[ICS] Kül- és belpolitikai helyzet az imbusz-gate ügy árnyékában

Day 2,993, 05:26 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Sziasztok!

A mai napon jelentős problémák merültek fel az ország politikai rendszerén belül, azon belül is konkrétan az elnök személyével kapcsolatban. Ebbe én most nagyon részletesen nem mennék bele, hiszen MK is jelent meg a témában, ami nagyon jól összefoglalja a történteket. A lényeg a lényegben, hogy újfent kiderült, hogy az elnök magát lelkes kezdőnek kiadva, valójában egy régebbi, politikailag megbukott játékos reinkarnációja.

Ez a helyzet önmagában nem jelentene akkora gondot, ugyanis a kongresszus beadná az impícset, megszavazná és 24 óra múlva az új elnök venné fel a munka fonalát. Csakhogy itt érkeztünk el a helyzet abszurditásának második aspektusához.

A második helyezett ugyanis Nyonyi lett a választáson. Magyarra lefordítva, ki akarjuk tenni imbusz szűrét, aki mindenféle őrült javaslattal (szerb NE, román hadüzenet, görög MPP) ellehetetlenítette az ország kormányának és kongresszusának munkáját, valamint belengetett játékelhagyásával a választásokig hátralévő néhány napra egy béna kacsa állapotába zárná a hazáját. Igen, de a második helyezett Nyonyi jó eséllyel (korábbi kongatagságából kiindulva) ugyanezeket a javaslatokat beadná és ugyanúgy nem lenne garantálva az aktivitás, mint a játékelhagyó imbusznál. Ráadásul valljuk be őszintén, az államkasszát sem szívesen bízná senki Nyonyira.

Szóval az impícs nagyjából kizárható opció. Akkor tehát vagy marad az imbusz-susususk hibrid és megpróbálunk elevickélni valahogy, vagy önpuccsot csinálunk.

Az első verzió azért nem lehet reális lehetőség, mert jelenleg rendkívül kiélezett nemzetközi helyzettel állunk szemben, hiszen a görög-argentin páros akcióba kezdett a szomszédságunkban, ami részben ellenünk is irányulhat, így aktív és tettre kész vezetésre van szükség, nem is beszélve arról, hogy lassan hűteni kéne az osztrák régiókat, valamint közeledik a 3000. nap, a maga, jelenleg még ismeretlen akcióival, amikorra jó lenne TP-s csatát biztosítani. Elnök és piros gomb megnyomására alkalmas személy nélkül csak rendkívül korlátozott mértékben tudjuk szabályozni a csataindításokat.

A második opció viszont azért nehéz, mert Magyarország az egyik olyan ország (ha jól tudom talán három van összesen, velünk együtt), ahol még soha nem kellett megbontani a demokráciát és soha nem került hatalomra diktátor.

Mindazonáltal én, személy szerint úgy gondolom, hogy most, akármennyire is fájdalmas, a második opcióhoz kell nyúlni, hogy áthidaljuk a következő elnök hivatalba lépéséig fennálló interregnumot.

Itt jegyezném meg, hogy a következő választáson a választópolgárok és top pártok felelőssége fokozott lesz, hiszen a jelenlegi esetből tanulva mindenképpen legalább két értelmes jelöltet kell az első két helyre juttatni ahhoz, hogy elkerülhető legyen a mostani probléma.

A diktatúra bevezetéséhez természetesen kell találni egy megbízható, hozzáértő és a többség által elfogadható embert, aki elviszi a rendszert, amíg megválasztásra nem kerül az új elnök 7-én reggel.

A személy kiválasztása kapcsán többféle elmélet van, amely mentén el lehet indulni. Kereshetünk politikától mentes, ám aktív embereket, vagy kereshetünk a politikában benne lévő, ám megfelelően felkészült és integráló személyiséget is. Az előzőre általában a nagyobb századok vezetőségében találhatunk példákat, míg utóbbiakat a gyakori kormánytagságot vállaló személyek, akár korábbi elnökök között kell keresni.

Nyilván mindenkinek megvannak a személyes javaslatai, de a jelen helyzetben mindenképpen a kompromisszumra kell törekedni, nem lehet ragaszkodni ahhoz, hogy csak a-t vagyok hajlandó elfogadni és ha b lesz, akkor direkt ellene ütök. Bármi is lesz a döntéshozóink (századtisztek, kongatagok, kormánytagok) konszenzusos döntése, amögé az esetlegesen kisebbségbe kerülő véleménynek is fel kell sorakoznia az ország érdekében.

A helyzet külpolitikai vetületének egyik része az, amiről már iamkplus már felvázolt remek írásában. A macedón-bolgár páros az elmúlt hónapok magyar, illetve egyéb külpolitikai törekvéseit lerombolva megint inkriminálta magát jó időre, amivel ismét visszavetette a nemzetközi viszonyokat arra a szintre, ahol mondjuk nyáron megragadtak. Ez pedig egy nekünk kedvezőtlen helyzet.

Én azonban nem ennek részleteiről beszélnék, hanem arról, hogy véleményem szerint mi az, amiben változtatnunk kéne a közeljövőben, hogy jól jöjjünk ki ebből az egész katyvaszból, amibe kerültünk az utóbbi időben.

