eSzlovákia szabad

Day 3,749, 11:59 • Published in Hungary Hungary • by Defender of Ascalon
eSzlovákia szabad!

Sokak álma valósul meg olykor egyetlen pillanatban




Rövid felvezetés


Eljött a napja, és el is múlt az vala, hogy midőn a Nap is delelőn a legfényesebb, úgy akképpen a gaz eSzlovák diktatúra és megdöntetik.
Kitaláltatott, elrendeltetett - véghezvittetett.
Álljon itt e tömör krónika örök mementóként, s adja hírül mindnek, ki erre jár: megcselekedtük.
eSzlovákia újra szabad, tekintete fénylő, és tüdejébe szívhatja a szabadság ózonát, s kifújva azt kiálthatja az égre: "Éljen a haza - diktátorok, menjetek haza!"



Előzmények


A korábbi venezuelai diktatúra-kalandozásaik után, a bátrak egy csoportja úgy hatványozott, hogy egy közelebbi, taktikailag kedvezőbb, hasznosabb régióegyüttest (országot) foglal ölelő karjaiba. Ez lett eSzlovákia.
Hatalomátvétel, diktatúra - lelkes kis csapat szervezésében, medálokat és titulusokat biztosítva magyar játékosoknak, egyúttal stratégiai partnerként együttműködni a mindenkori magyar kormánnyal, TW-k, TP-s csaták biztosításával, illetve kizárva mások számára a lehetőséget, hogy beüljenek a közvetlen szomszédságba. A szlovák területek bónuszokat adnak, "csak" Pozsonyban 68 magyar lakos, ebből 66 cégtulajdonos telepedett le.


A szlovák diktatúra ideje alatt a magyar belpolitika prominensei előszeretettel emlegették a kinti csapatot, címezték tótoknak, hazaárulóknak, aljas senkiknek, akik élősködnek, akik meglopják a magyar államot, rombolják a közösséget, és egyébként is, még a nap se süt miattuk.
Olykor fenyegették is a kontingenst: meg lesznek regulázva, büntetve, ki lesznek csinálva, és legjobb, ha nem ugatnak, mert könnyen vége szakad a mókának, s az igazak megmutatják nekik, hol a helyük. Elnökök, hadügyminiszterek, szakavatott komolytalanok - megannyi dühös honleány és honfi. És azt mondom, igazuk is volt. Meg kellett mutatni „ezeknek” a diktátoroknak, hogy nem fenékig tejfel az élet habos oldala. Mert hát kik voltak „ezek”? Nők, férfiak, akik szerint ez csak játék és móka? Szégyen!
A demokrácia elszánt védői szintén aggodalommal vegyes vélelemmel követték, miképp bukott el a szerb demokrácia, miképp sínylődnek a szlovák nők, férfiak, aggok, gyermekek, szüzek és lotyók mind valahányan... élet ez? Diktatúrában?
De mégis...
Illetve: mégse - mégsem tettek semmit. Csak kiabáltak, öklöt ráztak, fenyegetőztek. Lépni mégsem tudtak vagy akartak.
Pedig igazuk volt.
Úgy higgye el mindenki eztetet, mint fenn a Nap és lenn a Föld vagyon. Na meg the grass is green.
Lépni kellett. Támadni. Alkalom kellett, indíték, és eszköz.


A pillanat


Az eSzlovákiában állomásozó magyarok kongresszust terveztek erre a hónapra, ahhoz szabad régióra volt szükség - eljött a perc, melyre oly sokan, oly sokáig, oly oly oly várt megannyi kisírt szemű gyermek. Igen! A despoták megegyeztek a magyar demokratikus kormánnyal régiók felszabadításában, s míg e népnyúzó szerelmi vámszedők kényelmesen tervezgették a kongresszusukat, a szabadságharc hitében is szirmot bontott a remény. Visszafojtott lélegzettel figyelte a demokrácia elkötelezett híveinek kicsiny populációja a sikeres RW-t, megbújtak megnyúló árnyékok között, hol a hatalmasok serege álmában sem kereste volna őket. Egy kis században, csendes magányban, valahol Selmecen.
De valami még hiányzott.


