[KK] Lett NE + interjúk

Day 3,605, 09:45 • Published in Hungary Hungary • by eKulugyminiszterium


Sziasztok!

Kicsit lemaradva (sajnos lebetegedtem a hétvégén), de szeretnék bejelentkezni 2 fordítással. Az első a lett MPP-ről szól, a másik egy nagyobb interjú, ahol többek között Aliothot is megkérdezik a nemzetközi helyzetről (ami fokozódik 🙂 ). A kérdések főleg a szövetségi rendszereket boncolgatják, szerintem tanulságos olvasni a különböző nézőpontokat.

A lett MPP-ről
A cikk első részétől megkímélnélek titeket, ahol a cikkíró író azt ecseteli hosszasan, hogy hogyan színlelt fosást, hogy a WC-n ülve telóról tudjon erepezni a munkahelyén. Ez mégiscsak egy ismeretterjesztő cikk 🙂

Nemrég Lettország Kamu Litvánia és Belgium megegyezett, hogy tartanak egy edzőháborút. Kicsit szovjet hadseregesen , ironikus módon pont Lettország volt, aki úgy döntött, hogy „segít” Belgiumnak TP és RH medálokat szerezni a végtelenségig, függetlenül attól, hogy ők mit akarnak.


igazi Litvánia a legjobb Litvánia

Természetesen Belgium szabad akar lenni, tehát több ország segítségét is kérték, köztük az Egyesült Királyságét és egyéb Orion (Franciaország, Hollandia, Kanada, Észtország, Egyesült Királyság és Kuba) tagországokat. A mindig nemes és önzetlen Anglia a kezdetektől fogva segítő jobbot akart nyújtani Belgiumnak, de sajnos a szövetségi politika közbeszólt, mivel nem mindenki az igazság bajnoka ebben a játékban. Azonban sok tárgyalás és noszogatás után, egy kis szerencsével, a csillagok is pont megfelelően álltak, szóval készen álltunk arra, hogy NE-t adjunk be Lettország ellen. Kicsit összefoglaltam a dolgokat, mert nem emlékszem minden apró részletre, de köszönhetően Mitte kemény munkájának áldásomat adhattam a dolgokra és Mad Pauly volt az a szerencsés csirkefogó aki végül beadta a törvényjavaslatot.

Ezzel elérkeztünk a mostani helyzethez.


Nézd, ha lenne egy lehetőséged, egy esélyed arra, hogy megszerezz mindent amit eddig akartál hogy beteljesítsd az összes kampányígéreted, egy pillanat alatt, akkor megtennéd vagy hagynád elúszni? – Eminem – lose yourself című számának kezdő sorai

Célok
A célunk egyszerű: felszabadítani Belgiumot, jó lenne ha közben nem törölnének el minket. Emlékezzetek szavaimra, amit elnökjelölti kampányomban mondtam: „Ha háborút kezdeményezünk, az olyan mintha egy dagadék akarná lefutni a marato t: nem fog sikerülni és sírás lesz a vége. Szóval készüljetek egy invázióra, ha erre az útra akarunk lépni”. Ennek ellenére, erre az útra fogunk rálépni, hölgyeim és uraim. Ne csüggedjetek, még nem veszett el minden remény. Sok olyan ország van a játékban, akiknek kezd elege lenni a semlegességből és a békéből, emiatt segítenek minket nemes célunkban. Ha szerintem esélytelen lenne, hogy ez a küldetés sikerüljön, nem okéztam volna le.

Haditervek
Mivel Chaznak nem lesz elég ideje mostanában, így nem tud majd elég gyakorisággal figyelni a CO-kra, ezért meggyőzött, hogy utlajak át Wayne-nek pénzt, hogy ő intézze a COzást. Tesztjelleggel 150.000 cc-t küldtem neki, hogy megnézzük, mennyire felelősségteljesen bánik a pénzzel. Ha minden rendben megy, küldök neki többet. Amúgy sincs jelenleg más csatánk, de ahogy Chaz kieszel valamit, írok róla egy cikket. Szóval, ameddig nincs más, addig harcoljatok rendesen és ha esetleg nem tudnátok a cégeitekben dolgozni, az azért van, mert elfelejtettek visszautazni a régióba, ahol laktok.


A cikk összefoglalása, illetve mostanában kevés macskát posztolok

A második cikk kicsit általánosabb, de mostanában nagyon divatos témát boncolgat. Hogyan alakultak ki ekkora szövetségek és ez vajon hogyan hat a játékra?

