Emlékek / Memories II.

Day 681, 03:58 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver
Memories II.

A PTO ami megváltoztatta a világot

Egy kora februári mozgalmas estén történt, hogy zocky rám PM-ezett a magyar chaten, és izgatottan egy lehetséges román TO-ról kezdett el szónokolni nekem. Ez nem sokkal az indexes boom után volt, mind azzal foglalkoztunk, hogy valahogy jó mederbe tereljük az egészet és megoldjuk a problémákat; az elnökségem elején voltunk, a kormány éppen csak elkezdett működni - így érthető módon eléggé elfoglalt voltam, és türelmetlen. Emellett eléggé TO-ellenes voltam akkoriban, így az előadott tervet is eleinte kissé ellenszenvvel hallgattam. Ami végül elnyerte az érdeklődésemet, az az volt, hogy ha ezt keresztülvisszük, akkor a (román) adminok tutira azonnal bevezetik az állampolgárságot. Mondtam neki, hogy adja elő a részleteket is - megtette, és azt hiszem ekkor neveztem el magamban a 'PEACE gonosz agyának'.

A terv lényege az volt, hogy jóelőre építsünk be egy embert a rengeteg román kispárt egyikébe pártelnöknek, akik mindig is tucatnyi elnökjelöltet neveztek meg, és az utolsó pillanatban témogassa az eRMDP, amit akkor az elfoglalt területekre regisztrált magyarok top5-ös párttá tettek. Erre az alapra építkezve muris órák következtek, amikor is hajnalba nyúlóan terveztük meg a részleteket, és választottuk ki az alkalmas jelöltet; sok, mindenféle okokból elvetett jelölt után Smile64-et választottuk, akinek nem volt shoutja, csak kevés és nem látványos barátja volt, nem volt gyanús donationja sem, és ráadásul IRL is ismertem, és tudtam, hogy képes lesz a megtévesztést végigjátszani. Szedtünk neki össze román barátokat, akik adakoztak is neki tárgyakat és pénzt, meg vissza is, szereztünk neki román tolmácsot, hogy az elkerülhetetlen kérdésekre válaszolni tudjon; és szereztünk neki egy avatárt, ami nem feltűnően, csak természetesen és hihetően román: a román labdarúgó-szövetség logóját. 🙂



Jut eszembe, pont Shaok egyik cégében dolgozott, és csak az utolsó pillanatban sikerült kirúgatnia magát - lehet, ha tudja, miért kell, ki se rúgta volna. 🙂 De egyébként a pártelnöki választás simán ment, ellenfele se volt, azaz még szavazókat se kellett küldeni neki, ami felhívta volna rá a figyelmet. Utána kapott néhány PM-et a párttagoktól, meg pár kommentet újságokban - és az a pár ember, aki látta, elkönyvelte magában mint egy törtető új embert, aki politikus akar lenni. Ezután amíg ő csendben elvolt Romániában, mi elkezdtük a mi oldalunkon szervezni a dolgokat, hogy az esélyeit maximizáljuk. Ehhez itthon egy jelöltre volt szükségünk, akit minden párt támogat, hogy minél több szavazatot küldhessünk, és mi ne legyünk veszélyben - és ezt nem volt könnyű megbeszélni a pártokkal. Shaok mindenáron indulni akart, miután előző hónapban vesztett ellenem, de azt mind tudtuk, hogy megosztó személyisége miatt nem fogja az összes párt elfogadni (ugyanez volt igaz rám is meg hubára is); BB pártja egyáltalán nem akart még részt venni sem a dologban - így végül Morreau-ban egyeztünk ki, és nekiálltunk szavazókat szervezni, jegyeket felvásárolni-gyártani.

