eMagyar adópolitika a top 10 ország tükrében

Day 1,144, 13:33 Published in Hungary Hungary by Mandalaa
A cikkben a tapasztalati pontok alapján felállított top 10 ország adó politikáját nézhetjük át, néhány gondolatébresztővel megspékelve eMo-ra vonatkozóan.
A kaja, fegyver, és nyersanyag iparok szolgálják a vizsgálatunk tárgyát, mivel ezek azok, amelyek leginkább érintik a többségünket a mindennapokban. Az elemzés három részre oszlik, a három adónemnek megfelelően.

Borembukk felhívta a figyelmemet egy dologra: A dolgozó emberek béréből levont szja-ra. Ezt valahogy kifelejtettem a számításból, így az írás szja és áfa részén korrigáltam. Köszönöm Borembukkk!



Személyi jövedelemadó:




A legnagyobb mérték a USA-ban van 23%-kal, míg a legkisebb adókulcs a románoknál 5%-kal zárja a sort. Nekünk 10%, amivel 6 országnál is alacsonyabbak vagyunk.
Az SZJA-nak a cégező oldaláról gyakorlati jelentősége kicsi, mivel a cégesek zöme pontosan tudja, hogyan kell a nyereséget kivonni adózatlanul a cégéből. Emiatt teljesen felesleges is lenne magasabb kulcsra állítani az adót.
Az alacsony kulcs elvétve kedvet hozhat néhány cégesnek legálisan adózni, illetve talán kevesen még nem jöttek rá a fortélyra, de mindenképpen szűkre becsülöm a kört.
Szerintem hozzá adódik ehhez még az is, hogy jelenleg éles versenyhelyzet van a cégesek között hazánkban, ezért annak a pár százalék megtakarításnak is versenyképesség növelő vagy épp rontó hatása van.

Azonban az szja adóforma része a dolgozótól levont szja is, mely valóban jelentős bevétele az államnak. Ezt bizonyos keretek között elképzelhetőnek tartom akár felfelé módosítani is.

A 10%-ot egyelőre megfelelőnek tartom.



Importvám:



Ez az igazán érdekes terület véleményem szerint.
Az országok a belső piacaikat igyekeznek óvni a külföldi konkurenciától oly módon, hogy az importvám adókulcsát magasabbra állítják, mint az áfa kulcsot. Az importvámot csak a külföldi illetőségű cégeknek kell megfizetni, az eMagyarországon lévőknek természetesen nem.
(Csak széljegyzetnek szánom, hogy a cégek úgy tudnak külföldi piacokon megjelenni, hogy licenszet vásárolnak 20 goldért. 1 licensszel csak egy ország piacára kapnak értékesítési opciót, több licensz vásárlása lehetséges. Baromi drága móka, szóval ésszel kell kiválasztani melyik ország piacára vásároljuk meg a licenszt. A lényeg tehát, hogy a licensz birtokában a külföldi cég a saját termékeit elhelyezheti és árulhatja a másik ország piacán.)

Nem nehéz belátni, hogy az államnak kulcsszerepe van az „egészséges” arány felállításában, miszerint a külföldi potenciál milyen feltételekkel tudjon érvényesülni a belső piacon.


Ezen gondolatok mentén konkrétabban:
- Rendelkezünk búza és vas régióval, ebből következik, hogy a hazai termelőket védjük a külföldi termelőkkel szemben, de miért 90%-kokal?
- Nem rendelkezünk olajjal és kővel, de miért indokolt a 35%-os, ebben az esetben magasnak mondható vám? Nem érdekünk olcsóbban behozni azokat az alapanyagokat, melyekkel nem rendelkezünk?
- Az étel 50%, a fegyver 70%-os vámterhet visel. Mi indokolja ezen nagyságrendeket?

Szerintem semmi olyan, mely a lakosság érdekét szolgálná.

A cégeinket a belső piacon egy határig valóban védenünk kell, azonban azon túl miért lenne az jó nekünk? Gondolom ezt a lakosság és hazánk érdekében.
Amíg nincs számottevő háború, addig az alacsonyabb kulcsban meghatározott vámvédelem alatt a magyar cégesek abszolúte előnyt élveznek a külföldivel szemben, megfelelő hasznot realizálnak.
A komolyabb és hosszabban tartó csaták idején a magyar fegyver készletek megcsappannak a nagyobb kereslet hatására, mert a piac nem képes kielégíteni a hírtelen és tartósan felmerülő mohó igényeket. Az ilyenkor fellépő árfelhajtó hatást páran szépen ki is használják, ami az eMO-nak, és a lakosságnak egyaránt kedvezőtlen, csak a cégesnek jó. Na de fontos háborúk idején, mikor ínség van, miért akarunk extra hasznot hajtani a cégeseknek?.
A megnövekedett keresletet egy ésszerű ponton túl (alacsonyabb vámmal) külföldi versenytársak bevonásával kiegyensúlyozhatjuk, az áraknak határ szabhatunk, azáltal, hogy a piacra belépő külföldi letöri az árat. Ezen a ponton extra adóbevételhez is jut az állam, ami háborús időkben valljuk meg nagyon jól jön, és a mostani vámteher mellett elképzelhetetlen.

Véleményem szerint 30% vám a kaja, fegyver, 40% vám a búza, és vas iparágakban bőven elegendő lenne.

Megjegyzem, hogy az orgok eltörlésével az adópolitika további korrekcióra fog szorulni.



Áfa:



Itt a fegyver és kaja ipar érdekes csak, mert a lanosok 0%-osak.
Mindegyik országban alacsonyan tartják ezeket a kulcsokat. Mi ezen belül a legmagasabb kulcsokkal rendelkezők közé tartozunk az 5-5%-kal, viszont ezek a másik tartópillérei az adóbevételeknek az szja mellett.
Borembukkk észrevételében egyetértek azzal, hogy kívánatos volna a kaja áfáját tovább csökkenteni. Úgy tudnám ezt csak elképzelni, hogy a változtatás ne a fegyver áfája terhére történjen. Miért?
Az emberek többsége előnyben részesíti a kenyeret a fegyverhez képest, ha harcolni akar. Ez természetes is, mivel a kenyérrel is tud ütni, és jobban megéri abba invesztálni, ha nincs elegendő pénze. Épp ezért a fegyver bármilyen emelése az csak ront a harceszközök piaci pozícióján.
Lehetséges útnak tartom az szja bizonyos pontokon történő megemelését, és egyúttal a kenyér áfájának 3%-ra csökkentését, de ez egy külön vitafejezet lehetne.

Az 5-5%-ot egyelőre megfelelőnek tartom, mivel első lépcsőben az importvámot kell helyre tenni.

Kommentekben várom az észrevételeket.


Mandala Ferdis
magánember &kongresszusi képviselő