Az Urál- és a Korab hegység között
Az eredeti cikk itt olvasható.
Az Urál hegységről gondolom a legtöbben tudjátok ,hogy Oroszországot szeli ketté, közel Európához. A Korab-hegy Albánia és Macedónia határán van – ez inkább egy jegyzet magamnak, mivel én nem vágtam 🙂


Katt a kép mögötti videóért.
(Ha a német Goethe idézetnek tudja valaki a fordítását, azt megköszönném.)

Játékvilágunk nemrég tanúja volt globális konfliktusoknak, amelyben olyan erős országok vettek rész mint Oroszország vagy Albánia. Hatalmas összegek mentek el CO-ra és rengeteg terület cserélt gazdát. Ahhoz hogy megértsük ezt a konfliktust, mint minden konfliktust, tudnunk kell mi történt mostanában, illetve a múltban. Ahhoz, hogy fényt derítsünk a háborúk okára, itt van velem a legaktívabb és legbefolyásosabb játékosok közül öt, akiknek már most szeretném megköszönni, hogy elvállalták ezt az interjút: Colin Lantrip 3 - Albánia elnöke, TheJuliusCaesar - a Pacifica szövetség volt vezetője, Alioth – Magyarország elnöke, Dio Maximus - Szerbia külügyminisztere és Ugac a szerb ellenzék vezetője. Mindegyiküknek elküldtem három különböző kérdést, hiszen a konfliktusban nem ugyanaz volt a szerepük. Ettől függetlenül a téma ugyanaz: szövetségek és azok hatása világunkra.

Ez az újság nem vállal felelősséget az interjúalanyok szaváért és véleményéért, ezért azokat szóról-szóra olvashatjátok, ezzel garantálva, hogy az interjú autentikus maradjon. Még az elgépelt szavakat sem javítottam ki (én azért próbáltam rendesen lefordítani, bár nem mindig volt egyszerű). Erről a kedves olvasó megbizonyosodhat a cikk végén, ahol screenshotokkal bizonyítom, hogy eredeti szövegről van szó.

Kérdések Colin Lantrip 3-nak:
A legutóbbi cikkedben azt írtad, hogy ők „úgy játsszák a játékot mint a gyávák, egymásba kapaszkodva és ez a többiek részére baromi unalmas”. Szerinted újra ez a helyzet alakulna ki, ha a játék szövetségi rendszerét eltörölnék? Szerinted ez nem inkább a játékosok magatartásával magyarázható és nem a játékmechanizmus hibája?

A játékosok mindenképp tömbökbe fognak tömörülni, tök mindegy, ezt hogyan nevezzük, már akkor is voltak szövetségek, mielőtt ezt hivatalosan bevezették volna a játékba. Abban egyet értek veled, hogy ez inkább a játékosok magatartása miatt alakult ki. Az MPP-k számának limitálását tartom az egyetlen olyan eszköznek, amely megakadályozhatná, hogy ekkora szövetséges tömbök kialakuljanak. Ennek sok előnye és hátránya is lenne. Segítene megbolygatni a status quo-t, de mi lenne a kisebb országokkal? Talán megoldás lehetne, hasonlóan az új mozgósítási rendszerhez, hogy az MPP-knek lenne egy felső határa, pl. tűzerő alapján. Nem vagyok benne biztos, hogy ez mennyire működne és könnyen elképzelhető, hogy az országok gondolkodás nélkül csak oldalt váltanának az új erőviszonyok alapján.


Hogyan értékeled a tapasztalataidat Olaszországgal, Törökországgal és a többi szövetségeseddel? Sajnálod, hogy rengeted erőforrást és időt raktál ebbe a projektbe? Ha a te oldalad nyert volna, mi akadályozott volna meg abban, hogy akkora szövetség legyetek, mint ami szerinted elrontja ezt a játékot?

Jól elvoltunk, jobban megismertem pár törököt akiket évek óta ismertem, de nem ennyire. Aztán lógtam egy kicsit egy olasz hölggyel, akit eddig nem ismertem. MaM és én szorosan együttműködtünk a hadjárat alatt, amely személyes szinten és országok szintjén is jó tapasztalat volt. Azt sajnálom, hogy nem tudtuk több szövetségesünket rávenni, hogy direkt módon is csatlakozzanak a konfliktushoz, szerintem jót tett volna az az országok közösségeinek illetve a jövőben mindenkinek. „Rengeteg erőforrás” – ez egy nagyon szubjektív dolog. Az event alatt csináltuk, amikor tudtuk, hogy olcsóbb lesz az egész, illetve egy-két csatán kívül azért annyira nem volt drága. Valószínűleg a türelmetlenségem meg az, hogy már nagyon le szerettem volna feküdni többe került.