Ez még a TO-k kezdeti időszaka volt, nem értettünk hozzá, nem volt benne tapasztalatunk, semmiféle számítás, hogy mennyi ember is kellene - mondhatni csak úgy beleugrottunk az egészbe (mellesleg Shaok ekkor húzott el sértődötten Kanadába). De egy dolgot sosem fogok elfelejteni: a látványt, ahogy 390 ember egyszerre beözönlött az erre a célra regelt chatszobába... már napokkal előtte csendben, PM-ekben terjesztettük a hírt a cégtulajdonosok között, hogy írjanak a munkásaiknak, hogy akkor este jöjjenek fel a chatre. Aznap este nyolckor egy magyar nyelvű kvízkérdésbe burkolva adtuk ki a chatszoba nevét, és mi,a szervezők láthattuk, ahogy ez a rengeteg ember egyszerre bezúdult oda... mint egy áradás olyan volt. Öröm volt nézni, de utána nehéz munka jött: ennyi embernek jegyeket osztani és instrukciókat adni nem volt egy vicces feladat.

Mindeközben Romániában még egy csavart tettünk a történetbe, amikor megkértük Smilét, hogy donateljen át goldot az eRMDP elnökének, mintha lefizetné azért, hogy indítsa őt az elnökválasztáson. Az előző kongresszusi választások botrányai után úgy vélem ez többnyire meg is tévesztette őket, és továbbra is egy különösen törtető román jelöltnek hitték - egész nap egyetlen cikket sem találtunk, amelyben PTO-ra sikoltoztak volna. A mi szavazóinkat mind másnap reggeli szavazásra kértük, és csak az ottani magyarok szavaztak aznap. Estefelé már voltak gyanakvó hangok, de még mindig a román szavazók többsége a saját embereikre szavazott (összesen annyi szavazatot vive el, mint amennyit dsalageanu kapott!) - erepen mindig bízni lehet a kétkattosokban. 🙂

És eljött a reggel, és vele a legnehezebb döntés... Abban az időben még nem voltunk profik a háborús modul finomabb részleteiben, így nem tudtuk, hogy dsalageanu konkrétan miért is szabadította fel Ukrajnát - de többünknek, így nekem is határozottan rossz előérzetet okozott a dolog, mintha fontos stratégiai fordulópontot jelentene. Ez is azon alkalmak egyike volt, amikor az ösztöneimet követve döntöttem (nem, nem egyedül, naná), és a végén ez igencsak jelentőségteljesnek bizonyult - ez a PTO döntötte el a világ akkori sorsát, nem a sikertelen romániai. Mivel akkor reggel két lehetőségünk volt: véghezvinni a román PTO-t, amihez éppen csak elég emberünk lett volna - vagy csináljuk az ukránt, és segítsünk az anti-TO-kban franciáknál, oroszoknál, Iránban és még ki tudja honnan kértek segítséget tőlünk. Úgy döntöttünk, hogy átváltunk, és ez jó döntésnek bizonyult; Smile nem lett egy napra Románia elnöke (megterveztük persze mit tudna egy nap alatt véghezvinni), de a háborút megnyertük - és ebben a magyarok által irányított Ukrajnának döntő szerepe volt - a valódi ukránoknak pedig visszaadtuk később az országot, de akkor és ott ez Románia vagy mi voltunk a választás.

Ez volt hát a híres-hírhedt román elnöki PTO hiteles története. Jó mulatság volt, nagy próba összefogásból és szervezésből - és ha nem is jött össze, akkor is mindörökké emlékezetes marad.

Quicksilver

[PTO - Political Takeover, azaz politikai hatalomátvétel]

Megjegyzés: végig többes szám első személyben írtam a történetet, mert sokan szerveztük, sok mindent - és nem, nem fogok mindenkit egyenként felsorolni, mert túl sokan dolgoztunk rajta, és tutira kihagynék valakit.

Memories II.

The PTO that changed the world

It was a busy evening in early February, when zocky PM-ed me on the Hungarian chat, and excitedly started to babble about a possible TO in Romania. It was just after the index baby-boom, we were all busy with managing it and dealing with the myriard problems that it brought, I was just settling into presidency and started the government work - so I was fairly busy and harried. I was quite against the PTOs too, so I listened with faint distaste at first. The thing that captured my imagination was, that if we succeed in this, (Romanian) admins will surely implement citizenship at once. I told him to tell details, and he did - I think I named him then as the 'evil mastermind of PEACE'.

