Közkívánatra
Zsizsik
Fésülködtem reggel a tükörbe
Belebotlottam este egy ökörbe
Tésztát zabálok romlott liszttel
A Fradi az UTE-val megint ikszel
A Sanya múltkor kirabolt egy boltot
Azért mert biztonsági őr nem volt ott
Pénteken megyek és iszok egy szörpöt
Baltával szétverek pár hupikék törpöt
Jönnek a zombik mert megnyílt a pokol
Ha nem pisiltél be eddig majd fogol!
Comments
Nem rossz 😛
Újabb spam.
jah
kösz, Zsizsik, már azt hittem vers nélkül hagysz mára...persze ment a vote, de a tavaszos verseddel feltetted a lécet ám, remélem tudod.
juccer?
nincsen? Van ön?
Ejj, biza biztosan a szeme káprázott, nem látta, hogy ide írogattam...
Na, mehet a cikk a favoriteszba?
Elvakított az ön iránt érzett vad szenvedély bizonyára.
Mint Spiró györgyöt a Kossuth-díj...
Hiányzott, kedvesem...
Ön is nekem. A napom tétova bolyongás volt csupán, ön nélkül nem lét a lét...
olyan nincs hogy unvote???
Így van ez, mikor az ember szerelmes. Emlékszem, mikor utoljára szerelmes voltam egy kutyába, valamikor tegnap, másnap reggel a lét értelmét kutatva bolyongtam a temetőt, és gyűjtöttem a finom, ropogós csigolyacsontokat...
Ó, nincsen, szerelmed ennyire múlandó? Csak fellobban és elalszik mint a gyufaláng csalódott kutya mancsában?
Ó, mondd, mondd, hogy ez nem igaz...
Irántad való szerelmem épply múlandó, mint az élet: csak a sírig tart.
(nem akarok hitvitába bonyolódni, hogy utána mi lesz. Majd várlak ott egy csokor virággal...)
Én téged a sírban is, mindig, örökké. Kukacok rágta tetemem is csak utánad fog áhítozni...
az UTE a Diósgyőrrel ikszelt má bocs 😮
Nekrofil énem csak rád vár...
Reméltem, hogy vannak ilyen irányú hajlamaid. Megnyugtat, hogy minket a halál sem választhat szét. Szerelmünk hatalmas és dacol az elmúlással...
Igen édes, ezekre a szavakra vártam. De remélem, hogy nem jársz úgy mint az egyik falumbéli, akinek halálakor berúgtak a sírásók, elmérték a sírt, és fűrésszel kellett levágni húsz centit a koporsóból, hogy beleférjen. Szegénynek a lábát is levágták a deszkákkal együtt, mert láncfűrészük volt csak a részeg sírásóknak. Temetés után a násznép felgyújtotta a házukat, de akkor már mindegy volt.
Miért, ha esetleg ilyen történik velem, akkor nem fogod már kívánatosnak tartani a testem? Csak ezt ne mondd, mert ebbe belepusztulnék...
Édesem, tudod nagyon jól, hogy tíz körmömmel kaparom le koporsódról a földet, és mindig imádni foglak, beraklak a szekrénybe, az öltönyök és nyakkendők közé, benaftalinozlak, hogy a molyok el ne szeressenek tőlem.
ismét fellángoltak a hormonok?🙂
Helyes. Ki mondja, hogy egy oszló tetem már nem méltó a szerelemre?
Ha a halál nem akadálya szenvedélyünknek, akkor már semmi.
Nem gondoltam volna, de most még jobban szeretlek, pedig nem hittem, hogy ennél jobban is lehet...
Eddig én is azt hittem, hogy ez a szerelem sírig tart, de a nőkben mindig csalódik az ember. Így van ez édes, fene tudja miért, ez a bolondság, de Te tudod, miről szól ez a cikk? mert én nem olvastam...
Ezt a zseniális újságot sosem olvasom, úgy tekintek rá, mint nászágyunkra, hol egyesülhet testünk-lelkünk.
Ha megjelenik, tudom, te epedve vársz rám itt.
Ezt meg kellene köszönni a kedves újságíró úrnak.
Igen, mert mivé lennénk mi ily emelkedett stílus nélkül? mivé lenne nászunk, melyben Ég és Föld egybeforr, s a csillagok a tengerbe hullenek?
Létünk, szerelmünk, szenvedélyünk értelmét vesztené eme irodalmi remek nélkül. A fennkölt stíl, mely ez újság sajátja, gyönyörködtet, bearanyozza a napom, majdnem, mint te, kedvesem.
Neved susogják a sorok közti pixelhibák. Mind tikkadt föld a májusi záport, úgy kívánja ajkam csókolni köldököd...
Úgy áhítja csókjaidat köldököm huncut gödre mint fényt a föld, napsugarat a madarak, mint pottyantós a szippantós autót.
Szívem, e lángoló budi suttogja neved.
És megremeg a vállam, mellyel ezt a korhadt, szúrágta golyóbist tartom. Hisz ajkad mint a méz, szavad mint kerubok dala, neved a csillagokba vésve örökké látható. Ha nem felhős az ég...
Szívem feltartóztathatatlanul siet szíved felé. Ha a tied lángoló budi, az enyém segg, csak azért, hogy összetartozhassunk.
Zokog a lelkem, de el kell válnunk, hisz leszállt az éj ismét. Álmaimat csak te töltöd be az idők végezetéig.
Az nem segg. Az a geometria műremeke, a gömb átértelmezése, a tér szingularitása, maga a Forma, mi az Ideák világából vétetett.
Nélküled lesújt ismét a magány. Bánatomban leiszom magam. Végre.
Jó éjt, édesem.
Pénteken megyek és iszok egy szörpöt
Baltával szétverek pár hupikék törpöt
xD
Zsizsik for PRESIDENT!!!