[ICS] Segédlet a külpolitikai folyamatok megértéséhez

Day 3,441, 09:35 Published in Hungary Slovakia by Istencsaszar

Sziasztok!

Néhány órával ezelőtt megjelent egy Magyar Közlöny, amelyben az rRonin elnök úr arról tájékoztatta az olvasóközönséget (sok egyéb más mellett), hogy a közeljövőben el fogunk dobni (magyarul hagyunk kifutni) néhány, az elmúlt hónapokban rendszeresen megkötött MPP-t. Név szerint a horvát, a ciprusi, a török és a chilei MPP-t említette a cikkíró.

Ezzel párhuzamosan, ha végigpillantunk a hadszíntereken, láthatjuk, hogy a korábban téli álmot alvó Pacifica szövetség felkerekedett és támadásba lendült a Syndicate-Adriatica párosa ellen, csatlakozva az Asteria és Asteria-közeli országok korábban megkezdett offenzívájához.

Véleményem szerint a nemzetközi sajtót nem, vagy csak ritkán olvasó játékosok esetleg értetlenül szemlélhetik a most zajló folyamatokat, ezért úgy gondoltam, hogy írok egy cikket, amiben kísérletet teszek a sarkalatos pontok világossá tételére.

Először is ott érdemes kezdeni, hogy mi történt velünk, Magyarországgal az elmúlt időszakban?

A külpolitikánkat illetően mindenképpen trendfordulónak tekinthető a tavaly novemberben lezajlott sikertelen román háború. Ebben a bel- és külpolitikai kényszerhelyzetben ugyanis kvázi átkerültünk az anti-Asteria oldalra, kiesvén a korábbi, az Asteria felé semlegesnek nevezhető pozíciónkból. Ez a lépés a gyarmataink, a bónuszaink, a korábbi mozgásterünk és diplomáciai lehetőségeink elvesztését jelentette. Látható volt ez az elmúlt néhány hónap eseménytörténetén is, ugyanis érdemi hadjáratban való részvételre esélyünk nem volt, illetve a bónusz-készletünket is csak a fegyveripar területén sikerül minimális mértékben emelni. És már ez is nagy teljesítmény volt az elmúlt néhány kormánytól, mert én magam ennél rosszabb forgatókönyveket is elképzelhetőnek tartottam.

Magyarország a Pacifica szövetség tagja, amely korábban deklaráltan azért jött létre, hogy egy harmadik hatalmi tömb legyen az akkori két pólus, az Asteria és az anti-Asteria erők (Syndicate, Adriatica, stb.) között egyensúlyozva. A szövetség fő politikai és katonai célkitűzése az egyensúly fenntartása, illetve a tagországok minél jobb boldogulási lehetőségének megteremtése volt.

Az alapkoncepció pontosan az volt, hogy a Pacifica tagállamai együtt elég komoly erőt képviselnek mind katonailag, mind diplomáciai súlyukat tekintve, így mindkét oldalnak szüksége van legalább a semlegességre, de inkább a támogatásra a Pacifica felől, hogy a másik oldal fölé tudjon tartósan kerekedni. Ez a pozíció biztosította és biztosítja a mai napig azt a védelmet a tagoknak, hogy mióta létrejött a szövetség (legalábbis mióta Magyarország és Lengyelország csatlakozott), szinte soha nem támadta meg ellenséges állam, sem az Asteria, sem az anti-Asteria oldaláról. A távoli múltból találhatunk egy-két példát erre, de azok is hamar elhaltak és nem bírtak túl nagy jelentőséggel.

Mielőtt valaki felhozná, a román-magyar háború nem jelenti ennek ellenpéldáját, ugyanis ott mi támadtunk rájuk. És pontosan ez az, ami érthetővé teszi a Pacifica államok akkori reakcióját (ti.: békíteni akarták a feleket), mert a támadó hadjárathoz való csatlakozásuk esetén úgy rombolták volna le a biztonságukat garantáló egyensúlyi pozíciót, hogy az anti-Asteria oldalon több állam deklaráltan utálja a Pacifica egyes tagállamait. (lásd pl.: horvát-lengyel, vagy török-lengyel ellentét)

A Pacificán belüli politikai helyzetet minden időpillanatban a három legerősebb tagállam egymás közötti viszonyai határozzák meg. Ez a három ország: Lengyelország, az USA és Magyarország. A többi tag katonai és diplomáciai ereje elhanyagolható, így a szövetségi politikára is csak marginális hatásuk van. Talán kiemelhető még Oroszország, aki egy köztes szinten áll a vezető hatalmak és a kisebb államok között.

Miután Magyarország az anti-Asteria oldalra sodródott, természetesen a kormányaink megpróbálták a szövetséget is ebbe az irányba mozdítani. A hosszú hónapok munkájának első eredményei abban mutatkoztak meg, hogy a másik két vezető tagállam sorra MPP-t kötött a Syndicate tagjaival. Sok, korábban elfeledett és hosszú ideig jegelt MPP került újrakötésre, mint például az USA-Argentína, USA-Chile, Lengyelország-Brazília, Lengyelország-Argentína, stb, illetve a kisebb államok közül is néhány (Mexikó, Lettország, Finnország, Svédország) megkötötte még az Asteria szempontjából neccesebb MPP-ket is (pl.: török, horvát, chilei).

Ezek az MPP kötések és az ezzel természetszerűleg együtt járó sebzés-allokáció azt eredményezte, hogy a dél-amerikai fronton több alkalommal sikerült jelentős sikereket elérni Asteri-párti országok ellen. Bulgária például több alkalommal sem tudott bázist kialakítani a térségben és Németországot is sikeresen eltávolították a régióból.

