem érdekli, merre mennének a többiek. Természetesen ennek a megoldásnak is megvannak a maga buktatói, hiszen ebben a némileg diktatórikus rendszerben óhatatlanul sérülnének egyes kisebb, kevésbé aktív tagországok jogai.
Amennyiben a szövetség megreformálása lehetetlen lenne, vagy olyan mértékű befektetésbe kerülne, ami már nem érné meg, maradna a legradikálisabb megoldás: új szövetséget alapítani a régi romjain. Ez természetesen csakis a végső megoldás lehetne, ha már nincs más választásunk, viszont ha idáig eljutunk, sokkal körültekintőbben kell eljárni, mint az eredeti PEACE esetében. Nem kellene felesleges ballasztot cipelnünk, kizárólag az alapján kéne a tagságot megválogatnunk, hogy melyik ország mennyit ér jelenleg (függetlenül attól, hogy valamikor a ködös múltban mennyit tettek értünk, vagy a szövetségért), illetve hogy milyen potenciál van benne.


A világháború lezárása

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a világháború már sokkal inkább kolonc a nyakunkon és a biztos kudarc forrása, mintsem diadalmaink helyszíne, büszkeségünk táptalaja és nagyságunk hirdetője. Valamit muszáj kezdenünk ezzel a helyzettel is, hiszen lassan, de biztosan fölénk kerekedik az E/F tengely. Az egyértelmű, hogy örökké nem tarthatjuk meg amerikai gyarmatainkat, de van esélyünk a lehető leghosszabbra nyújtani ott-tartózkodásunkat, megkeserítve a jenkik és a gombszeműek életét. Az sem mellékes, hogy mely területeket tartjuk meg a lehető legtovább, hova koncentráljuk a védelmünket.
Az egyik lehetséges forgatókönyv szerint ideje lenne megszabadulni minden felesleges, „értéktelen” régiótól, az eredeti területeinken kívül csak a négy high nyersanyaggal rendelkező területet megtartva. Ez lényegesen megkönnyítené a védekezést, a lakosság jobb elosztását, és az ütőerőnk hatásosabb koncentrálását. Természetesen ez sem lenne örök megoldás a gondjainkra, hiszen naívság lenne azt feltételezni, hogy pont az értékes területeket ne akarnák visszafoglalni, de mindenesetre kicsit megnehezíthetnénk ellenfeleink dolgát.
Egy másik variáció szerint nyugodtan visszaadhatnánk minden nem eredeti területet az egy Heilongjiang kivételével, ami mondhatni, gazdaságunk alapja. Előnye lenne ennek a megoldásnak, hogy valamiféle békét is ki lehetne csikarni az usákoktól, és minimumra csökkentenénk a támadási felületünket, de azért valljuk be, nem lenne egy népszerű megoldás a lakosság körében. Én személy szerint Alaszkát addig tartanám, amíg emberileg lehetséges, hiszen Eszkimóföld az USA kapuja Ázsiába (legalábbis az orosz rész felé).
Persze megtehetnénk azt is, hogy minden területhez foggal-körömmel ragaszkodunk. Sokáig elhúzódó háborúra számíthatnánk, felborzolt idegekre itthon, esetleg fásultságra, unalomra, végül az elkerülhetetlen bukásra (ne feledjük, az E/F csapatoknak csak egyszer kell győzniük, nekünk viszont minden egyes csatát meg kell nyernünk).
Meg kell találnunk tehát a háború lezárásának legjobb módját (vagy legkevésbé rosszat, kinek hogy tetszik), mert amíg ez a háború folyik, addig a mögöttünk lévő országok felfejlődnek mellénk, mi viszont nem tudunk semmi új cél megvalósításába kezdeni, hiszen kényszerpályán mozgunk és a kezdeményezés nem a mi kezünkben van.


