Az Édentől keletre

Day 1,960, 05:51 Published in Hungary Hungary by Karlista



Kezdjük a kályhánál. A ONE a lengyelek átállásával indult a mi oldalunkra. IRL szimpátia kísérte, de ingame kiderült, hogy elég különbözők vagyunk. Mi meg a szerbek szeretjük a véres, vad, elkeseredett, merész harcot ahol persze az eltörlésünk is lehet a végeredmény. Az ellenfél ősellenség, átállás, kompromisszum, alku nincs, éthoszunk a győzelem vagy halál. A szerb-magyar-macedón szövetség ebből a temperamentumból építkezett, létszükség volt a horvát-román-görög barbárok gyűlölete. Ez táplálta a babyboomokat, újoncnevelést seregépítést, közadakozást, tartalékképzést, stratégiát, szövetségépítést, propagandát, tankolást. Nem gyűlöltük a szövetséges ősellenségét, de kölcsönösen egymásnak vetett háttal harcoltunk ha győztünk ha vesztettünk.

A lengyel temperamentum másnak bizonyult. Kolosszális győzelmek váltakoztak döbbenetes pofáraesésekkel, és úgy tűnt ott északon a gazdasági bónusz fontosabb mint a vérgőz. Maradtak nagyhatalomnak, nincs jele orosz mintájú Csipkerózsika kómaveszélynek, de összességében sokkal szlovénesebbnek mutatkoztak lengyel barátaink nem délszláv típusú fanatikusnak. Rendszeresen tárgyaltak USAval, svédekkel, spanyolokkal, taktikusan, reálpolitikusan, öncélúan.

A macedónok reagáltak elsőként, nekik nem kell ilyen szövetséges, aztán feslett tovább a rongyszőnyeg, mi is beletanultunk a bónuszvédésbe, belefáradtunk a román ping-pongba, lassan mindenki belealszik a rutinba, medált gyűjt, nem bajtársakat keres. Görög szövetség? Román MPP? Ehh mindegy már, mondjuk, túl vagyunk a forradalmon, elmúlt az ifjúság. Elmúlik Európa, latin a gyerekzsivaj, ideje továbbhajózni.