[ICS] Totális diktatúra! A szlovák TO története

Day 3,227, 16:37 Published in Hungary Slovakia by Istencsaszar

Sziasztok!

Bár a címből és az utóbbi idők fejleményeiből sejthetitek, hogy miről is lesz szó a mai cikkemben, mielőtt a lényegre térnék, szeretnélek Titeket egy kis múltidézésre invitálni!

A történet idén áprilisban kezdődött a Kárpát Dandár vezetőségének körlevelében. Akkor és ott döntöttük el ugyanis, hogy megpróbálkozunk egy diktatúra kiépítésével Szlovákiában. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor még korábban kezdődött, mert folyamatosan szó volt róla, hogy egy katonai puccs és a diktatúra fenntartása játékélményt nyújthat és összetarthat egy közösséget. Márpedig a Kárpát Dandár vezetősége mindig is azt tartotta szem előtt, hogy egyben tartsa a századot és a lehető legszélesebb körű játékélményt biztosítsa a csapattagok számára.

Korábban már volt egy próbálkozásunk Venezuelában, de az egy hónapot sem húzott ki. Ennek elsődleges oka a kis létszám ellenére meglehetősen aktív helyi lakosság folyamatos diplomáciai erőfeszítéseinek és a sok gyenge állam általi megszállás és az ebből adódó, könnyű felszabadulási lehetőség voltak. Ezúttal azonban jobban választottuk meg a célpontot.

Tudtuk, hogy hamarosan felemelik a katonai puccs indításának díját 1 millió pénzre, illetve tudtuk, hogy közeleg a nyersanyag-háború, amiben nem volt jó Magyarország kiindulási helyzete. Tudniillik, mivel az országba letehető bónuszok száma korlátozott volt, mindenképpen szükség volt arra, hogy a szomszédos országok közül néhány a nekünk kellő bónuszokat rakja le a megfelelő régiókba. A szóba jöhető országok közül Ausztria ugyan minden kérésünket teljesítette, de több dolog miatt is kétséges volt a szereplése. Részben a lehetséges szlovén beavatkozás, részben pedig a rendkívül inaktív vezetés miatt volt kérdéses, hogy tudnak-e érdemben segíteni. A korábbi bónusz-területünk, Németország pedig a lengyelekkel egyezett meg segítségnyújtásról. Ukrajna szóba sem jöhetett, mert egyrészt megegyeztek a románokkal, másrészt pedig a hosszú éveken keresztül elnyújtott ellenségeskedés miatt nem segítettek volna nekünk.

Maradt tehát Szlovákia. A szlovák vezetés velünk ellenséges volt, hiszen évek óta megszállva tartottuk őket, azaz nem lehetett arra számítani, hogy majd szívességet tesznek nekünk, ezért lépni kellett. Az a fura helyzet állt elő, hogy az egyéni és a kisközösségi célok egybeestek az országos érdekekkel.

Az akció előtt felkerestük a magyar kormányt, ami pozitívan állt a kérdéshez és miután a lengyelekkel is egyeztettünk, zöld utat adott a projektnek. Maga a puccs teljesen magánpénzből lett finanszírozva. Az ütközet elején volt néhány necces kör, amikor keményen kellett tankolni, illetve CO-zni, de szerencsére mindig volt, aki átlendítse a kötelet, így relatíve sima győzelmet arattunk. A szervezők együttes döntése alapján én ültem be először a diktátori székbe. Ezt a lehetőséget ezúton is szeretném ismételten megköszönni!

A bónuszháború első hete után nyilvánvalóvá vált, hogy az eredeti területek közelében a legértékesebb régiónk mindenképpen Pozsony lesz az elég jó kajabónuszával. Éppen ezért felmerült bennem, hogy nem kellene-e akár politikai TO-val is biztosítani a szlovák fennhatóságunkat arra az esetre, ha a diktatúra valami miatt nem lenne fenntartható. Például azért, mert az adminok bevezetnek egy "fenntartási költséget", ami a diktatúra időtartamával arányosan, vagy éppen exponenciálisan emelkedik az idő előrehaladtával. Erről egyébként volt szó akkoriban, de szerencsére mostanában nem hallani ilyesmit. Tehát megint összeköthettük volna a mikroközösségi célokat az ország érdekével.