Nem hiszem, hogy bárkit azzal vádoltam volna, hogy elrontják a játékot. Ebben mindenkinek meg van a maga része. Szerintem az a legnagyobb veszély a már amúgy is haldokló játékra, hogy a világ tűzerejének túlnyomó többségét birtokló szövetség-blokk alakult ki. A kérdésed utolsó része miatt nem aggódtam volna, általában a gyengébb oldal felé hajlok.


Miért pont Oroszországot, Svédországot és Finnországot támadtátok meg? Szerinted az egyenlő és korrekt háborúk hiánya a legnagyobb probléma ezekkel a hatalmas szövetségekkel? Miért?

Azért választottuk Oroszországot és Finnországot, mert ez a két ország törölte el anno Törökországot. Svédország becsatlakozott a konfliktusba amikor a finnek segítségére sietett. „Korrekt” szót nehéz pontosan meghatározni, de általában ez a baj, igen. Az hogy minden erő egy oldalon összpontosul, megakadályozza, hogy fenntartható, mókás és kompetitív háborúk alakuljanak ki.



Kérdések TheJuliusCaesarhoz:
Mi a véleményed erről az állításról: „az Erepublik országai a valós országokhoz hasonlóan túlnyomórészt a saját belső biztonságukkal és belügyeikkel foglalkoznak. Emiatt felejtik el, hogy a valós élettel ellentétben, ha elmozdulnak ettől az irányvonaltól, nem feltétlenül lesz ennek veszélyes és komoly következménye”? Máshogy megfogalmazva: a nagy szövetségek és a nemzetközi politikai kialakult helyzete annak a következménye, hogy a nemzeteknek a belső biztonságuk a legfontosabb?

Szerintem igen, pont ezen tűnődtem mostanában. Észrevettem magamon is, hogy az erepen sokkal inkább támogatom a „menjen csak így tovább” jellegű megoldásokat mint a való életben. Később – ahogy te is említetted – ezt azzal a ténnyel kötöttem össze, hogy kevésbé komoly következményei vannak annak amit egy játékban csinálunk, mint a való életben teszünk. Például, abban biztos vagyok, hogy itt a játékban többen támogatják a háborúkat, mint a való életben, hiszen itt nem kell meghalnunk vagy éheznünk érte.

Ennek ellenére, azt hiszem, hogy a nemzetek és szövetségek nem tehetnek meg bármit és vállalhatnak bármilyen kockázatot, amit csak szeretnének. Ez inkább azzal van összefüggésbe, hogy mit akarnak elérni a játékban („jól érezni magukat”, bárhogy is definiáljuk ezt) és ezt hogyan tudják elérni. Erről a viselkedés-sémáról már hosszabban is írtam, de röviden összefoglalva: akkor érzi legjobban magát egy nemzet, ha jó, domináns pozícióban van. A válaszomat a kérdésedhez kötve: emiatt törekednek arra nemzetek és szövetségek, hogy minél inkább vezető szerepbe kerüljenek, mert ezzel lesznek biztonságba és jutnak hatalomhoz.

A valós életben is van egy ilyen mozgalom, amely megkérdőjelezi a fent említett irányvonalat a nemzetközi politikában, de ezeket befolyásolják a szabályok, nemzetközi normák, ideálok és az eddig felhalmozódott tudás. Abban egyetértek, hogy azok a prioritások, amelyekre mi azt mondjuk, hogy azok. Voltak nemzetek, sőt szövetségek, amelyek játszották a játékot… máshogy, más prioritásokkal. Viszont ők nem tűnnek boldognak a jelenlegi status quo-val.

Szóval nem, nem hiszem, hogy a belső biztonság a legfontosabb, inkább az, hogy maximalizáljuk az elérhető célokat szövetség szinten, különböző eszközökkel.


Többször hallottuk már, hogy a Pacifca szövetség csak az Asteria érdekei és céljai körül kering. Mi a véleményed erről? Mennyire független szövetség a Pacifica? Mi a Pacifica fő célja?

