Unalom mindhalálig

Day 1,348, 08:32 • Published in Hungary Hungary • by ViharTigris

Helló mindenki!

Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a pillanat, de valamiben Ernst-nek adok igazat, még pedig a Horvát NE-vel kapcsolatban.

A lakosság már 3 napja mondja, hogy rakjuk át és legyen valami éles csata a lakosságnak, legyen egy cél ami újra összekovácsol minket.

NEM könnyű cél kell, hanem valami olyan amiért megküzdünk és büszkék lehetünk a teljesítményünkre.

Most a lakosság dönthet, hogy ki mellett üt, a Tótok akiket a legtöbben eltörölnék vagy esetleg átköltöznek a szerbekhez, akik minket itt hagytak a szarban, sőt még egy katonájuk felkelést is indított japánban a baj pillanatában J4F alapon.

Most egy cél kell a lakosságnak, ami újra tűzbe hozza őket és játékban tartja, hogy érdemes legyen ütniük és fellépniük ide. Pár napja ez már nincs meg.

Ez pedig egyedül a kormány hibája. A híd elvesztése után pár nappal már elő kellett volna adni valami terv félét. Azóta pedig a lakosság azt olvassa, ezt a területeket feladjuk üssetek pirosat. Még most sincs terv, talán az, hogy kihúzzák ezt a pár napot.

Közben Romper és a többi tank ugyanolyan aktív a szerbek ellen, tehát a horvát NE nem jelentene nekik plusz sebzést, csak nekünk 20 millió körül. Esetleg többet is, hiszen ha baj volt mindig összefogtunk és együtt küzdöttünk.

Tehát kérem a képviselőket, hogy ne haljunk meg az unalomtól, fújjatok sorakozót és szóljanak azok ágyuk. Szorongassuk meg a horvátok bajuszát egy kicsit, közben a szlovákok is ellentámadásba tudnának lendülni, ha eléggé lekötjük őket.

"Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;"

Más meg azt mondja, hogy aki kardot ragad az kard által vész, de inkább merjünk nagyok lenni, mint a múlt emlékeiből élni.
Én hiszek a sikerben (még én is mindig itt ütnék, pedig én alja vagyok), de nem szeretem ha gyávaságból a sarokba állunk.
Na meg kell a napi fél erő is 😛

Tehát remélem holnaptól nyílt háborúba megyünk bajtársak és végre feléledünk az álmunkból.

Üdvözlettel, Thalesz1987