Nem akarok álszent lenni, nyilvánvalóan az is motoszkált bennem az ötlet felvetésekor, hogy ezáltal kongresszusi, illetve a későbbiekben elnöki medálokat tudunk juttatni olyan embereknek, akik még nem rendelkeznek ilyenekkel. Illetve nem mellékesen új célt adott nekem (és még sok más embernek is) a szervezés. Az azt megelőző időben én személy szerint elvesztettem az érdeklődést a játék iránt, de ez megfelelő motivációt jelentett többünk számára.

Miután az ötletem elnyerte a puccs szervezőinek tetszését, felvetettük az akkori magyar kormánynak. Nalaja meglátván a potenciált egy magyar irányítás alatt lévő, szomszédos bábállamban ismételten zöld utat adott és lehetővé tette, hogy időről időre felszabadítsunk egy-egy régiót a megfelelő időben. Ezt egyébként azóta minden elnökkel sikerült megbeszélni és mindenki konstruktívan állt a kérdéshez.

A kint tartózkodó, szlovák állampolgárságú személyek létszámát csak kétféleképpen tudjuk növelni:
1. diktátori staféta átadásával
2. kongresszusi választások után bizonyos számú ÁP osztásával

Az első lehetőség nyilvánvalóan korlátozott, hiszen havonta egy emberről beszélünk, a másodikhoz pedig az kell, hogy Szlovákia rendelkezzen kongresszussal.

Szerencsére mindig volt elég jelentkező, így szépen gyarapodtunk. Ahogy emelkedett a létszám, úgy tettük egyre magasabbra a lécet és úgy tűztünk ki egyre komolyabb célokat.

Eleinte csak 1 párt megszerzését vállaltuk, majd amikor többen lettünk, megpróbálkoztunk másikak átvételével is, valamint az elnöki medálra is rámentünk. Ez utóbbi már az elmúlt két ciklusban is sikerült, így két személy juthatott elnöki medálhoz kint.

De hogy miért is írtam a címben, hogy totális diktatúra?

Azért, mert e hónap 15-16-án, a pártelnöki választásokon újabb nagyszerű mérföldkövet értünk el: megszereztük az összes párt vezetését! Ez azt jelenti, hogy néhány napon belül, ha minden terv szerint halad, akkor Szlovákia minden politikai pozícióját magyarok fogják betölteni. Értem ezalatt a diktátori és az elnöki széket, a kongresszus valamennyi helyét, illetve az összes párt elnöki tisztségét!

Illetve így még biztosabb lesz a következő kijelölt személy elnöki medálja is, mivel az ellenfél nem tud indítani jelöltet sehol.

Tehát szűk 5 hónap alatt a semmiből totális uralmat építettünk ki, amely mind az ország érdekeit, mind pedig a résztvevők egyéni céljainak érvényesülését (medálszerzés) is biztosítja, amellett, hogy játékélményt is nyújt!

Végezetül szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett az eddigi munkában akár szervezőként, akár szavazóként, akár valamilyen pozícióban! Mindannyian büszkék lehetünk magunkra egy pillanatra, de aztán folytatni kell a munkát, mert a következő választásokon fordulhat a kocka!

Talán a többiek nem sértődnek meg, ha külön kiemelem, illetve megköszönöm Longleyy munkáját, aki talán mindannyiunk közül a legaktívabban próbálta a megfelelő helyekre terelni az emberek voksait, elévülhetetlen érdemeket szerezve ezáltal az elért sikerben!

Maradok tisztelettel:
ICS
szlovák külügyminiszter