73. cikk: Háborús aggodalmak

Day 3,287, 17:20 Published in Hungary Hungary by Schelling

Próbálj vagy vidám vagy segítő célú cikket írni. Mindkettő örömöt okoz a játékosoknak.”
– Kisborok



[A formázás időigényessége, és nem kis részben a lustaságom miatt jelen cikk bő héttel a megírása után kerül publikálásra. Eső után köpönyeg, mondhatni. Ezzel együtt, semmi olyan tényadatot, és semmi olyan személyes értékelést nem fogok ismertetni, amelyet ne lehetett volna tudni ezelőtt egy héttel, vagy még korábban. A megkésettség miatti kritikákat így tárgytalannak tekintem.
A szövegbe utólagosan beszúrt mondatokat szögletes zárójellel tüntettem fel.]

A törtető becsvágy, csakúgy, mint IRL, az eRepen is győzelmet aratott. November 8-án az Egyesült Államokban két népszerűtlen elnökjelölt közül a kiszámíthatatlanabb, az outsider került ki győztesen a választási rendszer sajátossága folytán. [Egy általam szaktudása, böcsessége folytán nagyra becsült férfiú a „kőbunkó vadbarom”, illetve a „cinikus himpellér” jelzőkkel illette DJT-t.] November 5-én eMagyarországon a KARD támogatása révén FSB tarolt. FSB, mint tudjuk róla, trollnak indult pályáján, és Éheslót közelítő stílusával hamar ismeretséget szerzett magának. Gazdasági miniszteri működése kétség kívül sikeresnek tekinthető: e sorok szerzője az elsők között fejezte ki elismerését emiatt. Ezzel együtt, nem minden nyugtalanság nélkül vettem tudomásul, hogy bár három top 5-ös párt indított jelöltet ebben a hónapban, ebből kettő éppen FSB-t támogatta. Ami önmagában is elegendő volt a győzelemhez. Nem tudom, mert én sem tudhatom, milyen elnök válik majd belőle. Ernst von Jakob megmutatta nekünk, trollból is válhat nagyszerű hadügyi szakértő, majd erről az ugródeszkáról kiindulva karakteres elnök. Rá ma is őszinte tisztelettel gondolok. FSB esetében annál több a kétségem. Főleg, mert legfőbb programpontjaként kilátásba helyezte a román háborút. Parancsnokom, Teleki Kolos minapi [D 3277] shoutja szerint be is fogja váltani ígéretét. [Azóta az NE-javaslat is beadásra került.] [Az eredmény: az elnöki javaslatnak az e-magyar kongresszus 21 tagja mellette, 10 ellene voksolt.] Aggódom e-hazánk jövőjéért.

De elemezzük a helyzetet elfogulatlanul.

katonai szempontból.

Népesség az eRep belső adata szerint:
Románia
2.483 fő
Magyarország
2.123 fő
Különbség: +360 fő a javukra.

Népesség az eGov külső adata szerint:
Románia
1.642 fő
Magyarország
1.543 fő
Különbség: +99 fő a javukra.

Country Power:
Románia
4.785
Magyarország
2.195
Jelenleg Románia az e-világ egyetlen birodalma, a miénknél bő kétszer több ponttal.

Összsebzés a mostani héten (részleges hét):
Románia
~132 mrd
Magyarország
~57 mrd
Különbség: több, mint két és félszeres a javukra.

Összsebzés a múlt héten (teljes hét):
Románia
~252 mrd
Magyarország
~123 mrd
Különbség: több, mint kétszeres a javukra.

Influence a folyó héten, az eGov szerint:
Románia
~37 mrd
Magyarország
~20 mrd
Különbség: közel kétszeres a javukra.

(3278. napi adatok.)

Vannak, akik úgy érvelnek, egy ilyen háború képes volna felrázni, aktivizálni a lakosságot. Meglehet; ám erősen kétséges, hogy ekkora sebzéskülönbség behozható volna.

Talán nem vagyok elfogult, ha úgy értékelem, hátrányban vagyunk.


Egy kép a közelmúltból: D 2752 (2015. június 4.).
(Frissebb screenshotot nem találtam a gyűjteményemben.)

diplomáciai szempontból.

Magyarország Pacifica tagjaként erős diplomáciai kapcsolatokat épített ki. Szövetségi szinten a Pacifica (lengyel-magyar-amerikai szövetség) kooperálunk az Adriaticával (horvát-chilei szövetség). Ugyanakkor megőriztük jó kapcsolatainkat az Asteriával (szerb-román szövetség). Az eredmény: erős stabilitás, a nagyhatalmak bónuszainak biztosítása. Diplomácia bravúrunk kétség kívül becsülendő.