Eközben, a régi játék egykori vagányaiból alakult török-bosnyák nemzetközi konzorcium néhány tagja, akik figyelemmel kísérik a történelem alakulását, kutató szemektől nem zaklatva titokban összegyűltek egy maláj bordélyban, hogy pontot tegyenek egy régi ügy végére. Magukat nem kompromittálhatták, hiszen akkor demokráciavédő kilétük napvilágra került volna, s lelepleződésük egy sor híres gyufaárusból lett Playboy lányt hozott volna kínos és kellemetlen helyzetbe - így találták meg régi üzlettársukat, akiben megbíztak.
Ami hát hiányzott - azt ők megadták. A pénzügyi hátteret. Mert a demokráciánál nincs fontosabb. Bárki legyen az önmagát népek felett állónak képzelő istentelen diktátor, a napjai megszámláltattak. Vala.



Last minute


Elkezdődött a szervezkedés. Jöttek a kontaktemberek, elindult tucatnyi levelezés, invitáció, felkérés, supportra, rapportra és USB-portra, esetleges helyi medálszerzésre tett ajánlattal. Érkeztek lovagok, kalandorok, brigantik, állatidomárok, s érkeztek földművelők, kiknek kiegyenesített kaszáját ciánba mártották, kik vasvellájukra a szabadság vértől áztatott zászlaját kívánták kitűzni, s akadt, aki csak a móka és kacagány kedvéért csatlakozott. Meg akadt, aki megakadt. És olyan is, aki olvasni volt csak rest, mikoron élete itala és étele illata a fejébe mámor formájában szálldosott.
A készülődéssel egyidőben belekollaborotválkozott a diktátorság személyi állománya is, hiszen kényelmetlenné vált már számukra ez a hercehurca hacuka, drága lett a fenntartása, a napidíjat inkább lovira és alulöltözött nőszemélyekre költenék, mi több, idejüket és energiáikat is errefelé használnák el. Olyan ez, mint a zsírleszívatás. Bár, azt nem tudom, hogy milyen. Azt is említék vala e jómadarak, hogy bizony már olyan magas a determináció (szolgálati közlemény: a kettős deriváltakat várják a 6. emeleti a női zuhanyzóban), hogy bárki bármikor, és itt kiemelendő, hogy bárki bármikor megérkezhetett már a kapukhoz, mint Mark Hamil Car Barkas abban a meztelen nős autóversenyes filmben.


Így peregtek hát a percek, s szökkent ki szó fogaink kerítésén, midőn a már 100-szor átolvasott szabályokat ismételtük át még 1x.


Liberó babák oldalán az üthet, aki
- tagja a civil war stimulátor századának
- csatlakozik a szimultán szimulátor stimulátorokhoz századával
- nincsen nekije se babája, se párnacihája, se százada, se kisállata - csak szlovensz kaja állampolgárkova
- legyen ott a szabad területen fel-, vagy letartózkodva


Diktatórikus oldalon üthet, aki
- diktátor, vagy annak samesza, vagy a samesz sameszának kumiszos komisz kamasza, ki a kámaszútrát kábán sztorizza (aki idáig elolvasta, az meg is érdemli)
- diktátor szintije, vagy cyntija, valami ilyesmi
- bárki a világ bármely pontjáról, kivéve Grönlandról, de hogy miért, azt nem tudom
- utazzék tétre, helyre, befutóra a régióba-be-bá-bé


Szervezési irányelveink 1xűnek voltak mondhatók, de néha hiába mondja ezt az ember az 1xűnek, kiderülhet, hogy a lélek bonyolultabb a faéknél, s meg még munkanap is a péntek, ráadásul a megmondókaember, ha - mint Kenéz - valamit benéz, utóbb jól kinéz. Osztottunk szoroztunk, medálok, divíziók, ki mit kért már, kinek mi jönne jól (ide egy pofa sör, meg valami népies jelzős szerkezet).
Fogytak a percek, mondhatni: peregtek.
Éjfél is elmúlott már, kakukkolt az óra, páran tértek is ivóra, mások leheveredtek a kerevetre, s szenderegtek még egy utolsót a gyötrő elnyomás kísértőn ködös éjjelén.



