Join the new world

Day 1,394 of the New World



(Most Walla-Walla elvtárs cikkét olvashatjátok, amelynek itt, az Élet és munkában biztosítunk felületet, mert jófejek vagyunk. - Clau.)

Az elkövetkező paragrafusokban azt fogom bemutatni az olvasóközönségnek, miért észszerűtlen eMagyarország önmagukat „nemzeti oldal”-nak nevező politikai csoportosulások (direkt nem nevezem őket néven) nézete, miért nincs értelme céljaik megvalósításának. Na hát akkor kezdjük.

I. Hivatkozás bizonyos IRL-történelmi időszakokra és történésekre, és a játékon belüli népek és csoportosulások hibás megítélése

Ugyebár mind tudjuk, a fönt említett frakció egész programja IRL történelmünkön alapszik. Főbb vezetői mind IRL „sérelmeket” akarnak megbosszulni, megvalósíthatatlan célokkal (revízió, stb.) kampányolnak, IRL sztereotípiák alapján ítélnek meg/el a játékban a valóságostól különböző elveket képviselő népeket/csoportosulásokat.
Igen, többek között az eKommunista Párt megítéléséről beszélek. Már sokan leírták és a jövőben is le fogják írni, hogy ez egy szerepjáték. Persze, titeket zavar Rákosi és Rajk és Kun, meg az a csúnya vörös csillag, minket meg valóban zavar a horogkereszt és a bajszos festő bármilyen ábrázolása. Itt azért megjegyezném, hogy bár minket csak a két fent említett dolog és a hozzájuk kapcsolódó elvek és történelmi időszak zavar, az emagyar nacionalizmust ennél sokkal több minden fel tudja piszkálni. Pár példa:

- A történelmi Magyarország bármilyen jelenleg határon kívüli régiójának bármilyen más ország által való birtoklása (nem feltétlenül csak ellenséges országokra gondolok)
- A játékban megjelenő bármilyen liberális párt. Pedig ők nem mészároltak IRL. Másrészt a legnagyobb magyar, Széchenyi István is liberális és konzervatív gondolkodó volt egy személyben, sőt a liberális áramlatnak köszönhetően robbant ki az 1848-as forradalom, nem is beszélve arról, hogy akkor a liberalizmus és a nemzeti öntudat egyáltalán nem zárta ki egymást. De ez RL, térjünk vissza a játékra.
- Bármilyen magyar játékos, aki akármilyen (ismétlem: akármilyen!) okból Magyarország vagy szövetségesei ellen üt.
És stb stb.

Visszatérve az előző gondolatmenetre: látszik, hogy teljesen nem lehet a játékon kívül tartani ezeket az ellentéteket, ami viszont nem jelenti azt, hogy ne lehetne jelentősen lecsökkenteni az IRL-on alapuló konfliktusokat.
Mint talán már rájöttetek, én most nem azzal fogok jönni, hogy ne bántsatok, én csak a játékban vagyok kommunista. Szívesen vitatkozok bárkivel az IRL történelem bármely kérdéses pontjáról, de itt, a játékban nem használom érvnek azt, ami a játékon kívül történt. Nekem ennél jobb, ingame érveim vannak.
Elismerem, hogy az emagyar játékosok nagy része tényleg IRL célokért játszik és harcol a játékban (ez persze nem jelenti azt, hogy helyeslem is). Elismerem továbbá, hogy sok játékost veszítene az ország, amennyiben gyökeresen megváltoztatnánk politikánkat (pl egy románokkal való szövetség). Ez a szintű merevség és szűklátókörűség számomra érthetetlen, de ugyanakkor kétségkívül szükséges az ország szempontjából.
És most rátérnék a konkrét kritikára: mikor IRL beidegződéseink ellenünk dolgoznak, vagy egy ország és a hozzá tartozó nép érdemtelenül rossz bánásmódban részesül általunk.

Engedjétek meg, hogy visszamenjek kicsit az időben, méghozzá a Phoenix felbomlásáig. Remélem mindenki jól emlékszik erre a történelmileg igen fontos fordulópontra. Ekkor ugyebár kiléptünk régi szövetségünkből (miközben tudtommal a magyar értékrend nem szereti az árulást, egyik szomszédunkat is – többek között - ezért nézzük le), IRL szimpátiára alapozva összefogtunk a lengyelekkel (miközben addig nem tettek túl sokat értünk, épp ellenkezőleg [vagy már csak én emlékszem a v1es CHra?), és ezzel magukra hagytuk két, a játékban mit sem vétő szövetségesünket: Németországot és Oroszországot. Régi elvtársam, Gregus Hedvik nem fogadta el, hogy a németek mostantól ellenségek, és azóta mellettük üt. Utána lehet nézni, hogy bánik vele ezért a magyar közvélemény

Mellesleg mikor megtörtént ez a külpolitikai pálfordulás, leadtam a Vörös Században akkor betöltött parancsnoki tisztemet két rugalmasabban gondolkozó elvtársamnak, és elhagytam az országot. Anélkül, hogy egy szót is szóltam volna, amit azóta bánok.
Apropó, század. Annak idején hónapokig harcoltunk magyar érdekekért. Előbb irregulárisként, majd regulárisként, parancs szerint, sokszor saját forrásából, túlütve sok papíron erősebb egységet. Mikor megszállták Magyarországot a románok, részt vettünk az ellenállásban, miután felszabadult az ország, harcoltunk tovább. Persze ez senkinek nem tűnt föl, és nem sokkal távozásom után az eKP-t megTOzták, a VSz-t kidobták a regulárisak közül. Ezután mentünk Koreába. Ezért nem harcolunk már magyar érdekekért magyar parancs szerint, ezért ellenzek máig bármiféle reformot, amivel a század ismét a magyar hadigépezet tagjává válna. Mert már voltunk ott egyszer, és nem sok javunk származott belőle.

