A terep-formák
Nintsen
Sziasztok!
Úgy gondolom, sokunknak hasznára válhat Szun-Ce ókori műve, A Háború Művészete. Tudom, hogy nagyon kevesen hallottatok róla, de az az igazság, hogy az abban foglaltak nagyon jól illenek az erepes hadviselésre is. Már ha van még egyáltalán olyan.
Épp ezért egy kis ízelítőt kopizok ide, ha kedved támad hozzá, olvasd el az egészet.
Elnöki aspiránsoknak pedig kötelezővé tenném...
" Szun-ce mondotta:
A terep-forma lehet járható, lehet fogvatartó, lehet szerteágazó, lehet szakadékos, lehet hegyes-völgyes, lehet messze nyúló.
Ha mi is előre tudunk haladni, az ellenség is közeledni tud hozzánk, akkor mondjuk, hogy (a terep) járható. Járható terepen mindenekelőtt foglaljuk el a magaslatok napos oldalait és jól válasszuk meg az élelmezés útjait, hogy amikor harcra kerül sor, előnyös helyzetben legyünk.
Ha előrehaladni még csak tudunk, de visszatérni már bajosan, akkor mondjuk, hogy (a terep) fogvatartó. A fogvatartó terep sajátossága, hogy ha az ellenség nem készült fel a harcra, akkor előre megyünk és legyőzzük; de ha az ellenség harcra készen áll, akkor hiába megyünk előre, nem lesz miénk a győzelem, mert hiszen nagyon nehéz volna visszatérnünk, s így nem tudunk előnyökhöz jutni.
Ha mi is előremegyünk, de előnyökhöz nem jutunk, az ellenség is előrehalad, de előnyhöz nem jut, akkor mondjuk, hogy (a terep) szerteágazó. Szerteágazó terepen kínáljon nekünk bármilyen előnyöket az ellenség, mi semmiképpen ne menjünk előre, hanem vezessük el onnan a sereget. S ha el tudjuk érni, hogy az ellenséges sereg egyik fele előrenyomul, és ekkor mérünk rá csapást, akkor előnyhöz jutottunk.
Szakadékos terepen, ha sikerül elsőnek elfoglalnunk, az a legfontosabb, hogy teljesen megszálljuk a helyet, és úgy várjuk az ellenséget. Ha az ellenségnek sikerült előttünk elfoglalnia, és teljesen megszállta már, akkor ne menjünk utána; csak abban az esetben mehetünk utána, ha nem szállta meg teljesen.
Hegyes-völgyes terepen, ha sikerül elsőnek elfoglalnunk, mindig a magaslatok napos oldalait szálljuk meg, úgy várjuk az ellenséget. De ha előttünk már elfoglalta az ellenség, akkor vezessük el onnan a sereget, ne menjünk (az ellenség) után.
Messzire nyúló terepen, ha az erők egyenlők, szinte lehetetlen csatát kezdeni, és harcba keveredve semmi előnyhöz nem juthatunk. Ez a hat (szabály): a terepről szóló tanítás. A hadvezérnek, hogy tökéletesen láthassa el feladatát, mindezt nagyon alaposan tanulmányoznia kell.
Mert ezekből fakad, hogy a hadsereg egyszer visszafordulni kénytelen, másszor meggyengül, egyszer az ellenség kezére jut, másszor felmorzsolódik, egyszer felfordulás támad soraiban, másszor futásban kénytelen menekülést keresni. Ez a hat dolog egyáltalán nem természeti szerencsétlenség, hanem a hadvezér hibája.
Ha az erők egyenlők, de eggyel támadunk meg tizet, akkor visszavonulásra kényszerülünk. Ha a katonák erősek, a tisztek azonban gyengék, akkor (seregünk) gyenge lesz. Ha a tisztek erősek, a katonák azonban gyengék, akkor (seregünk) az ellenség kezére jut. Ha a főtisztek elégedetlenek és nem engedelmeskednek, ha az ellenséggel találkozván a maguk feje szerint hadakoznak, akkor a hadvezér nem ismeri igazi képességeiket, és a (sereg) felmorzsolódik. Ha a hadvezér gyenge, nem elég szigorú, az alapelvek tanításakor nem elég világos, akkor a tisztek és katonák nélkülözni fogják az állandó szabályokat, s a hadirend felállításakor minden összekuszálódik, aminek következtében felfordulás lesz úrrá (a seregben). Ha a hadvezér nem képes helyesen megítélni az ellenséget, kicsiny erőt vet harcba nagy erő ellen, ha maga gyenge lévén, megtámadja az erőset, ha katonáiból nem válogat ki rohamosztagokat, akkor (a sereg) futásban lesz kénytelen menekülést keresni. Ez a hat (szabály): a vereségről szóló tanítás. A hadvezérnek, hogy tökéletesen láthassa el feladatát, mindezt nagyon alaposan tanulmányoznia kell.
A terep-formák: megannyi segítség a hadsereg számára. Az ellenség helyes megítélése a győzelem biztosítása céljából, valamint a szűk, járhatatlan, távoli és közeli (terepek) megvizsgálása: a fővezér feladata.
Aki ezek ismeretében vezeti a harcot, az biztosan győzelmet arat; aki azonban ezekről mit sem tud, mégis harcot vezet, az óhatatlanul vereséget szenved. Éppen ezért: ha a harcról szóló tanítás biztos győzelmet ígér, akkor mindig felvehetjük a harcot, még ha az uralkodó azt mondja is, hogy ne harcoljunk. De ha a harcról szóló tanítás csak vereséget helyez kilátásba, akkor semmiképpen sem szabad harcba bocsátkoznunk, hiába mondja azt az uralkodó, hogy most pedig harcolnunk kell.