S eljöve az péntek, mint...


Mindenki állt, egy maradt fotelben: mint az őr ült, ki letépte..., mert hangos rikoltással szállt a hajnali égben a szabadság káprázatos tollú madara. Elindultak a csaták. Egymást követték, sorban. Mámorító győzedelmes tánc, valamint feldöntött kukák és homlokon csókolt apácák jelezték útjukat a frídomság fájtereinek, hisz' nem volt senki oly dőre, ki ellenükbe állt volna. Ütött és nyert medált olyan, kinek 5 sem volt még addig. Láttuk, és imádtuk, amint román aljaskodott odaát a macedónnal, ki erre átjött és segítette a harcot. Ütött az, ki épp csak beesett, vágott az, ki máshonnan kiesett. Ütött a csatában és vált e napra vértestvérré tucatnyi idegen. Történt galiba, megesett más hiba, leütés, őrült felütés, de Napunk ragyogott, s elkerült lesülés és felsülés. Rekord minimálon vágtuk a föld-levegő rakétákat, miképp este is csupán műveltség és péntek esti mámor ütközött zónapörköltnél is kevésb' fűszeresen. Küldtem puskát, paripát, kaját, és repjegyet, és átadtunk rewardot és feleztünk me-gold-hatatlan érmeket - mindent derűvel, kacagva, és falakon a diktátor arcképét kipingálva veres festékkel (lemoshatatlan, ja, nem mondtam?)



Túlságosan beégett rutinjaink csapdájától kevéssé szabadultunk, ezt ki kell mondanunk. Mert ez plato marhasága: rutinná, kétkattá alacsonyítani egy közösségi kalandos vállalkozást. Túlságosan is ugyanazt ismételjük, mintha egy munkaszervező álma válna valóra: mozdulataink, reakcióink normaidők szerint működnek, azokból kilépni már-már deviánsnak hat olykor. Laterális gondolkodás? Ugyan! Mert mi felkészülünk a váratlanra, csak arra nem, ha a váratlan valamiképp elmarad.
Sima körök rohantak el - a 11x-es detszorzó vagány magánya végett. Olykor odaát nem is ütött senki - hát ki gondolta volna? - teszi fel a kérdést a pszichomókus, és nincs ki felelne rá, Freud meg, ha élne, forogna a sírjában. Ötleteltünk: legyen-e bónusz kör? Mi kell hozzá? Elveszteni egy légikört? Legyen! Megvalósítható? Ha Odette elkapta Swannt, (pedig a nő csak csalfa cafka - hopp, sry, spoiler volt tán') hát nekünk miért ne sikerülne? Jó, hát nem sikerül, van ilyen. De ennél nagyobb baj sose legyen! A péntekek ilyenek - TGIF - kiabálná egy tanult viking, ha épp józan lenne, de már részeg ő is. A világ elvileg másfelé figyelt, minden összejött, legyünk őszinték: túltolás jelleggel.


Zárul MU-ki mókatára


Olyan hirtelen lett vége, mintha elvágták volna. Sehol a vicces jelenet? Sehol egy rejtett easter egg a stáblistán? Most mi van? Győztünk?
GYŐZTÜNK!
A meghatódottság örömkönnyei nyaldossák arcunk. De ennyi csak? Valami még? 7 szűz lány, amit... ööö... oké, senki nem ígért, de ami jár, az jár, nem? De, pofon az asszonytól, csak fantáziálj ilyesmin - hogy klasszikust idézzek. Lement a függöny, halk taps, talán csak a szúnyogokat kapdossa pár kitartó néző, de a zsöllyét már takarítaná az álmos személyzet, a székek közt a szél söpör, pár kép még visszajár, és felkavar, hogy ez egy mennyire gáz dal szövege...