Ja és persze még ott van a dicső Dél-Afrikai TO. Tisztelem az emberek egy részét akik szervezték, akik részt vettek benne, nem mondom, hogy a többi fél is ártatlan volt, de még most is undorítónak találom ahogy kezelték az ottani játékosokat. Kitört a kisebbségi komplexus.

Románok: Azt hiszem már sokszor kiderült, nincs az erepen két ennél hasonlóbb nép. Ugyanaz az elvakult gyűlölet, ugyanaz a kormányokat megdönteni képes szlogen, hogy „nincs béke”, még csak stratégiai okokból sem.
Szintén ide tartozik reakciónk a játékon belüli győzelmekre és a vereségekre. Mikor nyerünk, egyből mi leszünk a legjobbak, a legyőzhetetlenek, a legnagyobb arcok, akik nélkül minden szövetség egy nagy nulla, akik bármit megtehetnek a legyőzöttekkel. De ha vesztünk: csaltak, rohadt románok, köcsög adminok, fékek, scriptek, idióta Romper igazi pénzzel ver le minket, nem fair, a szövetségeseink árulók, így nincs is értelme játszani, stb stb. Azt hiszem, ez a jó szokásunk is IRL eredetű.

De hogy haladjunk is: sokszor hallani olyan kritikát, hogy a kommunizmus már volt a valóságban, nem működött, sok ember halt meg, ezt nem lehet soha többet csinálni. Hát kérem szépen, a valóságban nem is. De itt, a játékban a kommunizmus teljesen működőképes (lásd Csehország, Németország, stb.). Ja és ha már múlt és működésképtelen rendszerek: ki az, aki állandóan a múlthoz nyúl vissza, mert manapság nem tud mit kezdeni magával?

Még egy valamit nagyon fontos leszögeznem a téma kapcsán: a mi pártunk sem egy központi aggyal rendelkező hangyaboly. Ki-ki más okból került ide, van, aki tényleg csak szerepet játszik, van aki valójában is szimpatizáns, ezért csak a saját nevemben beszélek, kijelentéseim kizárólag engem terhelnek. Azért el kell ismernem, örülök, hogy mi még sosem jutottunk a Nemzeti Front nagy sajtóvisszhangot kapott szakadásának (lásd rockwell/csiripapa/praetorianus/tarsolytestvér szájkarate) közelébe sem, pedig kétlem, hogy közülük bárki szerepet játszana.

Említést érdemelne a szerb kérdés is, noha egyáltalán nem központi téma. Mint köztudott eRepublikon a két nép között szétszakíthatatlan barátság alakult ki (lehet annak is köszönhető, hogy a szerbek jobban utálják a horvátokat, mint minket), annak ellenére, hogy a szerbiai magyarverések is elhíresültek, és IRL nincs ekkora barátság a két nép között. Ráadásul a trianoni békeszerződésben Szerbia is kapott magyar területeket. Mégsem hallani, hogy olyan vehemenciával támadnák őket, mint a románokat. Ez is azt mutatja, hogy a következetesség nem éppen erőssége az emagyar szélsőjobboldalnak.

Na ezt kivégeztem, áttérhetünk a következő, ennél könnyebb témára.

II. Teljes szintű inkompetencia a vitákban való értelmes részvételre, az észérvek teljes hiánya

Mióta csak olvasom a magyar sajtót, mindig alakultak ki viták egy-egy kényes témát feszegető cikk alatt (aka kommentháború). Itt szerintem már sokaknak feltűnhetett, hogy a szélsőjobb legtöbb képviselője (tisztelet a kivételnek) képtelen bármiféle vitában értékelhetően részt venni.
Személy szerint én sok ideig próbáltam rendesen beszélni velük (kaptam is pár autokicket), de végül rájöttem: nem érdemes és nem is lehet kritizálni őket, mert lepereg. Nyomtalanul.
Még egy dolog mindig érdekelt. Miért tesznek a revizionista demagógok minden mondatuk végére felkiáltójelet? Ki akarják hangsúlyozni a mondanivalójukat? Az egészet? Nem hinném. Talán valóban ennyire felhúzzák magukat gépelés közben? Akkor azt hiszem, lesznek még problémák a keringési rendszer központjával (gyengébbek kedvéért sem írom le a konkrét szervet). (Szív - Csak azért írom le nehogy megakadályozza őket a kommentelésben az hogy ezen gondolkoznak - Clau.) Vagy okosabbnak tűnnek, ha minden mondat !!!!!-el végződik? Ezt mondjuk kizárhatjuk. Több ötletem nincs.
De hogy ne csak a levegőbe beszéljek, legyen példa is, itt van a jó öreg csiripapa, aki fröcsögésen és anyázáson kívül nem sok mindenre képes. Íme egy “remek” kormánykritikája.

Írta: Walla