Kitüntetések: Minden gonosz forrása

Day 4,389, 13:38 • Published in Hungary Hungary • by kipcsak

A minap bukkantam RATAJOWSKI kiváló írásába
ami minden gonosz forrásának a Training War-okat nevezte meg.

RATAJOWSKI 5 pontban szedte össze személyes élményei, tapasztalatai mellett a TW-kel kapcsolatos problémákat:

- apolitikus, antiszociális döntéshozó osztály gazdagítása /szerk: enyhe marxista jegyeket hordoz magában/,
- a harci modul degenerálása,
- a politikai modul degenerálása,
- a gazdasági rendszer degenerálása,
- az új játékosok elidegenítése.

A megállapításai meggyőzőek, alapvetően egyetértek velük, de azt is meg kell jegyeznem, hogy a játékismeretem sok szempontból elég homályos még, kezdve a taktikai, gazdasági, politikai moduloktól az erepublik rl működési feltételéig (szerverbérlésig, üzemeltetési és fejlesztési humán költségekig) bezárólag. RATAJOWSKI megállapította, hogy egy játéknak mindig a terjeszkedésnek, az új felhasználók bevonásának kellene lennie, de az erep inkább csak a fenntartásra koncentrál. Teleki kolos kiemelkedő munkájából megtudhattam, nem volt ez mindig így:



Volt idő mikor megpróbálkoztak ezzel v2 néven, ahol amennyire utána tudtam nézni a régi és az új játékosok, az ingyen játszók és fizetősök között egy egészséges egyensúlyt próbáltak teremteni. Az eredmény ismert, nem úgy sült el ahogy szerették volna, tömegesen hagyták abba a játékot, és ma is vélhetően ez a sikertelenség az oka mindannak, amit RATAJOWSKI - szerintem tévesen - a TW-knek tulajdonít.

RATAJOWSKI munkájának 5-ös pontja a kezdők elidegenítéséről szól. Jelen post is igazából erre akart reagálni, de az eredeti post komplex kitekintésétől (az individuális és közösségi játékról nem is beszélve) nem tudtam elvonatkoztatni.

RATAJOWSKI a kezdők elidegenítését a BH medálok nehéz elérésével példázta, de a személyes tapasztalatom, motivációm azért ennél árnyaltabb, másabb.

Tapasztalatból mondom, hogy kezdőként az első hetek a játékkal történő ismerkedésről, a küldetés hajhászással zajlanak. Mikor ezek elfogynak, a küldetés szerepét a kitüntetések hajhászása veszi át. És ez a pont az ahol azt éreztem, hogy ez nem lehet a játékélményem középpontjában. Cseppet sem kielégítő, sőt, idegesítő.

A látható, megjelenő kitüntetések üldözése már unalomba fulladt. Csinálom a mercenaryt, de túlzás lenne azt mondanom, hogy élvezem. Csak azért csinálom, hogy ne szürke legyen. És ez a legzavaróbb az egészben. A küldetések, kitüntetések hajhászása adta a játék elejét, de ez csak rövid távon adott bármit nekem. Zavaró, hogy állandóan látom a profilomon mit nem értem el, és ami még rosszabb soha nem is érek el, mert lehetetlen.

Gyerekkorunkban szocializált minket a gazdálkodj okosan. Szürke minden és csak akkor nyerhetsz, ha a szürkeség eltűnik. De idővel megtanultuk mindannyian, hogy ez baromság. Rengeteg a szürkeség az életben, és megtanulod, hogy nem az a megoldás, hogy kiszínezed, hanem, hogy te határozod meg minek kell színesnek lennie. A szürkeség hajhászását meghagyod másnak.

Ez a játék minden egyes alkalommal, ha megnézem akárcsak az erőmet a profilomon megpróbálja átvenni az irányítást és megmondani mit kellene színeznem, sőt hogy hányszor kellene színeznem (nincs olyan, hogy elégszer).

Ennek megoldására 2 lehetőség van. Vagy tanácsot adok a fejlesztőknek hátha meghallják a hangom , vagy lenyúlok a gatyámba megnézni megvannak-e a tökeim. Ha megvannak, akkor pedig elgondolkozok minek nyavalygok a semmin és továbblépek.
.
.
.
Egy pillanat, csak megnézek valamit.

.
.
.
.
.
.
.
Megvannak még.