Miután előző télen volt egy háború a ProAsteria oldal ellen, a Pacifica többé kevésbé közeledik az Asteria fele, hogy biztosítani tudja a saját céljait. Megvannak a saját érdekeink és céljaink, amelyek jelenleg szinkronban vannak az Asteria céljaival. Sajnos ez azt is jelentette, hogy kicsesztünk, a már megszűnt Syndicate szövetséggel, de ezt a játékot nem másokért játsszuk. Magunk miatt játszunk.

Minden nemzetnek a szövetségen belül megvannak a saját céljai és prioritásai, ebből lesznek összeadva a szövetség céljai és prioritásai. Mind a Pacifica, mind az összes többi szövetség azért létezik, hogy a tagországaik céljait elérje. Szerintem mi jó munkát végeztünk. Vannak olyan szövetségek, akik kevésbé.

Abban mind a ketten egyetértünk és ha az eRepublik Deutschland adatait nézzük egyértelmű, hogy a Pacifica és az Asteria messze a két legerősebb szövetség a játékban. Hogyan tudja egy tucat erős és gazdag országból álló csoport fenntartani az erőviszonyokat a játékban? Mit tesznek azért a Pacificában, hogy megszüntessék ezeket a hatalmas egyenlőtlenségeket. Vagy az erőegyensúly egyáltalán nem fontos a szövetségnek?

Természetesen, ebben megegyezhetünk. A harmadik kérdés megválaszolása közben kicsit elkalandoztam és csináltam egy MPP ábrát arról, hogy melyik ország hova tartozik, ha két részre akarjuk osztani a világot. Ha meghúzzuk a vonalat Magyarországtól jobbra, a „Pasterifica” szövetség rendelkezik a világ sebzésének 70%-val. A többiek a maradék 30%-al.

Viszont az ábra erősíti azt az állításomat is, hogy a Pacifica egy független szövetség, saját célokkal. Viszont „Pasterifica” csoport egy sokkal lazább szövetség, mint a nagyon hasonló érdekkel bíró Syndicate volt anno, vagy az Orion és a Nebula szövetség, amelyek ma már többé-kevésbé az Asteria-blokkhoz tartoznak. Ezzel visszakanyarodnék az előző állításomhoz és az előző részhez: az országok erőegyensúlyt akarnak. Ha elég sok ország boldogtalan vagy unott lesz, akkor természetesen is lesz változás, akkor ha erre van lehetőség. Sajnos erre jelenleg nincs lehetőség és ennek több oka is van. A Pacificának nincs olyan politikai irányvonala, hogy a jelenlegi status quo-t megváltoztassa. Legtöbben jó pozícióban vagyunk és ezzel meg vagyunk elégedve.



Kérdések Aliothnak:
Észrevehető volt, hogy a magyarok, annak ellenére, hogy Pacifica tagok, nem nagyon vettek részt az Oroszország és Albánia közötti konfliktusban. Magyarország kormánya és annak lakosai úgy döntöttek, hogy semlegesek maradnak? Mi az oka ennek a semlegességnek? Mondhatjuk, hogy a Pacificán belül különböző érdekek ütköztek?

Lehet, hogy nem mindenkinek tűnt fel, de Magyarország adta le a 3-4. legmagasabb sebzést Oroszország mellett. Annak ellenére, hogy Magyarország nem vett részt a Törökország elleni hadjáratban, amelyre válasz volt Oroszország megtámadása, mi kiálltunk a szövetségeseink mellett.

Igen, van egy nyilvánvaló érdekellentét: míg Lengyelország, Oroszország és Finnország Asteria-pártiak, addig Magyarország, Mexikó, Lettország és részben az USA inkább Asteria ellenesek vagyunk. Emiatt néha vannak belső viták, ez természetes, bár ez ebben a hadjáratban nem volt érezhető. Örülnék, ha ugyanezt a támogatást el tudnám mondani a szövetség részéről, amikor tavaly Magyarország megtámadta Romániát. Gyakorlatilag egyedül voltunk, annak ellenére, hogy a két hadjárat (orosz-lengyel-finn a törökök ellen és a mienk a románok ellen) a szövetség szempontjából nézve nagyon hasonló volt.


A magyar kormány belenyugszik a Pacifica és az Asteria kooperálásába? Ez jót tesz a magyar érdekeknek és a céloknak? Miért?

