Egy eltűnés okai és következményei

Day 2,309, 02:19 • Published in Hungary Hungary • by karaj22

Ismét aktív a sajtómodul, van játékélmény, hurrá. Következzék egy saját szemszögemből végzett narratíva az elmúlt egy hét eseményeiről.

Március 10-én résztveszek egy bolgár-román megbeszélésen NAP hosszabítás témában. Köztudott, hogy azért kaptak a románok két régiót, hogy egyrészt ez a NAP megkötésre kerüljön Bulgária és az Asteria között (Aurora-Asteria front csökkentés) illetve, hogy Kína felé közeledjünk ezzel (pirospont füzet).

Miért volt szükség a NAP megkötésére? Arról készült már pár közlöny: röviden azért, hogy a románok vész esetén meg tudják támadni a lengyelt és az amúgy is koordináció problémás Asteria minél kevesebb fronton harcoljon.
A kínai dolog meg azért volt így kivitelezve, mert Kínában sok román él, és valahogy meg kellett őket győzni, hogy egy román-magyar MPP nélkül is van létjogosultsága a kínai-magyarnak. Ez utóbbi sikerült is egyébként (BothB hathatós közbenjárása eredményeképpen): http://www.erepublik.com/en/main/law/Hungary/140490

Visszatérve hétfőre: a bolgár feltételként kiköti a lengyel-bolgár MPP-t. Erre rögtön nemet mondunk: semmi értelme egy ilyen egyezménynek, ha utána MPP-n keresztül ellenünk harcolnak (ezt a román elnöknek is igyekeztem magyarázni, hogy egy esetleges román-lengyel háború esetén a bolgár ugyanúgy ellene harcolna - nehezen értették meg). Így hát hétfőn nem is került megkötésre semmilyen egyezmény. A hét közepén folytatódtak az egyeztetések, de a magyar fél aktív részvétele nélkül: Laurh tudniillik a meetinges szobában bent csücsült egy inaktív nick-el, semmiféle életjelet nem adott magáról a többi partner számára, hogy ott van. Én azért nem mentem el ezekre a tárgyalásokra, mert hétfőn világosan tudtára adtam a szövetségi partnereknek, hogy lengyel MPP kritérium esetén számunkra elfogadhatatlan ez az egyezmény.
A fentiek oda vezettek, hogy a hét közepén lévő tárgyalásokon én személy szerint nem vettem részt, a magyar elnök aktívan nem vett részt, és a többiek valamilyen számomra meg nem magyarázott ok folytán úgy vették, hogy a magyar fél hallgatása beleegyezés - holott senki nem tette fel azt az egyszerű kérdést a magyar elnöknek, hogy elfogadjuk-e az egyezményt. Így csütörtök este megkötésre került egy egyezmény, ami két pontból vont kérdőjeles:
ad 1) A szövetség alapdokumentuma egyértelműen kimondja, hogy bármilyen NAP egyezményt az Asteria külügyi tanácsának (a külügyminiszterek társasága) meg kell szavaznia. Nem történt meg ez a szavazás, a magyar elnök véleménye így nem jutott ismét a szövetségi fórum elé.
ad 2) A magyar felet kihagyni egy ilyen dokumentumból rettentően nagy felelőtlenség. Addig alá sem lett volna szabad írni a dokumentumot, amíg tőlünk egy világos választ nem kapnak. A magyar fél kihagyásának a következményei pedig péntek reggel lettek világosak, mikor Bulgária megtámadta Magyarországot nagyon okosan felhasználva a Chilet segítjük fedősztorival - feszültséget szerettek volna kelteni az Asterian belül, ami sikerült is nekik.

A magyar kormány a második pont kapcsán háborodott fel. Péntek reggel egy olyan álláspont került közlésre, mely ultimátumként fogható volt fel, és egyértelműen a román felet tette bűnössé az akkori helyzet kialakulásában. Én ezzel személyesen nem értettem egyet, de továbítottam az üzenetet a megfelelő csatornákon, így az esti szövetségi megbeszélésre volt anyag bőven.

Egy kis intermezzo: én már a múlt hét elején jeleztem a kormány és a szövetség felé, hogy a hétvégén nem leszek gépközelben RL miatt. Éppen ezért az alelnök úr ment be a magyar felet képviselni péntek este.

A péntek esti megbeszélésről nekem csak közvetve vannak információim: logot mindeddig nem láttam és bevallom őszintén nem is szeretnék látni. Lényeg, hogy a román fél felháborodott a gyanúsítgatáson, elindult a szokásos szócséplés, hogy a magyar fél sose működött együtt a szövetséggel, mindig nemet mondott a javaslatokra, stb. Én ezeket minden nap megkaptam tőlük, de nekem más idegeim vannak, mint az alelnök úrnak 🙂 Így került sor arra, hogy egy idő után egyszerűen kilépett a magyar fél a beszélgetésből és kiírta szavazásra a szövetségből való kilépést a kongresszus előtt.