Az (a hadvezér) tehát, aki előrenyomulván nem a hírnevet keresi, visszavonulván pedig nem retteg a büntetéstől, hanem csak a nép védelmezésére és uralkodója igazi érdekeire gondol, az a fejedelemségnek valóságos drágaköve.
Ha úgy tekintünk katonáinkra, mint saját gyermekeinkre, akkor elmehetünk velük akár a legmélyebb szakadékba is; ha úgy tekintünk katonáinkra, mint szeretett fiainkra, akkor követnek bennünket akár a halálba is. De ha úgy szeretjük őket, hogy nem tudunk parancsolni nekik, ha olyan nagylelkűek vagyunk irántuk, hogy nem tudjuk szolgálatra fogni őket, ha tehát olyan felfordulást okozunk, hogy többé helyre sem tudjuk állítani a rendet, akkor katonáink lázadó fiúkhoz hasonlítanak, s lehetetlen lesz harcba vinni őket. Ha megértjük, hogy katonáinkkal képesek vagyunk a támadásra, de nem értjük meg, hogy az ellenséget éppen nem szabad megtámadnunk; akkor győzelemre csak félig-meddig számíthatunk. Ha felismerjük, hogy az ellenséget most meg lehet támadni, de nem értjük meg, hogy katonáinkkal most nem tudunk támadást végrehajtani, akkor is csak félig-meddig számíthatunk győzelemre. Ha felismerjük, hogy az ellenséget meg lehet támadni, s tudjuk, hogy katonáinkkal most képesek vagyunk támadni, de nem értjük meg, hogy a terepforma nem teszi lehetővé számunkra a harcot, akkor megint csak félig-meddig bízhatunk a győzelemben.
Ezért háborúzni az tud igazán, aki úgy mozgatja (seregét), hogy sohasem téved el, s úgy vezeti (vállalkozásait), hogy sohasem jut szorult helyzetbe.
Jól mondják tehát: ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat, akkor a győzelem nem maradhat el; s ha ismerjük a földet és ismerjük az eget, akkor a győzelmünk tökéletes lesz."
Szun-ce: A háború művészete.
Comments
"Jól mondják tehát: ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat, akkor a győzelem nem maradhat el; s ha ismerjük a földet és ismerjük az eget, akkor a győzelmünk tökéletes lesz."
Pertamaxxx!
Káma Szutra idézetek lesznek?
Ebből?
https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&id=75746&type=22
,,Hatvannégy" első szakasza tehát az ölelés.
Az ölelés a két nemet egyesítő, kölcsönös vágy jele, amely lehet érintkező, érintő, dörzsölő és szorító ölelés.
Érintkező ölelés az, amikor egy férfi valamilyen ürüggyel a nő mellett megy el, és felső testével mintegy ,,véletlenül" hozzáér.
Érintő ölelésnek nevezik azt, mikor egy nő lehajol, mintha föl szeretne venni valamit, és keblével megérinti az előtte lévő férfit.
Ez a kétfajta ölelés olyanok között fordul elő, akik még nem ismerik egymást, vagy még nem beszélnek egymással.
Ha két szerelmes sétálgatás közben egymáshoz dörzsöli testét, ez a dörzsölő ölelés.
Szintén sétálgatás közben következhet be a szorító ölelés, amikor az egyik fél a másik testét erősen valami falhoz vagy oszlophoz szorítja.
E két utóbbi ölelési módot azok alkalmazzák, akik tisztában vannak egymás szándékaival.
Szeretkezéskor szintén négyféle ölelés szerepelhet, mégpedig:
A "kígyófonódás", mikor a nő ráfonódik a férfira, mint a kígyó a fára, megöleli a férfit, és szenvedélyesen néz rá, a férfi fejét maga felé vonva halk sziszegő hangot hallat...
29. Három tavaszt megért szamár.
The newspaper with the id 283164 was suspended for breaking the rules of the New World !
alapmű, nyáron végre végigolvasom
És mit ír a fékseregekről?
"A hadsereg számára nem az a legfontosabb, hogy minél több katonája legyen, hiszen nem csak katonai erővel nyomulhatunk előre. Ha éppen elegendő erőt tudunk összpontosítani az ellenség helyes megítélése alapján, akkor máris biztosra vehetjük a győzelmet. Aki azonban meggondolatlan és lebecsüli az ellenséget, az óhatatlanul az ellenség fogságába kerül. "
Tehát tápos, erős fékek kellenek!
Olyan vagy mint IRL az ezer arcot öltött MSZP és megjelenési formái. Csak fékekről és ellensúlyokról tudsz papolni.
És Han Soloról valami?
Olvastad már a Szep asszonyok egy gazdag házban? Sztem inkább abból idézz ide. Jobban be fog jönni.
Nem, csak a Tokaji-féle tanulmánykötetet olvastam ebben a témában.
Kar, mert ez a konyv is kínai, méghozzá ismeretlen szerző és 15-16 századi, ha jól emlekszem. Rádférne egy ilyesmi ismeretterjesztő irodalom, kicsit lazább lennél vagy mi.
😃
Tudom, késő Ming-dinasztia, benne van a tanulmányban, de magát a regényt nem olvastam. Leköt Houellebecq "Elemi részecskék" című regénye.
[removed]
https://www.erepublik.com/hu/article/-gy--2620673/1/20
Ezt a cikket csak és kizárólag azért írom, hogy ha esetleg visszakujtorognék, a pofám alá lehessen nyomni, hogy nem tartod a szavad, takarodj. Meg hogy motiváció legyen arra nézve, hogy soha többé ne logoljak be.
Szia buksi, te még élsz?
[removed]
Erep-formákról nem ír semmit?
De. A csirke forma, a Lana forma...
Ebben a játékban elég, ha a nagy piros téglalapot ismered...