Szerintünk a Pacifica elvesztette a középutas irányvonalát és túl közel sodródott az Asteria fele, gyakorlatilag Asteria-párti lett. Ezzel elvesztette azt a pozícióját, ami miatt mi csatlakoztunk a szövetségbe. Többször felszólaltunk az új irányvonal ellen és emiatt próbálunk semlegesek maradni támadó-hadjáratok esetén. A semlegességünket felülírja, amikor segítünk Görögországnak, Brazíliának és Argentínának. Szomorú visszaemlékezni rá, hogy veled ugyanabban a szövetségben voltunk, de ti kiléptetek.


Hogyan értékeled a nagy szövetségek politikáját mint az Asteria és a Pacifica? Szerinted az, hogy ezek a szövetségek ilyen közel állnak egymáshoz, pozitívumnak vagy negatívumnak számítanak?

Ez mind a játékmechanizmus miatt van. Ha a nagyobb országok, mint az Asteria kemény magja megtehetik, hogy kisebb országokat eltörölve tartsanak, ezzel bónuszokhoz, katonai bázisokhoz vagy csak szórakozáshoz jussanak, akkor ezt meg fogják tenni. Az, hogy a bónuszok miatt foglaljunk el egy területet, azt mi is elfogadjuk és használjuk is ezt az opciót, bár főleg bérleti megállapodások keretében. Hogy ez szórakozat minket… az egy másik kérdés, én személy szerint nem szeretem. Ezért is vagyunk gyakori visszatérők a görög csatákban.



Kérdések Dio Maximusnak:
A szerbek nem vettek részt a konfliktusban, amelyben a Pacifica tagországok harcoltak Albánia és szövetségesei ellen. Annak ellenére, hogy a szerb részvétel döntő lehetett volna, hogy megfordítsa a háborút annak a legelején. Ráadásul sokan mondják, hogy a Pacifica és az Asteria közeli szövetségesek. Szóval miért nem csatlakoztak a szerbek a háborúhoz? Megkeresték a Pacifica tagországok a szerb kormányt, hogy segítséget kérjenek, amikor az első légicsapás elindult?

Először is, a Pacifica külön szövetség. Pár Pacifica tagország nem is csatlakozott a konfliktushoz. Szerbia pedig annak ellenére, hogy milyen erős, nem akar a világ csendőre lenni és nem akar mindenkit megmenteni.

Segítettünk azzal, hogy küldtünk csapatokat. Azzal, hogy direkt módon beavatkozzunk, azzal több erőforrást pazaroltunk volna el, mint amennyi optimális lett volna egy olyan háború esetén, ami minket nem érint közvetlenül. Amikor pár barátunk a Pacificából külön kérte, hogy segítsünk, akkor mozgósítottunk. Légicsapással azért nem éltünk, mert az Albánia által vezetett hadjárat az elejétől fogva bukásra volt ítélve és nagyon rövid is volt, a részünkről pedig túlságosan erős reakció lett volna és nyersanyag pazarlás.


Mint a legerősebb országok egyike és az egyik legbefolyásosabb szövetség tagja, Szerbiát érdekli-e a globális erőegyensúly? Hogyan és miért?

A másik oldalnak kéne foglalkoznia az erőegyensúly kérdésével, nem nagyon látok rá okot, hogy ez minket miért kéne, hogy érdekeljen.


Colin Lantrip 3 utolsó cikkére amiben ezt írta „gyáván játsszátok a játékot, egy nagy csoportban és a többieknek ez baromi unalmas” azt válaszoltad, hogy „a csoportba tömörülés akkor szokott előfordulni, amikor a „harmadik” oldalt rühelli a másik két oldal, köszönhetően a saját idiotizmusuknak”. Szerinted a játékosok egy részének magatartása a fő vagy egyetlen oka annak, hogy legyőzhetetlen koalíciók alakulnak, még akkor is ha ez több száz vagy akár több ezer játékost negatívan érint, akik ebben nem vesznek részt közvetlenül? Ha meg kéne említened a játék szövetségi-rendszerének legnagyobb hátrányát/problémáját/negatív aspektusát, akkor mi lenne az?

„Legyőzhetetlen koalíciók” - ez nem most alakult ki és nem is újdonság, három éve így van. Papíron, az Asteria sokkal erősebb volt pár éve, amikor Brazília és Argentína is a szövetség tagjai voltak, Magyarországról és fél Görögországról nem is beszélve. Mi nem felejtettünk el semmit, összetartottunk és fejlesztettük a szövetségünket. A másik oldal volt az aki „legyőzhetetlen koalíciót” próbált létrehozni miközben Szerbiát és Romániát támadták, de nagyon csúfosan felsültek a végén.