Új célok

A legsürgősebb feladatok egyike az új célok kitűzése és a megvalósítás alapjainak a lefektetése. Ha szeretnénk továbbra is élvezni a játékot, nem mehetünk át non-combat módba, mint tették azt a románok. Mi nem arra születtünk, hogy hónapokat várjunk csendben, míg újra lesz esélyünk valami nagyot alkotni, hiszen a magyar társadalom ilyenkor inkább elkezdi belülről felemészteni önmagát. Olyan célokat kell tehát kitűzni, amelyek mellett a társadalom nagy többsége képes harcolni, dolgozni, aktív maradni. Muszáj értelmes célt adni az aktív lakosságnak, hiszen az iskolaidőszak miatt amúgy is eléggé inaktivitásba süllyedtünk, ha további aktivitás-vesztés lesz, azt bizony nagyon megsínyli a társadalom.
Egyik lehetséges út a szövetségünk megerősítése, irányításának átvétele. Segíthetünk, hogy a baráti érzelmű nemzetek is felemelkedjenek, hiszen az ő sikereik egyúttal az E/F gyengülését is jelentik. Kiemelt fontosságú projekt lehetne Central Greece megszerzése akár a törökök, akár a szerbek számára, vagy például indíthatnánk egy újabb támadást az E/F egyik oszlopos tagja, Spanyolország ellen, de most már úgy, hogy ne csak múló pár napos siker legyen.
Egy másik lehetséges cél lehetne a régóta függőben lévő ügyek „lerendezése”, azaz Horvátország, Románia, vagy éppen Ukrajna megtámadása (és lehetőleg eltörlése, legalább egy napra). Ezzel biztos nagy társadalmi támogatottságot, aktivitás-emelkedést lehetne elérni, a győzelem stratégiai és propaganda-értékéről már nem is beszélve. Ez akár egy jó alap is lehetne a Nagy-Magyarország létrehozására irányuló törekvések sikeréhez (igen, „csakazértis” belecsempésztem Nagy-Magyarországot), ami vélhetően sok honfitársunk szívét megdobogtatná.
Van egy harmadik, kevésbé izgalmas út is, amely nem zárja ki az első kettőt, sőt inkább azokkal párhuzamosan lehetne törekedni rá, ez pedig a katonai nagyhatalom helyett a politikai – gazdasági nagyhatalom kiépítése. Sajnos, nem egy egyszerű dolog újra olyan sikeres TO-csapatot létrehozni, mint régen, amikor mindenki úgy kezdte a napi imádságot, hogy „a magyarok szavzataitól ments meg Uram minket”, de nem reménytelen a helyzet. Sajnos a gazdaságunk hiába az egyik legerősebb, nem csak azt kéne megtanulnunk, hogy hogyan lehet a legjobban, leghasznosabban elkölteni a pénzt, hanem azt is, hogy hogyan lehet „nem elkölteni”, azaz félretenni.


Gazdaság és tartalékképzés

Természetesen a fent említett célok megvalósításához kell valami nagyon fontos dolog: a pénz. Ez az alapja mindennek, ma, amikor a több milliós sebzések döntik el a csatákat, már nem is a tankok száma és erőssége az, ami igazán számít, hanem a rendelkezésre álló, „elégethető” aranyak mennyisége. Persze tudom, hogy nem olyan könnyű fenntartani a katonaságot, tankolni a fontos csatákban, támogatni a civil kezdeményezéseket és még mellette pénzt is félrerakni, de azért egy meghatározott hányadot a heti bevételből nyugodtan félre lehetne rakni.
A gazdaságot és a tartalékképzést illetően valójában csak két választásunk van. Vagy folytatjuk az eddigi gyakorlatot és amint összegyűlik egy kis pénz, rögtön elütjük valami csatában, vagy megszokjuk az érzést, hogy van, és nem figyelünk arra, hogy mennyire égeti a zsebünket az a pár ezer el nem költött arany. Sajnos a lakosságnak ebbe a kérdésbe vajmi kevés beleszólása van, de talán némi társadalmi nyomást lehetne gyakorolni a mindenkori kormányra, hogy az történjen, amit a többség akar.