Sajnos, akármennyire is fájdalmas lehet ezt kijelenteni egyesek számára, újfent egyértelművé vált, hogy a macedón-bolgár orientáció egy zsákutca. Sajnos e két ország kiszámíthatatlansága miatt egy szövetséget rájuk alapozni lehetetlen. Másrészt ugyanennek képezi a gátját az a tény is, hogy a velünk baráti országok közül az összes ugyanezen az állásponton van, így elzárkóznak minden egyes kooperációtól. Így tehát ha továbbra is egyértelműen ebbe az irányba haladunk, akkor csak elszigetelődünk mi is, mint ők.

Nem azt mondom, hogy a kapcsolatot is meg kell szüntetni, de azt mindenképpen állítom, hogy a koordinációt vissza kell fogni velük és nem kell további lépéseket tenni az általuk alkotott oldal felé. Az is egyértelmű a közelmúltbéli események alapján, hogy az Asteria nem bomlik fel, hiszen a szövetség proEDEN magjának és vezetésének tökéletesen megfelel, hogy így, kettős játékot játszva, tartják pórázon részben a szlovén és teljesen a szerb politikát. Ezzel ők nagyjából dominálni is tudják a világpolitikát.

A helyzet annyiban hasonló a korábbi sususk ámokfutáshoz (2014 november), hogy megint küszöbön áll egy nagy, nemzetközi támadás hazánk ellen, amit csak egy konszolidációs politikával és megfelelő taktikázással kerülhetünk el. Ha a görögöket megtámadtuk volna a második NE alkalmával, akkor megadtuk volna az esélyt magunknak, hogy legalább egy potenciális támadót kiiktassunk. Nos, ezt nem tettük meg és így ők is ott maradnak és mellé még bejönnek az argentinok is, akiket
1. meg sem tudunk támadni a rengeteg közös MPP miatt
2. RW-t sem tudunk nálunk csinálni anélkül, hogy politikai és katonai lavinát indítanánk saját magunkra.

Ne feledjük el, hogy az argentinok Asteria tagok és így egy magyar-argentin konfliktus az Asteria végét jelentheti, hiszen, ha az elvárásaink szerint alakulna minden, a szerbek és a szlovének mellettünk harcolnának, a románok, portugálok és egyebek pedig a görögökkel karöltve az argentinok mellett. Csakhogy nem fog az elvárásaink szerint alakulni, mivel egy számomra érthetetlen, irracionális okból kifolyólag, főként a szerb vezetők elképesztő módon ragaszkodnak az Asteriához, tehát egy ilyen konfliktus során nem valószínű, hogy teljes mellszélességgel kiállnának mögöttünk. És ez nem az ő hibájuk, mert mi manővereztük magunkat ebbe a helyzetbe a korábbi, sorozatos rossz döntéseinkkel.

Más lenne a leányzó fekvése, ha az argentinok támadnának meg minket. Ebben az esetben jóval több szimpátiát tudnánk kicsikarni. A mondat itt befejezve szépen hangzana, csakhogy itt jön a nagy "HA". Erre ugyanis csak akkor van esélyünk, ha, mint már említettem, konszolidációs politikával lesimítjuk az utóbbi időszak kilengéseit.

Továbbá, már ezerszer elmondtam korábban, minden egyes kormánytagságom, tanácsadóságom alkalmával, illetve minden egyes cikkemben, de még sincs látható foganatja soha, hogy a lehető legrosszabb, amit tehetünk, ha ide-oda csapongunk, mert akkor mindkét oldalon elfordulnak tőlünk. Ehhez rendkívül közel vagyunk, mondhatni a 24. órában. Igaz, hogy helyzetünknél fogva hintapolitikára vagyunk kényszerítve, de ezt lehet jól is csinálni. Az előző hónapban például a spanyol MPP-vel szerintem túltoltuk. Nagyon fontos lenne, hogy végre a magyar elnökök és kormányok ne csak a ciklus végéig lássanak, hanem koncepcióban, több hónapos periódusokban gondolkozzanak.

Az utóbbi hónapokban próbálkoztunk mindennel, az Asteria közeledéstől kezdve a macedón-bolgár orientáción keresztül egészen a semlegességig, azonban hónapról hónapra váltakoztak ezek és nem tudott kifutni érdemben egyik sem, mert mindenki azonnal akart eredményt, mintha a világ megszűnne a választás napján.

A macedón-bolgár útról bebizonyosodott, hogy zsákutca, így most elölről kezdhetünk valami mást, ha még van rá lehetőségünk. Viszont bármit is kezdünk el, végig kell vinni, bármeddig is tart. A folyamat során két "választó-hitegető" álomról le kell mondani végleg:
1. csak a barátainkkal alkotunk szövetséget
2. a nemzetközi helyzet rövid időn belül kedvezően változik

Ezek ugyanis immáron bizonyosan lehetetlen tételek.

Mindenesetre remélem, hogy Magyarország a jelenlegi kül- és belpolitikai veszélyzónából megerősödve, egységesen és szakszerűen eljárva ki tud lábalni.

Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy - bár sosem gondoltam volna, hogy ezt le fogom írni - a jelenlegi kormányból kiemelném fsb1000 gazdasági miniszter teljesítményét, aki az állami pénzek védelmében minden tőle telhető intézkedést megtett és végig szakszerűen, a politikai viharokon kívül maradva végezte a feladatát.

Maradok tisztelettel:
ICS