Mi is ez a nem vagyunk csapatjátékos történet?
Itthon sokszor halljuk, hogy a külügy egy rakat szerencsétlenség, nincsen szavunk, semmi sem történik. Nos ebből annyi igaz, hogy ahogy februárban, úgy márciusban is szerettünk nemet mondani és a magunk szája íze alapján cselekedni. Februárban azért nem támadtuk meg a lengyelt, mert nem akartuk (nemet mondtunk a tervre). A románt nem engedtük át a lengyelre, hogy segítse a szlovént (itt igent mondtunk a tervre, de a belső kommunikáció hiába a hadjárat kurdarcát eredményezte). Ugyanígy februárban már a hónap elején bejelentkezett a román fél a két ukrán régióért, szinte végig sikerült húzni-halasztani az ügyet, mert látszott, hogy a magyarnak erős hasfájást okoz a téma - nem mondtunk se igent, se nemet, csak annyit, hogy a belpolitikailag nem engedhetjük meg ezt magunknak. Márciusban éreztem, hogy ez az időhúzás nem tesz jót hosszútávon és kapóra jött az ötlet, hogy a kínai MPP státuszát lendítsük előre egy ilyen egyezménnyel, úgyhogy belementünk hosszas fejtegetések után nyögvenyelősen (igent mondtunk).
A bolgár NAP összefügg a magyar-román egyezménnyel, mert amennyiben nem engedtük volna át a régiókat, úgy ismét kiújult volna a román-bolgár harc (nem kevesek örömére), és akkor mi a lengyelekkel szemben egyedül maradunk (maradtunk volna). Mi a lengyel MPP-t elfogadhatatlannak tartottuk (nemet mondtunk).
Ugyanúgy a chilei hadjáratról is érkezett a szövetségi katonai tervezéstől (amit egyébként a kínai mod képvisel) egy-két alternatíva. Ezek alapján Magyarországot a spanyolok ellen, és a szerbeket Chile ellen szerették volna küldeni. A magyar kormány mindenféleképpen chilei háborút akart, és elutasította ezeket az alternatívákat (nem-nem). A szerb fél végül beadott egy olyan indítványt, ami már elfogadható volt a magyar félnek és ebbe belementünk (igent mondtunk).

Amit érzékeltetni szerettem volna a fenti szösszenettel, hogy ami a térségünk katonai helyzetét jellemzi, abban több mint 50% volt a felelősségünk. Én személy szerint külügyminiszeri pozícióban nem néztem mindig végig a katonai terveket, mivel erre nekünk is megvannak a szakembereink, akik ezért felelősek.
Engem mindvégig a politikai vonal mozgatott, és ezzel kapcsolatban a román-bolgár NAP volt az, ahol egyértelmű nemet kellett mondjunk, mert ez volt az érdekünk. Az, hogy miért lett ebből a jelenlegi helyzet (gyors kilépés) így felfújva, arra talán azt tudom mondani a magam szemszögéből továbbra is, hogy mi is könnyen indulatba jövünk bizonyos eseményeknél és nem feltétlen tiszta fejjel döntünk. Persze ezt az adott szituációban könnyű mondani, de senkit se érdekel - sokszor a dac, düh, megbántottság vezetett minket.

Kompromisszumra nem vagyunk mindig hajlandóak - 4 országot tartottunk eltörölve, de két jelentéktelen régiót nem akartunk átadni jószerivel. Hogy a magyar mindig csak ad, de sose kap semmit. Ajánlom figyelmetekbe a magyar-chilei csaták top5-eit, ahol a magyarok által kikövetel chilei háborúban mennyire vannak dominánsan jelen a magyar avatarok. Mert ugye nem csak akkor kell csokit égetni, mikor a szövetségi segítséggel megszerzett két régiót kell átadni és magyar oldalon ütni, hanem esetleg mikor totális támadás alatt van az ország és oda kéne tenni magunkat a saját magunk megvédése érdekében.

Pár embernek annyit üzennék, hogy akik februárban végig tudtak mindenről kormánytagság révén, azok most ne mutogassanak azokra, akik folytatták az akkor megkezdett folyamatokat. Nem mindig jó napraforgónak lenni, ahol az éppen megfelelő népszerű irányzatba fekszünk bele - de persze mi nem ilyenek vagyunk, mert a mi érdekünk mindig előrébb van mindennél.

Az hogy miért vagyok felelős egy olyan helyzetért, ahol többet kell aktívnak lennem szinte, mint az elnök, arra a következő összegzés kellene: nem egy, nem kettő közlönyben toboroztam embereket nagykövetnek. Alig jöttek páran dolgozni, nekik is megvan a saját RL élete. Gyakorlatilag senki se csinálja mellettem ezt a melót, egyedül BothB-nek köszönhetem, hogy aktívan kiveszi a részét ezekből a történésekből. Jó lenne, ha nem csak havonta lenne mindenki külügyi zseni a maga cikkeiben - én nem tartom magam annak, mert hibázok én is. Csak én vettem a fáradtságot, hogy a döntésem mellé felelősséget vállaltam és igyekszem ehhez tartani magamat.

Tisztelettel,
a pirospont zseni