Köszönöm mindazoknak, akik jöttek, és együtt mulattunk, s időt múlattunk.
Első körben azokat kértük szerepvállalásra, akik a szlovák TO medencéjében pancsoltak. Jöttek, akik jöttek.
Második körben küldtünk leveleket, felkéréseket - jöttek, akik jöttek (meg volt, aki nem is válaszolt, he-he)
Hívtunk medáltalanokat, D1-D2 játékosokat, kik az online létet e napra vállalni képesek.
És mondtuk: mindenki szóljon ismerősnek, akit érdekelhet, mert esélyes, hogy akár mindkét oldalon szerezhet medált.
És végül 20-an sem nyüzsögtünk - sok jó ember kis helyen is nem fél.


Köszönöm azoknak, akik akár support, akár (ház- és vagyon)biztosítás, akár medálszerző, biztos második, túloldali sebző, akár bármilyen formában segítettek.


ACE1978, AlexanderTheGreatMacedon, Bertrand Russell, Blackwood.285, GAB3N, gabesz24, Iliyan Zlatev, ImreHarag, Jeticsicska, Joz76, LinoHUN, LongIeyy, Mac Baslac, Mikrobi, OneHalf, suhov, szeku, Xer01


Köszönöm azoknak, is, akikről tudom, hogy jöttek volna, a szándék a fontos - őket ez úton és e helyen nem szeretném kompromittálni.


Tanulságok és jövőkép


Imígyen szólótt a Zara mustra, lezárult egy korszak, véget ért az elnyomás. Új nap virradt, szívet és lábat melengető, múltat nem feledő, de a holnapokban hívő kristálytiszta szombat. Valószínűsíthetően elmarad az újabb diktatúra - győzött a demokrácia. Végérvényesen. Soha ne mondd, hogy soha, ezt is most úgy írom, hogy nem mondtam ki. De azért, na, az ördög nem alszik. Ágyban, párnák közt meg pláne. Mától eSzlovákiában az elnöki-kongresszusi pálya veszi át az irányítást. A piros gomb ismét a szabadon választott, legitim elnök éjjeliszekrénye mellett pihen.
És vár.
Már korábban is igyekeztem ezt elérni, most végre jönnek haza a srácok, fogy a kinti magyar kontingens, ifjak és öregek a magyar belpolitikában aktivizálják magukat.
Sokan várták már ezt, és igen, az álmuk valóra válik.
Mert az álom akkor a legszebb, ha úgy válik valóra, ahogyan azt álmodni se mertük volna.
(Coelho meg backup6ja)



És minden magyar szíve is boldogan verdes, eljön... talán már most, e pillanatban el is jött: eSzlovákia legyen szabad!
Legyen szabad eSzlovákia!
Legyen erős északi szomszédunk, akik visszakapják az önrendelkezést, ahogyan azt sok magyar politikus hangoztatta és vágyott rá. Mert eMagyarországnak - igazuk van, akik ezt kiáltják - erős, önálló szövetségesekre van szüksége, saját határozott elképzeléssel MPP-kről, helyi vezetőkkel, helyi bürokratákkal. Olyanokra, akik a bajban nem feledkeznek meg a jóról, a tisztességről, a becsületről, a magyarok igaz tetteiről. Ilyen eSzlovákia kell, és elég abból, hogy a mindenkori magyar államnak súlyos milliókat kell kifizetnie a bábállam fenntartására (én ezt olvastam, szóval, biztos így van). Elég abból, hogy katonai csapatokat kell ott állomásoztatnia teljesen feleslegesen (ezt nem akartam elhinni, de láttam). Elég abból, hogy a diktatúra önkényes vezetői, az elnyomó magyar diktátor urak és hölgyek rossz hírét keltik a magyar demokrácia-felfogásnak.



Így történt.
Van benne, ami igaz, és olyan is, ami meg 100%-ig igaz.
Az eseményeket nem a képzelet szülte, de a jogokat már eladtam Spicbergnek Hollywoodba, biztos, ami biztos alapon.


Viszlát, és... next time, Gadget, next time!