[ICS] Magyar külpolitikai doktrína és célok a román háború után

Day 3,341, 11:38 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Sziasztok!

Valószínűleg mindenki, aki kicsit is aktív volt az elmúlt egy-másfél hónapban, az észrevehette, hogy hosszú évek után sor került egy magyar-román háborúra, ami végül csúfos vereséggel és az eredeti területek tartósnak ígérkező elvesztésével végződött számunkra. Majd az egészet lezárta egy NAP, amelyben visszakaptuk az összes eredeti régiónkat és amelyben a felek vállalták, hogy 6 hónapig nem indítanak egymás ellen háborút.

Ezzel kapcsolatban számtalan cikk és még több komment született, amelyek a vélemények egész széles skáláját lefedték minden oldalról. Én igazából nem is ezzel szeretnék foglalkozni, mert ez már egy - a tudományos életben elterjedt szleng kifejezéssel élve - túlírt téma, hanem azzal, amiről viszont nagyon kevesen ejtettek szót: Mi lesz most? Milyen koncepciót kellene követnie a magyar kormányoknak, akár a NAP ideje alatt, akár még hosszabb távon? Erre vonatkozóan persze mindenkinek vannak ötletei, elképzelései, de ezt koncepcióvá gyúrni és konzekvensen képviselni nem egyszerű feladat.

Kiindulási alapként nagyjából konszenzus van abban a tekintetben, hogy a proAsteria vonalnak vége. A román NE-vel és az azt követő háborúval mind a realitása, mind pedig az értelme elveszett. Arrafelé tehát nincs keresnivalónk. Abban is nagyjából egyetértés van, hogy az anti-Asteria oldalt kéne valahogy erősíteni. És itt körülbelül meg is áll a téma érdemi boncolgatása általában.

Ahhoz, hogy továbbléphessünk, meg kell vizsgálnunk, hogy milyen nemzetközi helyzet vesz minket körül.

A diplomáciai helyzet egyelőre rajtunk kívül nem sokat változott. Ugyanúgy van az Asteria, van az Adriatica főbb tagjaival kiegészült Syndicate és van a Pacifica. Ez utóbbinak vagyunk tagjai, amelynek többi résztvevője mindkét oldalról rendelkezik MPP-vel és ellenségekkel egyaránt.

A saját helyzetünkben annyi változás állott be, hogy az Asteria MPP-ket lecseréltük Syndicate MPP-kre. Az erőviszonyok terén szintén nem állt be jelentős változás, hiszen az anti-Asteria oldalnak velünk együtt sincs elég ütőereje. De ha lenne, akkor sincs elég szervező-, koordináló- és tervező-képesség az országokban és vezetőikben. Az előző hónapban nagyon jó példáját láthattuk ennek, amikor a románok elleni támadások során azt nem sikerült összehangolni a törökökkel és a görögökkel, hogy ki mikor indítsa el a csatáját.

Van egy terület azonban, ahol drasztikus mértékben megváltoztak a lehetőségeink a román háború és a kvázi oldalváltás következtében. Ez pedig nem más, mint a bónuszok megszerzése, illetve megtartása.

Eddig ugyanis erőnkhöz, földrajzi helyzetünkhöz, aktivitásunkhoz és szervezettségünkhöz képest elég jó bónusz-készlettel rendelkeztünk. Természetesen az 50 régióval és hatalmas földrajzi távolságokkal rendelkező USÁ-hoz képest 20-30%-al gyengébb termelési lehetőségeink voltak, de az összehasonlítás alapja nem ez, hanem a hozzánk hasonló erősségű és hasonló geopolitikai adottságú országok helyzete. Macedónok, bolgárok, görögök, horvátok és lengyelek. Nagyjából ez a mi súlycsoportunk. Az itt felsorolt országokhoz képest nem álltunk rosszul a román NE előtt.

Na most annak lehetősége, hogy akár csak a háború előtti szintre feltornázzuk a bónuszainkat, nagyjából a nullához közelít. Ennek nagyon prózai oka van. Alapvetően kétféle területről tudtunk bónuszokat szerezni. Asteria közeli érdekeltségekből, vagy anti-Asteria országoktól. Persze ennél sokkal árnyaltabb volt a kép, de alapvetően mindegyik eset visszavezethető volt valamelyik kategóriára. Elég, ha csak visszagondolunk a legutoljára meglévő két területre, a spanyol és a szaúdi bónuszokra.

A szaúdi bónuszokat az Asteria közreműködésével eljáró macedónok és bolgárok támadása során vesztették el a görögök, majd Asteria közeli országok foglalták el, akiktől végül szerb közvetítéssel szereztük meg mi, a szintén Asteria közelébe igyekvő spanyol bónuszok kiváltására. A spanyol területeket pedig egy kezdetben anti-Asteria, ám a különböző folyamatok hatására Asteria közelivé vált országtól szereztük meg.

Na most az anti-Asteria országoktól elérhető bónuszokat azért nem tudjuk megszerezni, mert ők kvázi a szövetségeseink és az amúgy, önmagában szegényes nyersanyagaikat nyilván nem akarják a rendelkezésünkre bocsájtani, az Asteria-közeli országok bónuszait pedig egyszerűen nem fogjuk tudni megszerezni erővel, segíteni meg nyilván nem fognak, miután anti-Asteria államnak deklaráljuk magunkat és aszerint is cselekszünk. Ráadásul a kevéske, semlegesen területen fellelhető, ám értékes bónuszért döntő többségében szintén újdonsült szövetségeseinkkel van érdekellentétünk.

