Join the new world

Kedves olvasó!


Meglehetősen régen adtam már ki cikket ezen újság hasábjain, aminek egyetlen oka, hogy az elmúlt három hónapban a Külügy tagjaként a KK-ban írtam. Három hosszú hónapon vagyok túl. Nem csak ingame de irl is elég tartalmas volt, utóbbiról azonban csak ennyit osztanék meg. (Előre szólok, hogy a cikkben elég nagy ugrások vannak ami az időt illeti, bár még így is elég hosszúra sikerült.)



A játékban ez külügyi pályafutásom valójában szerb nagykövetként kezdődött. Mikor szempy megnyerte a választásokat, felajánlottam/kértem, hogy folytathassam tovább a nagykövetséget. Mivel szempynek nem volt még kormánya, egyből KMh lettem, akkor még Apponyi alatt. Kis képzavarral élve, ez egy ellenzéki kormány volt, ami azonban helytálló, már ha csak Apponyi személyét tekintjük, aki egyértelműen “nemzeti érzelmű”. Szerencsére azonban nem ment fejjel a falnak, ami viszont némileg a konszolidálódásával járt. Ezt viszont a nemzeti oldal nem nézte jó szemmel. Persze a partvonalról mindenki könnyen kiabál. Aki kormányon van, az viszont tudja: asztalcsapkodással, akaratoskodással csak ártani lehet. Lehet, hogy van, akinek beszólnál, lehet hogy beütnéd a románokat. Mindezt nem teheted meg, ha nem akarsz nehéz helyzetbe kerülni. És le kell szögeznem, hogy ez nem gerinctelenség. Ezt nevezik kompromisszumkészségnek, illetve kicsit durvábban fogalmazva, alapvető kulturáltságnak (és utóbbin nem a románokra gondolok, az csak józan ész). Szóval Apponyinak le kellett mondania, ami nagy kár. Mindazonáltal, szerintem predesztinálta magát a KM-kedéssel, hogy ő lehessen a nemzeti oldal hangja a mindenkori kormányok felé.

Apponyi után a Külügyminiszteri megbízatás Azurefalconhoz került. Amikor őt elvesztettük nem csak egy nagyon jó KM-et de egy potenciális jó elnököt, és egy nagyon jó játékost vesztettünk el. Ebben az időben a minisztérium nem csupán külüggyel foglalkozott. RW-t szerveztünk, üttettünk, HK-t írtunk. Mikor Azurefalcont feltörték, és nem sikerült rávenni, hogy folytassa a játékot (én se folytattam volna a helyében) nem volt más hátra mint én. így lettem Külügyminiszter körülbelül egy hétre. Igyekeztem folytatni, amit elkezdett/tünk Azurefalcon(nal). Ez idő alatt egy személyben én voltam a KM illetve továbbra is szerveztem RW-t meg írtam HK-t.

Mindezzel együtt a szempy-féle hónapra úgy tudok visszagondolni, hogy sikerült fenntartani az országot. harcoltunk a horvátokkal, kiűztük a lengyeleket a szlovénektől. Szempy szerintem nagyon jó elnök volt, és rendkívül határozott. Az elismerésem az övé.



A következő hónap előtt az egyetlen előre készülő induló, susususk, felkért KM-nek amit elvállaltam. A választást azonban adorjanb nyerte, akinek se programja se kormánya nem volt. Sőt, az első néhány napban nem is volt online, így kisebb nagyobb változásokkal, folytatódott az előző hónap szempy vezetésével. Ezzel azonban úgy érzem nem volt nagy baj. a baj onnantól jött, amikor már szempy nem ért rá annyira. Ekkor körül érkeztek a törökök Ausztriába.

KM szemszögből a hónapot elég aktívan kezdtük. előbb csak Hamptitussal, majd kvaszticcsal egy csapatban. Ez nagyon jó kis csapat volt. már a hónap elejétől tárgyaltunk a lengyelekkel egy NAP-ról, beszéltünk az indonézekkel a régi barátság felelevenítéséről, meg még sok mindenkivel. A lengyel NAP volt az egyik legnagyobb vállalkozás. Ezzel párhuzamosan folyt az egyeztetés egy horvát-szlovén-szerb-magyar NAP-ról is. aztán a szálak összefutottak, és egy magyar irc szobában megkezdtük a lengyel-horvát-szerb-szlovén-magyar egyezmény kidolgozását. már egész közel jártunk a teljes európai békét és új status quo-t kialakító szerződés aláírásáig, amikor azonban a lengyelek visszaléptek. Az azonban, hogy nem jött létre a NAP nem csak az ő hibájuk volt. Az akkori szerb vezetés elég kemény tárgyaló partner volt, ha jól emlékszem 10-12-szer lett “csak még egy kis változtatás” hozzáadva vagy elvélve. (Hamptitus biztos tudja mire gondolok, ha azt mondom, btw) Szóval nem lett lengyel nap, viszont lett bolgár. Ezt viszont megelőzte egy rövid front és egy vereség.