The plan was to plant a party president into one of the dozens of small parties that Romania had, and that were always nominating presidential candidates, to make him look like Romanian, and at the last minute make him endorsed by eRMDP, which grew into the top five by the lots of Hungarians who registered to occupied regions. We had fun hours during the wee hours of the night to work out all the details, and find the fitting candidate to the position - after many others who were all not good for some reason, we settled with Smile64, who had few friends, no shouts, no suspicious donations and I knew from IRL to be able to carry out the deception. We found him some Romanian friends, we donated him items from these, and we found him a Romanian translator too to answer questions; and we picked the Romanian Communist Party to preside. Oh, and I found him a fitting avatar: that of the Football Association of Romania - not suspicious, but just enough Romanian-looking to be believable. 🙂



Btw, he worked in one of Shaok's companies, and got fired at the last minute only - I guess if he knew why Smile was asking to be fired, he would not have let him go... 🙂 But the party elections went smoothly, he had no opposition, so we did not have to send votes at all, so nothing called unwanted attention to him. He got a few PM-s from party members, which he answere with translation, he commented a little on a few articles - and those few who noticed him, accepted him to be just another up and coming, wannabe Romanian politician. While he was waiting there, laying low, we started our end of things, to maximize chances. It required a single candidate in Hungary, so we could send as many voters as we could - and it was not easy negotiations at home either. Shaok wanted to run after last month's loosing against me, but we knew that he was too much of a divisive personality to be accepted by all parties (the same was with me too) - BB's party did not want the whole thing at all, so finally we had picked Morreau, and started to organize voters, collecting and producing tickets and so on.

It was the early days of PTOs, we hade no expertise in it, no experience at all, no calculation of how many would be needed - pretty much we got into it without much organisation (btw this was when Shaok resentfully gone to Canada). But there was one thing I will never forget the spectacle of - the night before the elections, when 390 people poured into a single chatroom at once. We have been quietly spreading the word by PM-s to Hungarian company owners for days, to ask their workers to come to the chat during that evening - and we sent the name of the channel at the last minute - shrouded in Hungarian quiz-question, so as to preclude spies. and we, the organizers were in that chanel, when they all got its name: and I could watch all those people to pour in there... like a flood really. It was marvellous to watch, but what followed was cruel and hard work: giving tickets and instructions to all those people was no laughing matter.

In the meanwhile, in Romania, we played another swindle, by asking Smile to send gold to eRMDP president, as though he bought the endorsement to the presidential elections. After the scandal of the congress elections, I think it did confound some people who still believed that he was a particularly pushy Romanian candidate - all through the day we found no articles in the Romanian media that screamed of a PTO attempt. We asked most of the voters to come next morning, and only the ones in Romania voted during the day. By the evening there were some voices that found suspicious his many votes, and we knew that the scam was over - but still many Romanians voted the true Romanian candidates (altogether wasting almost as many votes as dsalagaenu got!) - on erep, one can always trust twoclickers. 🙂

And the morning came, and with it a really hard decision. It was the time of discovering the war module's finer points, and we actually did not know why dsalageanu liberated Ukraine - many of us, including me had a really bad feeling about it, that it had a strong significance startegically, but we could not be sure. It was one of the times, that I acted on my instincts and at the end it proved decisive - it was that PTO that changed the world, not the failed Romanian one. For during the morning we had two choices: make the Romanian PTO, for which we had just enough people - or make the Ukrainian one, and help out the anti-TOs in France, Russia, Iran and I don't know where else, whom came to us for voters. We decided to switch, and it was a good decision: Smile did not win the Romanian elections (we did plan of course what he could do in one day), but at the end we did win the war - in which Ukraine proved to be decisive. We did gave it back to real Ukrainians later, but back then it was Romania or us.

So, it was the trues story of the fabled presidential PTO in Romania. It was fun, it was a great test in working together for a common goal and in organizing so many interconnected things - and even if it was unsuccessful, we will remember it forever.

Quicksilver

.