Join the new world

Némi szünet után folytatom a Génháború című novellámat. Ebben a részben lelepleződik a titok, hogy hová tűnt SGP-ből a búza, mi lett NH erdeivel, és miért nincs szarvasunk.

Az első részt Génháború címmel,
a második részt Valami bűzlik Ausztriában
a harmadik részt A jövő nemzedék gyilkosai címmel
itt pótolhatod be, ha lemaradtál volna róla.


Génháború - 4. fejezet

1. bevetési egység – Hainburg Hauptplatz

A fickóról megtudtuk, hogy ő a gondnok. Ennél többet viszont nem akart elárulni. Ahanybika rövid úton combon lőtte, aztán az ágyékára emelte a géppisztolyt.
- Akarsz egyel több golyót? – érdeklődött kedvesen, s bár a pasas nem értette, ezután hamar beszédessé változott.
Kiderült, hogy egy pincerendszer húzódik a város alatt, és azon át menekül a célpontunk. Kalauzunk már volt, bár itt egy kicsit visszaütött, hogy nem tudott lábra állni, így cipelni kellett.

2. bevetési egység – Hainburg, Dunapart, GH Bőrgyár

Dümm. Dümm. Két újabb robbanás zavarta meg a magukat már nyeregbe érző biztonságiakat. Az oldalsó irányokból rájuk szabaduló magyarok hamarosan megfordították az ütközet menetét. Kezek emelkedtek a magasba, fegyverek landoltak a földön.
- Tereljétek össze őket, és zárjátok abba a konténerbe! – utasította Zotza Popperurat és Swattit, két emberét azon kevesek közül, akik sértetlenül megúszták a rajtaütést.
A bőrgyár épületén belül azonban még ismeretlen számú katona rejtőzködhetett. A friss erőkre, Szenko és Karaj szakaszaira várt a feladat, hogy kifüstöljék őket.



1. bevetési egység – Hainburg, a város alatti pincerendszer

Egy szem zseblámpával „felfegyverkezve” indultunk neki az alagútnak. Nagyon úgy tűnt, hogy kiéneklik a sajtot a szánkból és a rajtaütés legfeljebb félsikerként végződik. Ha a járat olyannak bizonyul, mint egy labirintus, elágazás elágazás hátán, akkor esélyünk sem lesz megtalálni az ügy főkolomposait.
Még csak azt sem tehettük meg, hogy ész nélkül vágtatunk utánuk, mert bármelyik kanyar mögött ott lapulhatott néhány testőr, hogy halomra lője az előbukkanó katonáinkat.
Hallottam, hogy Bubberr halkan, de folyamatosan átkozódott. Úgy vélhette, hogy rajta fogják elverni a port a művelet sikertelensége miatt. Gyaníthatóan ebben nem is tévedett nagyot.

2. bevetési egység – Hainburg, Dunapart, GH Bőrgyár

Az üzem acélkapuját nem lehetett csak úgy berúgni, így N1tr0genre hárult a feladat, hogy utat nyisson, ő pedig a maga nem túl finom módján kopogtatott be. Igazság szerint nem csak az ajtó szakadt ki a keretéből, hanem a fal egy része is ledőlt, de mivel úgyis bontásra ítéltetett az egész, ennélfogva ez nem jelentett gondot. A felszálló porfelhő elrejtette a behatoló bakákat, akik gyorsan előrenyomulva vették fel a harcot a rosszfiúk maradékával.
A mi részünkről komoly volt a tét, sokat veszíthettünk, ők csak egy tervet akartak végrehajtani. Ha ez nem jön össze, majd jön a következő. A hazájáért meghalni is kész az ember, de kisebb célnál általában jobban félti önmagát. És szimplán ez csatákat dönthet el.



Közjáték

A génháború már folyik egy ideje ellenünk. Nem ez az első csapás. A legutóbbi román megszállás idején feketerozsdával fertőzték meg a búzamezőinket. A Puccinia graminis gomba génmodósított variánsa elpusztította az Alföld szántóit, aztán a talajban várja a következő vetést. Azóta az ország éléskamrájában már csak gyümölcsöt lehet termeszteni a gabonafélék helyett. Ha búzával akarjuk ellátni a lakosságot, vagy megtámadjuk aratás idején a Körösvidéket, vagy a szlovákoktól kell földeket bérelnünk.
Az Északi-Középhegységben már nem vadászhatunk szarvasra. A Parelaphostrongylus tenuis nevű fonálféreg 2.a variánsa a bukaresti génhekkelőknek hála már azelőtt kipusztította az állományt, mielőtt a felturbózott gyapjaspillék csupaszra rágták volna az összes erdőnket, megsemmisítve az élőhelyét. Ezeknek a lepkéknek úgy piszkáltak bele a DNS-ébe, hogy sokszorta falánkabbak legyenek, és a petéikből kizárólag hímnemű egyedek jöjjenek világra, így miután elvégezték a feladatukat, el is tűnnek a föld színéről.
Kopárak mára Észak-Magyarország hegyei, oda a gyönyörű vidék. Ahol régen tobzódott az élet, ott manapság mindössze vasbányák meddői csúfítják a tájat.

Folytatása következik...