Mindez komoly munkát kívánt a külügytől. A bolgárokkal előtte és utána is sokat beszéltünk, elsősorban az elnökükkel. Ami pedig ennél még nehezebb volt az a szövetséggel való kommunikáció. Ennek pedig nem az volt az oka, hogy nem voltam jó kapcsolatban a szövikkel, igazán jó kapcsolatban voltunk. A hatalmas probléma az volt, hogy nem tudtam, mi a kormány véleménye. Feltettem egy kérdést egyszer, kétszer, háromszor, és nem kaptam érdemi választ. egészt egyszerűen nem tudtam mit mondjak a szövetségnek, mert nem tudtam mit akar a kormány. Ennek ellenére egész jól sikerült a kommunikáció. Pedig nem volt egyszerű, arra ébredni, hogy beadtunk egy örmény AS-t és mindenki tőlem kérdi, hogy miért😃….. Végül is sikerült annyit megtudnom a kormánytól hogy nem akarunk török háborút. Nem lévén más cikk ki is adtam egy KK-t erről illetve lekommunikáltam a dolgot a szövikkel, Ekkor érkezett meg NightwatcherHun mint valami forgószél, és beadta a török NE-t… Félreértés ne essék, bandi nagyon jó, hogy jött, nagyon nagy szükség volt már rá. Én minden esetre elég hülyén éreztem magam, amikor közöltük a szövikkel, hogy akkor megyünk a törökökre😛… (ezért egyébként bandi bocsánatot is kért, és egyáltalán nem bánom, hogy reaktivvizálta magát). A törökök azonban elvágták magukat.

Jött ismét a kérdés hogy mit tegyünk. Ekkor sikerült hosszú idő után először úgy beszélnem a szövetségesekkel, hogy nem csinált semmit előzőleg a kormány, másképp mondva az első olyan eset, hogy tudtam tervezni a szövetséggel együtt. Volt több lehetőség is. Még előző hónapban körülnéztem, ogy hova lenne érdemes AS-t adni. A bosnyákok hamar bejöttek a képbe, mivel ez mind a szövetségnek, mind nekünk jó volt. Így történt, hogy kiűztük a őket a közel keletről.

Az arab vidékeken azután hamar közvetlen kapcsolatunk alakult a közeli Iránnal. Később, a török háborúnk alatt ez az együttműködés elég magas fokon zajlott. Tehát megvetettük a lábunkat az arab földeken. Hamarosan a törökökkel kellett szembenéznünk akik úgy tűnt erősebbek, és több csatában le is győztek minket.



Ekkor érkeztünk el a következő kormányváltásig. Mind két jelentősebb jelölt, Poirot és szemi is felkért, hogy legyek nála Külügyminiszter. A választást szemi nyerte. Azt hiszem az utóbbi hónapban egy jól szervezett, erős kormányhoz volt szerencsénk. Be kell vallanom, eleinte kicsit furcsa volt, hogy nem kell hadügyeznem.😛 Az MK-k és HK-k olyan rendszeresek és alaposak voltak, hogy volt amikor nem volt értelme cikket kiadnom. Őszintén szólva ebben a hónapban nem voltam maximálisan elégedett az aktivitásommal, amit az IRL gátolt. Azt azonban már a felkéréskor mondtam az elnök-asszonynak, hogy lesz olyan időszak amikor kissé nélkülözni kell majd engem, ami persze megoldható, különösen ilyen jó csapattal. Összességében még is úgy érzem, hogy hozzá tudtam tenni a kormány munkájához.

(Más kérdés, hogy ha elég aktív a hadügy akkor a külügy a kapcsolattartásba inkább csak támogat. Például egy offenzíva megszervezése szerencsés esetben közvetlenül a hadügyesek által történik.) Ez persze nem jelenti, hogy nem dolgoztam ebben a hónapban. Nagyon is dolgoztam. Inspiráló volt, hogy a kormánytagok nagyon aktívak voltak.

Kitérve egy kicsit a szövetségre: három hónap alatt három Sstreia SG-vel volt szerencsém együtt dolgozni, és ez nagyon tanulságos volt, több szempontból is. Utolsó hónapban TT Lighter volt a szövetség vezetője, aki előtt elismeréssel adózom. Két hónappal előbb, amikor nagykövet voltam szerb elnökként tevékenykedett. hosszú idő után először tudtuk kemény csatában megverni Chilét, és volt a szövetségnek egy elég sikeres időszaka a hónapban. Mind szövetségi mind országos szinten a szervezettség hónapja volt június. Csak ismételni tudom magam: nagyon jó csapatunk volt ebben a hónapban.

Persze most is voltak megkérdőjelezhető dolgok. Ilyen például a szlovák szerződés. Sokan mondják, minek egyezkedünk, ha el tudjuk venni erővel. Nos, valóban el tudnánk. DE. Egy részt, minek pazarolnánk a sebzést ha meg oldhatjuk olcsón, és mindeközben tovább alapozzuk a két biztos ételbónuszunkat. És ami ennél is egyértelműbb: valóban nem jelentene nagy sebzéselvonást, és Szlovákia nem nagyon erős, azonban így is elég nagy draint tudnak kifejteni külső segítséggel, hogy éppen elveszítsük a fontos csatáinkat. Valamint a lengyelek, akik most éppen le vannak kötve, de ez nem volt így hónapokon keresztül, sok bajt okozhatnak nekünk. Azzal, hogy van egy szerződés némileg elismert dologgá vált a felvidéki jelenlétünk. Erről nem is írnék többet.

Összességében három (inkább négy) erős hónapon vagyok túl. Mondhatni, ez volt a tanulóidőm, és talán egy kicsit több is. Terveim szerint szeptemberig visszafogott aktivitással leszek jelen az evilágban. (Fordítással lehet, hogy fogok foglalkozni időnként) Ekkor talán majd reaktivizálom magam, és várom a következő lehetőséget a munkára. Végezetül szeretném a lehetőséget megköszönni mindhárom elnöknek akivel utóbb szerencsém volt dolgozni. Illetve köszönet mindazoknak akik benne voltak ezen kormányokban, vagy segítették a kormányok munkáját.



Tisztelettel:
Klopimida


Ui.: a cikk nem pont olyan lett, amilyennek terveztem, de mikor végiggondoltam, mit írnék még bele rájöttem, hogy akkor inkább írnom kéne még két cikket, mert már így is túl hosszú😛