Pozitív/negatív aspektusok, ezekről hosszú a lista. Az egész játék nagyon rosszul van menedzselve, vannak nagyon halvány reménysugarak, amelyek szerint mintha egy kicsit a jó irány felé mennének, de egyelőre semmi konkrétum. Változásokra van szükség a készítők részéről, hogy ezek megoldódjanak. Megnézzük, hogy mi fog történni a 10. évfordulón, de megvannak a saját kételyeim.



Kérdések Ugacnak:
Mondhatjuk, hogy te vagy a jelenlegi szerb diktatórikus kormány egyik fő ellenzője? Sikeresnek vagy sikertelennek értékeled a szerb irányvonalat a Pacifica és az Asteria felé? Miért?

Nem mondanám, hogy a szerb irányvonal a szövetségek irányába rossz lenne. Viszont az országokkal való kapcsolat az Asterián belül kimondottan rossz. Ráadásul a Pacificában vannak sokkal jobb barátaink, mint az Asteria tagországok között és pont ezeket a kapcsolatokat rontják el a diktátorok a nép akarta ellenére. Általánosságban, a diktátorok által követett irányvonal más, mint amit én és a barátaim követtünk évekig. A koncepció maradt, de vesztettünk el szövetségeseket és nyertünk újakat. Ez egy nagyon hosszú téma, nem lehet róla általánosságban beszélni, ehhez egy nagyon részletes analízis kéne, hogy be tudjam mutatni, hogy a diktátorok hol tévedtek.


A szerbek nem vettek részt a legutóbbi konfliktusban a Pacifica tagországok és az albánok vezette koalíció között. Annak ellenére, hogy sokan azt állítják, hogy szoros a viszony a Pacifica és az Asteria között, amelynek Szerbia is a tagja. Jó döntés volt? Miért?

Szerintem az oroszokat kellett volna megvédenünk, a többi tagország kevésbé érdekes számomra. A nép amellett volt, hogy védjük az oroszokat, de a diktátorok és román barátaik ezt ellenezték. Nem vagyok hatalmon, annak ellenére, hogy az emberek engem és a koalíciós partnereimet választották meg zsinórban 7 évig. Nem tudtam megváltoztatni a döntést, nem volt eszközöm rá, hogy az oroszok segítségére siessek, hiszen nem mi vagyunk kormányon. Törökország és Albánia az ellenségeink, viszont Olaszországgal tudtunk a múltban beszélni és nagyon jól dolgoztunk együtt.


Ha te dönthetnéd el, általánosságban milyen irányvonalat követnél a szövetségi rendszeren belül, hogy növeld a játékélményt, miközben véded Szerbia érdekeit?

A diktátorok által követett irányvonal nagyban különbözik a nép akaratától. Nem hallgatnak senkire és az állam pénzéből vásárolnak saját használatra pakkokat. Ha elvesztenék a pakkjaikat pár napra, rögtön elvesztenék a hatalmukat, emiatt folyamatosan hatalmon kell maradniuk vagy elveszítenek mindent. Az irányvonal a szövetségesek fele nagyon hasonló maradna, hiszen egyedül nagyon nehéz ezeken változtatni. Sok változás állt be a kapcsolatainkban az olyan szövetségeseinkkel, akik nem igaz barátaink, illetve megújítanám a kapcsolatokat az olyan országokkal, akikkel jól tudtunk együtt dolgozni a múltban. A diktátorok csak a saját érdekeik alapján szövetkeznek másokkal, én ezt a nép akarta alapján tenném.

Összefoglalva, Szerbia legnagyobb ellensége nem egy külső ország, hanem egy belső ellenség, a diktátorok, akik 2 éve tartják az országot a markukban. Amikor megszabadulunk a diktátoroktól (egy 10-15 fős csoporttól), Szerbia újra egy normálisan funkcionáló ország lehet, ahol a nép akarata érvényesül. Sokan abbahagyták a játékot a diktatúra miatt, mert a diktatúra nagyon monoton, több dolog történik 10 nap alatt egy demokráciában, mint amennyi történik 3 hónap alatt egy diktatúrában. Az emberek nem akarják az unalmas diktatúrát, ami tönkreteszi Szerbiát miközben pár játékos meggazdagodik.

Remélem azért voltatok páran akiknek volt türelme végigolvasni a cikket, tudom, hogy nem volt rövid 🙂
Basharadam