Amiben sokan reménykedtek, miszerint az anti-Asteria oldal hozza meg a várt játékélményt, szintén délibáb, mert ugyanaz a helyzet, mint korábban, csak más okból. A román háború előtt a Pacifica középutas stratégiája miatt volt szükség arra, hogy lehetőleg ne vállaljunk fel nyílt harcot se az Asteria, se az anti-Asteria oldal vezető és legerősebb országai ellen, míg jelenleg meg azért nem tudjuk megtenni, amit már a bónusz-szerzésnél is hangsúlyoztam: az Asteria ellen direkt háborúban nincs esélyünk, a másik oldal vezető hatalmai meg az újdonsült szövetségeseink.

Ezért tehát kijelenthetjük, hogy a román háborút követő időszak a játékmenetet tekintve semmiben sem fog különbözni a korábbi hónapoktól, viszont a bónusz-szerzési lehetőségek, a hadjáratok vezetésére való képesség és a diplomáciai mozgástér a korábbinál jóval szűkebb lesz.

Itt jegyezném meg, hogy sokan számon kérik a Pacificán, hogy miért nem támadták meg a románokat, vagy miért nem avatkoztak be nyíltan mellettünk. A válasz kikövetkeztethető az eddig leírtakból.

Az, hogy a Pacifica vezető országainak (USA, Lengyelország és Magyarország) jelentős mozgástere volt korábban, az annak volt köszönhető, hogy mindkét oldal úgy tekintett erre a formációra, mint a mérleg nyelve, ami ha együtt mozdul, akkor átbillenti az erőviszonyokat arra, amerre megindul. Éppen ezért mindkét oldal igyekezett engedményeket tenni és lehetőség szerint biztosítani a minimum semleges viszonyt. Ebben a konstrukcióban Magyarországnak a korábbi mozgástérnél (sima pro-Asteria státusz) jóval nagyobb lehetőségei voltak.

Azt azért látni kell, hogy Magyarország már régóta nem nagyhatalom, mégis a közvetlen súlycsoportjához képest sokáig fenn tudta tartani (és fenn is tudta volna továbbra is, a román háború nélkül) a nagyhatalmiság látszatát. Elég, ha arra gondolunk, hogy mindig volt valamilyen hódító hadjárat, nem ritkán top10-es országok ellen, mindig volt valamilyen szintű gyarmatbirodalom, ahol ha elvesztettünk valamilyen bónuszt, akkor szinte másnap már kész is volt a következő állomás. Itt sem abból kell kiindulni, hogy mi volt/van a románokkal, mert ők a játék legerősebb állama, a legerősebb szövetség vezető tagjai, ráadásul az adminokat is ők adják.

Na ezt a konstrukciót úgy, ahogy van, lerombolta az előkészítetlen román NE. Pontosan azért, mert megmutatta mindkét oldalnak, hogy a Pacifica nem mozdul egyszerre és nem áll be kompletten az anti-Asteria oldalra. Nem véletlen az sem, hogy ennek észlelése után kezdtek el aktívabban fellépni az Asteria-rendszer lényeges támaszát adó macedón-bolgár tömb országai például az USA ellen az indókon keresztül.

Az előkészítetlen román NE. Igen, az előkészítetlen, mert az egyetlen érdemi és létfontosságú előkészület az lett volna, hogy a Pacifica országai együttesen váltanak oldalt és megszüntetik az MPP-t az Asteria országokkal, valamint elkezdik segíteni az anti-Asteria oldalt. Ennek hiányában az egész román NE csak egy értelmetlen hülyeség volt, mivel semmi előrelépés nem történt, csak magunkat hoztuk a korábbinál nagyságrendekkel rosszabb helyzetbe. Lehet ezt ideologizálni persze, hogy kiszabadultunk az Asteria irányítása alól, meg hasonlók, de ez egyszerűen hülyeség, mert a korábbi hónapok politikájával mi haszonélvezői voltunk a fennálló rendszernek és valós erőnkhöz képest messze felülreprezentáltak voltunk a nemzetközi politikában és a harci modulban is.

Tudom, hogy amiket felvázolok, nem egy pozitív és nem is lelkesítő téma, de úgy gondolom, hogy az elmúlt hónapokban, években őszinteség-deficit volt és a könnyebbség érdekében hitegettük magunkat minden szinten. Most azonban, hogy az eddigiektől eltérő, új koncepciót kell alkotni, mindenféleképpen ki kell beszélni a valós helyzetet, hogy az alapján tudjunk normális célokat kitűzni és ne délibábokat kergessünk.

De hogy konstruktív is legyek, véleményem szerint most minden erőnket három dologra kell fordítani:

1. A Pacifica lerombolt politikája helyett megalkotni egy olyan, ami a szövetség létezését valamilyen szinten alátámasztja. Közös célok, közös tervek, közös programok, stb. Kiemelten a lengyel-usa párosra gondolok. Jelenleg ugyanis a Pacifica tagság csak annyit ér számunkra, hogy a lengyelek és az usa MPP-t tart fenn velünk és nem üt ellenünk. És ezzel véletlen sem azt mondom, hogy ki kéne lépni, mert az még a korábbiaknál is nagyobb hiba lenne. Nem mindig a menekülés a megoldás, az már az Asteriánál sem vált be. Inkább megjavítani kell az elromlott dolgokat.

2. Az anti-Asteria oldal együttműködésének megerősítése. Kormányzati, MU és egyéni szinten egyaránt. Térképre segíteni az eltörölteket, térképen tartani az éppen eltörlődőket, stb. NAP-ot kierőszakolni ott, ahol általában sanyarú sors jut osztályrészül a szövetségeseinknek.

3. Pacifica-Asteria kapcsolat gyengítése. Ezerszer túltárgyaltuk már, hogy erre miért van szükség és hogyan lehet megvalósítani, így nem mennék bele részletesebben.

Maradok tisztelettel:
ICS