Egy román-magyar háború ezt a helyzetet boríthatja fel minden valószínűség szerint. A Pacifica-Asteria szembefordulásra jó ürügyet adhat egy román-magyar háború alkalma. Ami az Adriaticával való együttműködésünket is könnyen megrengetheti. A teljes e-világ kapcsolati hálója átrajzolódhatna. Mellékesen, mi pedig gyarmattartó urakból könnyen legyőzötté, az eltörölt országok sorába tartozóvá válhatunk.

A katonai fölényt szövetségi szinten persze birtokoljuk. És eszményi körülmények között akár még az Asteria szakadása sem lehetetlen. Ezzel együtt, ennek volna a legkisebb esélye.

De az is egy forgatókönyv, hogy az erőpróba megmarad kétszereplősnek. Ebben az esetben a támadó félnél kiesnek a közös MPP-k: a lengyel, a portugál, az orosz, a szlovén, a kínai, a taiwani, a finn, a kolumbiai, az amerikai, és a perui. Ez a 10 MPP a felét jelenti mindkét ország készletének. A lengyel és az amerikai elvesztése önmagában is döntőnek bizonyulhat. Személy szerint ugyan kétlem, a szövetségesek ne avatkoznának be a háborúba. Ha állami szinten semlegességet vállalnának is, a görög terroristák módjára valószínűleg akadnának izmosabb köteléket, amelyek részt vennének egy ilyen küzdelemben. Ami szintén az állóvíz jelentékeny felkavarását eredményezhetné.

Azaz szövetséges részvétel esetén a globális szövetségi rendszer óhatatlanul átrajzolódna. Szövetségi részvétel híján azonban semmi esélyünk a sikerre.

Összegezve: a kockázat jóval nagyobb, mint a várható nyereség. De ICS, mélyebb ismeretei birtokában, majd minden bizonnyal alaposabb elemzést fog nyújtani a helyzetről. [ICS – az MK interpretációjában támogató jellegűnek minősített – véleménye azóta olvasható. E sorok keltekor még nem olvastam.]

játékélmény szempontjából.

Abban mindannyian egyet értünk, hogy unatkozunk. A játékbeli események már alig néhányunkat kötik le. Beszélgetéseink, sajtótémáink eRepen kívüli témákról folynak. Karaktereink helyett a mögöttük álló játékosok személyisége lép interakcióba egymással. Lás😛 Monti egyre kevésbé burkoltan ír élettörténetet fantáziaművek helyett. Az évek óta tartó egyoldalú katonai fejlesztések, a közösségalkotó tényezők kiiktatása végül megtermette a maga rothadt gyümölcsét.

Egy véleményen vagyunk abban is, hogy egy ilyen háború változatosságot jelentene a mostani helyzetben.

Igen, csakhogy ez az izgalom meddig tartana? Három napig? Egyig? A CO-keret kimerüléséig? Az első csatakör leteltéig? (Memento: Levesezredes kísérlete Nagy-Magyarország megteremtéséért.)

Azok a vérmes remények is aligha igazolhatóak, hogy új játékosok érkeznének a háború hírére. A 481. nap már régen elmúlt.

Váratlan események, csodák persze bármikor történhetnek. 🍀


Régi szép idők: ~D 2064 (2013 júliusa).

politikai szempontból.

Régi vitatéma, hogy az ésszerű, előrelátó, tervező kormányzás, vagy a trollkormányzás az előnyösebb a hanyatlás korában. A magam részéről sohasem tartottam a klasszikus hatalmi orientációjú politikát a játékélmény-központúval ellentétben állónak. Lás😛 számos barátom van úgy a KARD-ban, mint a Hupákolás-pártban. Lehet egyiket is, másikat is jól csinálni – vagy éppen rosszul. És összeegyeztetni is a kettőt.

Ha tervezünk, akkor könnyebben megbecsülhetjük a várható eredményt. Ugyanakkor szövetségeseink és a nemzetközi közösség tagjai is könnyebben tudomást szereznek terveinkről. Ha nem tervezünk, noha nálunk lesz a meglepetés ereje, lehet, mi fogunk meglepődni az eredményen, és éppenséggel nem kellemesen. A helyzet felettébb dilemmatikus.

A mostani helyzetet sokan értékelik nyugodtnak, semmittevőnek, mocsarasnak. Ők csakugyan ki lehetnek éhezve a legkisebb izgalomra is. És emiatt a várható következményekkel sem törődnek. Ugyanakkor a jelen helyzetnek nem csupán a megteremtése, de a fenntartása is nem kevés diplomáciai erőfeszítést kíván. Ez a munka azonban egészen láthatatlan marad az egyszeri polgár előtt. Nem kis részben a Külügyi Közlöny és a VoeH ritkás cikkezése miatt. A kérdés, amit öntudatlanul mindannyian feltettünk már magunknak: mi a helyes politika a hanyatlás korában? Az ügyek normális vitele mellett várni az elmúlást, vagy felrúgni minden gyakorlatot és ésszerűséget? Ér-e annyit a változás, hogy kockára tegyük birtokainkat, diplomáciai és hatalmi státuszunkat, hírünket a világban? Amellett vagyok, változásra mindenképpen szükség van. Volna középút a konzerválás és a radikalizmus között. Ez pedig a reform útja.