Utószó, avagy hogyan csinálnám én, az egyszerű állampolgár

Na most jön az a rész, ami remélem vitaindító lesz (nem haragszom meg a 100 feletti kommentszámért, még sosem volt annyim, természetesen értelmes, a cikkhez kapcsolódó kommentre gondolok, nem spamre). Én, mint egyszerű senki, örömmel látnám, ha lezárnánk végre a döglődő világháborút, megtartanánk, amit feltétlenül szükséges (szerintem ez Alaszka és Heilongjiang), majd nekiállnánk a PEACE átszervezésének, ahol is vezető szerephez jutnánk. Miután rendbetettük a gazdaságot és hatalmas tartalékokat képeztünk (20 – 25 ezer arannyal első körben kiegyeznék, nem is értem, miért emleget mindenki 3k aranyat, ha a NAT feltöltéséről van szó), nekiláthatnánk némi jó magyar feketeborsot törni a horvátok és románok orra alá (kezdhetnénk mondjuk Ukrajna elfoglalásával). Miután újra bebizonyítottuk a világnak, hogy TO-ban mi vagyunk a legjobbak („na ki a király?”-túra Moldáviában, Ukrajnában, majd az északi országokban), ellátogathatnánk orosz barátainkkal együtt meglátogatni a leendő skandináv gyarmataikat, majd hazafelé beugorhatnánk Central Greece-be, ahol is szerb (vagy török) házigazdáinkkal együtt fergeteges búcsúbulit tartanánk a kivándorló görög őslakosok tiszteletére. Miután hazatértünk a kirándulásból, némi pihenés után nekilátnánk egy kis kalandozásnak a szomszédban, hogy utána végre elkezdhessem szervezni álmaim belföldi körutazását (Budapest – Őrvidék – Felvidék – Kárpátalja – Erdély és Máramaros – Budapest).
Tudom, nem ilyen egyszerű, mint ahogy most leírtam, de legalább kezdjük el a felkészülést, hogy pár hónap múlva ne az legyen az összes választási lehetőségünk, hogy melyik PEACE-gyakorlócsatában üssünk.


Az itt megjelenő cikkek a magánvéleményemet tükrözik, kéretik a hozzászólásokat nekem címezni


Közérdekű információk:


A Magyar Közlöny a kormány hivatalos lapja

A Hadügyi Közlöny a Hadügyminisztérium hivatalos lapja

A Kongresszusi Közlöny a Kongresszus hivatalos lapja

Magyarország hivatalos fórumát itt találod meg, regisztrálj!

Újoncok és tenni akaró régiek, vegyetek részt a mentorprogramban, hogy minél sikeresebb legyen országunk!

Támogasd a Nagy-Magyarországért Alapítvány és az Utolsó VédőVonal Alapítvány működését!


Figyelmetekbe ajánlom barátaim újságait is:

raszta újsága: Egy raszta szavai

Akitlosz újsága: eH O N U N K

Heidar újsága: Heidar’s Herald

Doggett újsága: Agymenés

Zoli84 újsága: Szabad Magyarország

slamx újsága: e-idea news


Vigyázat, reklám!

Ha idáig elolvastad és esetleg szimpatikusnak találtad a gondolatmenetemet, engedd meg, hogy felhívjam a figyelmedet pártunkra, a Corvin - Nemzeti Radikális Pártra. Látogasd meg honlapunkat, gyere chatszobánkba és ha egyetértesz céljainkkal, lépj be pártunkba. Érdemes továbbá figyelni a Patrióta nevű újságot, amíg az új pártlapunk nem készül el, addig itt olvashatod pártunk hivatalos közleményeit, valamint párttagjaink érdekesebb cikkeit. Amennyiben szeretnél felkerülni levelezőlistánkra, kérünk jelöld barátnak a CNRP pártorgot. Köszönjük!