Búcsú gondolatok egy ex-elnöktől!

Day 731, 09:02 • Published in Hungary Hungary • by Termetes Samu

Polgártársak, megszoktam e megszólítást, így maradok ennél. Kérem a kiemelt-vastag betűst részt mindenképp olvassátok el, persze a legjobb lenne mindet 🙂

Most megpróbálom a gondolatokat a megfelelő szavakba rendezni. Nem akarom, hogy magyarázkodásnak, nem akarom, hogy önigazolásnak tűnjön a szavak kusza sorba rendezése. De belevágok és majd meglátjuk mi lesz belőle.

Lemondtam, és e lemondást a bizalmatlansági indítvány eredményétől függetlenné tettem. Nincs ilyen jogi kategória az erepen, ezért még legalább egy hétig el kell viselje mindenki, hogy a gombnyomogatás rám marad, de természetesen az új kormány döntéseibe nem szólok bele. Ezt csak a félreértések elkerülése miatt közlöm.

A lemondásomat azért vettem ilyen komolyan,- és tudom, hogy sokakban ezzel csalódást okoztam, mások szemében gyávaságot mutattam,- mivel azzal a gondolattal kezdtem bele a politikába, hogy szükség van a felelősségteljes, tetteiért a nagyközönség előtt felelősséget vállaló politikusokra. Ilyen politikus akartam lenni, és ehhez ragaszkodni mindenáron, nem egy kép miatt, nem karrierből, hanem mert így érzem jól magam a bőrömben, és hittem szükség van ilyen emberekre.

Utolsó döntésemkor nem voltam elég körültekintő, nem számoltam a következmények minden aspektusával. Bár félre értelmezték sokan szavaimat, -aki akarja újra olvassa, amit még a közlönyben hosszasan leírtam,- akkor is igaz, hogy politikai döntést hoztam. Nem tagadom és nem is tagadtam. Lélegzethez akartam juttatni a kormányomat, hogy az előttünk álló feladatokat tökéletesen végezhessük. Nem számítottam ilyen zavarra, ez az én politikai hibám volt. Mint említettem nem voltam elég körültekintő, és könnyedén hoztam meg egy döntést, amely hosszabb mérlegelést indokolt volna, ez pedig, ha tetszik, ha nem felelősségtelen döntés volt.
Mivel politikai credom a felelősségvállalás, nem maradhattam.

Tudom, hogy ez önzőség. Hiszen nem magamat választottam meg, hanem sok e-polgár szavazott rám, egy személyre, aki mögött azonban egy többpárti koalíció állt, egy csapat. Ez a csapat nálam jobban végezte a dolgát. Ha voltak is problémák, ezek egyike sem volt végzetes. Köszönöm mindannyitoknak.

Ugyanakkor nem ezért koptatom a klaviatúrát, mert ez eddig talán még annyi embert sem érdekelhetett, mint akik többi cikkemet elszokták volt olvasni. Ami elnökként a legmegdöbbentőbb volt, az indulat.

Olyan bizalmatlanság és indulat feszült nekünk az első perctől fogva, amelyre nem számítottam. Olyan érzés volt, mint ha azt akarnák sokan bizonyítani, hogy ez a kormány, - és a Szolidaritás,- nem lehet alkalmas az állam vezetésére. Mintha a mi sikerünk, más politikai erők kudarcát jelentené. Sokat gondolkoztam mi lehet ennek a mérhetetlen szenvedélynek, ugyanakkor piszkálódó lekicsinylésnek a mögöttese.
Eljutottunk oda, hogy a politika küzdőterének szereplői között annyi személyes sérelem és sértettség halmozódott fel, amelyek kivetülnek a politikai pártokra és azokon keresztül az egész politikai életre. Ebben a felelősségem nekem is óriási. Bár nem hinném, hogy bárkit is személyében sértettem, de mint Szolidaritás elnök jelen voltam e politikai csatározásokba, és mint benne lévő személy nem éreztem ilyen erősnek a politikai ütés-váltások súlyát. Lassan mi is és ellenfeleink is immunissá váltunk bizonyos ingerekre és sértettük meg egymást úgy, hogy közben nem gondoltunk rá, hogy ez bizony sértés. Ennek a következménye, hogy mára a kritikát mindkét fél támadásnak, a választ pedig magyarázkodásnak tekinti, hogy a politikai küzdelem helyet politikai háború zajlik.

Egy bizonyos ez így nem mehet tovább. Nem fogunk sohasem ugyanúgy gondolkodni, és az nem is lenne jó, mások lesznek a meglátásaink, prioritásaink. Ugyanakkor nem tekinthetünk egymásra úgy mint ezelőtt, mert ez a feszültség, amely áthatja hozzászólásainkat, és megmérgezi játékunkat szétrombolja közösségünket. Remélem a többségi véleményt képviselem, amikor arról beszélek, hogy közösségi színtérnek tekintem e-Magyarországot. Virtuális hazának, mely virtuális haza csak addig létezik, amíg sokan találjuk meg benne elképzeléseinket.

Gesztusokra lesz szükség. Nem arról van szó, hogy indulat és szenvedély nélkül kellene monoton nyomkodni a gombokat, csak arról, hogy lássuk meg egymásban a pozitívumot is.
A respublika, a köz ügyei iránti érdeklődés nagyon fontos, enélkül kiüresedne ez a játék. Hiszen ez csak egy keret, mi mindannyian töltjük meg tartalommal. Ezért mindig lesznek, sőt kellenek viták és ellentétek, akár még sérelmek is, de ne hagyjuk, hogy ezek elemésszenek, megmérgezzenek minket. Nem vagyok idealista, bár hiszek a józanságunkba 🙂

Elnökként elbuktam, talán felkészületlen, talán alkalmatlan voltam. Egy elnöknek az adott körülményeknek kell megfelelnie, ezért nem keresek kibúvót.
Ezután polgárként teszem a dolgom.

Termetes Samu