A KARD álláspontját, legutóbbi elnökjelölését végső soron értem. Ők is kimerültek, elfáradtak, ötlettelenné váltak. Egy rizikós elnökjelölt felkarolása legalább aktivitást biztosított számukra. Ami után visszavonulhatnak a közélettől. És ha balul ütne ki a dolog, a felelősséget hárítva mutathatnak majd FSB-re. A motivációikat megértem, elviekben azonosulni a lépésükkel azonban nem tudok.


Még régebbi szép idők: D 1329 (2011. július 11.).

Zárásul

Ha az életkoromra, IRL képzettségemre, eRepes előéletemre hivatkozhatnék is, ezt leszámítva per pillanat egy senki vagyok. Párton kívüli, egy kicsi sereg parancsnokhelyettese, száz naponta egyszeri cikkíró. Megnyilatkozásom nem különbözik sokban a partoldalról bekiabálókétól. (Azzal a különbséggel, hogy nem zárkózom el a közéleti szerepvállalástól.) Nem szükséges figyelembe venni bármit is, amit írok. Talán nem vagyok tényező.

Ezzel együtt, komolyan aggódom. Nem magam miatt félek. A külföldre telepített cégeim révén akkor is meglesz a plusz termelésem, ha régió nélkül marad az országunk. Most a hazám miatt aggódok. Nem akarom, hogy kudarcot valljunk. Nem akarom, hogy eltöröljenek minket. Nem akarom, hogy a románok gúnyolódhassanak rajtunk. Márpedig a háborús győzelmük nyomós okot adna rá. Nem akarom, hogy kiessünk a nagyhatalmak sorából. Mondom, nem is a bónuszok miatt. A bónusz csak tükrözi a hatalmi-diplomáciai sikereket, annak csak származéka, láthatóvá, mérhetővé vált része. És legfőképp, nem akarom, hogy a szerződésszegő, köpönyegforgató bolgárokkal és macedónokkal sorolják egy táborba kollektíve a magyarokat. Számunkra ez sértés volna. A szégyenbélyeg olyan mélyen ránk égne, ami már lemoshatatlan volna az e-világ végéig. Márpedig egy megnemtámadási szerződés, a Temesvári Egyezmény megszegése pontosan ezzel egyenértékű!

A szerződés az 1730. napon (2012. augusztus 15-én) köttetett, vagyis ma 1548 [1557] napos – fél e-világi történelmünk időtartamát átfogja! Nem is emlékszünk már, mikor került sor legutóbb harcra közöttünk. Én már nem is tekintek a románokra sem ellenségként, sem ellenfélként. Furcsa volna egy ilyen ősrégi állapothoz visszatérnünk. Elképesztő hagyománytörés volna – kedves konzervatív felebarátaim.

Háborúpárti polgártársaim! Milyen érvet tudtok mondani a háború mellett? A szimpla, rasszisztikus romángyűlöleten kívül?

Vagy már csupán a halálvágy motivál titeket?

Bármit is szándékozik tenni elnökünk és kormányunk, arra intem őt, őket, csinálja, csináljátok okosan.

Isten óvjon, és a józan eszünk kíméljen meg a csalódástól. Mert a románok, efelől kétségünk sem lehet, nem fognak.

Ha már háború, akkor legyen csupán edzés. Szerződésben rögzítsük a kimenetel utáni következményeket előre. Szabjunk méltányos feltételeket a vesztes számára. Egy ilyen küzdelemre, egy baráti párbajra e sorok szerzője is szívesen igent mondana. Ezzel együtt, egy edzőháború is vívható véresen komolyan, teljes lelkesedéssel.

De ilyen feltételek híján megmaradok honleányi aggodalmaimnál.

Figyelmedet köszönve:
Constanze Schelling 😢
2016. november 11. 2:02

[PS. Zenei mellékletként:


👉 PS 2. Kisborok, az örök derűlátó. 😃 ]



















══════════════════════════════════
Legfrissebb cikkek listája (Latest):
1. oldal | 2. oldal | 3. oldal | 4. oldal | 5. oldal
Legfrissebb cikkek listája:
Latest top 300
Top20:
1. oldal | 2. oldal
══════════════════════════════════











made by Kisborok
(Szerény módosítás: C. Sch.)






ugrás a napi parancsra →

made by Kisborok