A háttérben azonban továbbra is fennmaradt a súlyos probléma, amelyet mi saját bőrünkön tapasztalhattunk meg a román háborúnk alatt: az anti-Asteria oldal képtelen a stratégiai gondolkodásra, a kommunikációra és úgy általában bármire, amihez a 0-nál komolyabb szervezettségi szint szükséges. Emlékezhetünk novemberre, amikor a felszabadításunkra indított hadjáratok sorra haltak el olyan banális dolgokon, mint hogy két állam elnöke nem volt képes egyeztetni a támadási időpontokat, így az Asteria könnyedén kivédte mindkét csapást.

Az szerintem nem igényel bővebb kifejtést, hogy a Syndicate-Adriatica szövetségnek elemi (lét)érdeke lett volna a Pacifica támogatásának megszerzése, de minimum a semlegesség fenntartása. Ennek ellenére sem a szövetség kompletten, vezetői szinten, sem pedig az egyes tagállamok nem keresték fel egyetlen egy alkalommal sem a Pacificát vagy rajtunk kívül bármelyik másik Pacifica tagot a koordináció, a kommunikáció vagy az együttműködés reményében. Csak beadogatták hónapról hónapra az MPP-ket (vagy azt sem) és elvárták, hogy a Pacifica önként csatlakozzon hozzájuk, holott ez a fordulat valószínűleg a Pacifica érdekeivel ellentétes lenne/lett volna. Ennek ellenére a Pacifica az MPP-k megszavazásával megtette az első gesztust, amire válasz tulajdonképpen nem érkezett. Az legalábbis válasznak nem minősíthető, hogy rendszeresen felkértek minket, hogy támadjuk meg a macedónokat, bolgárokat, szerbeket, stb. csak hogy a dél-amerikai országok helyett mi legyünk eltörölve és ők le tudjanak NAP-ozni időközben.

Mindezek mellett természetesen egy-egy vereség után jöttek a szokásos Pacificát hibáztató kommentek, cikkek az anti-Asteria oldal prominens képviselőitől. Ezt a folyamatot nagyszerűen megvilágította egyébként a Pacifica és a Syndicate szövetségek vezetőinek cikkei, amik közel egy időben, egymásra válaszul születtek meg.

A magyar sajtóban is megjelent fordításokból mindenki kiolvashatta, hogy miért jutott mélypontra a két szövetség kapcsolata.

Ez az együttműködésre képtelenség és a folyamatos hibáztatás végül oda jutott, hogy a Pacifica belső politikai viszonyai eltolódtak. A Syndicate felé mindig is fenntartásokkal közeledő Lengyelország mellé beállt a mindig is inkább a dél-amerikai Syndicate országok felé húzó USA is, valamint a szerb, illetve bolgár kapcsolatai miatt természetszerűleg Asteria-párti Oroszország is, így a magyar politika kisebbségbe került.

Ha magunkba nézünk, nem is igazán kárhoztathatjuk ezért a többi tagot, mert elég nehéz lenne amellett érvelni, hogy "figyeljetek, igaz, hogy megtettük az első gesztust, segítettünk, MPP-t kötöttünk, amire csak gyalázkodás volt a válasz és igaz, hogy egyszer meg nem kerestek minket az együttműködéssel kapcsolatban, de azért folytassuk a közeledést egy olyan szövetség felé, akik még egymás között is képtelenek időzíteni két támadásindítást". Ugye belátható, hogy ez ebben a formában egy veszett ügy volt.

Az ide-oda üzengetés végül eljutott arra a szintre, hogy az amerikaiak és a lengyelek hadjáratba kezdtek a Syndicate átmenetileg békében lévő tagjai ellen (Törökország, Ukrajna, Ciprus). Ennek következtében napokon belül el fogunk oda jutni, hogy az egyetlen, jelentős, nem eltörölt Adriatica-Syndicate tag Görögország lesz. Az összes többi ország megszállás alá került/fog kerülni napokon belül.

Mivel a Pacifica támadások kiütötték a magyar MPP-t sok helyen, ezért még élesebben megmutatkozik, hogy válaszút elé érkeztünk. Tulajdonképpen két opciónk maradt:

1. Vagy kilépünk a Pacificából és formálisan is csatlakozunk a Syndicate-Adriatica oldalhoz vagy

2. A Pacifica tagokkal tartunk, megerősítjük a szövetség egységét és egy szolidabb Asteria-orientációt vesz a külpolitikánk.

Véleményem szerint ez még csak nem is tekinthető döntési helyzetnek, mert az első verzió nem is szimplán zsákutca, hanem egy mélységes mély szakadék. Egy olyan szövetséghez való csatlakozás, ahol gyakorlatilag mindenki el van törölve, képtelen az együttműködésre és már a felbomlás jeleit is mutatja. Ezen az úton nekünk nincs semmi keresnivalónk, csak a biztos eltörlés és/vagy az eredetin ücsörgés jobb esetben.

Azt látni kell, hogy miután mi átkerültünk az anti-Asteria oldalra novemberben, azzal párhuzamosan a macedón-bolgár-spanyol tömb és sok kis csatlós állama fokozatosan bekerült az Asteria berkein belülre. Ez az országcsoport addig részben miattunk (spanyol gyarmataink voltak), részben a Pacifica miatt (usa-bolgár/macedón ellentét, lengyel-macedón ellentét) távol voltak tartva onnan. Ezzel technikailag nemhogy gyöngült volna az Asteria, hanem még erősödött is.

Ehhez jön most hozzá a Pacifica csatlakozása is, amely gyakorlatilag megszünteti a három pólust és létrehoz egy szupererős Asteria pólust, ami minden eddiginél nagyobb erővel bír és egy végtelenül gyenge anti-Asteria pólust.

Elképzelhető, hogy ez a túlzott erőcsoportosítás vagy az ebből fakadó érdekütközések majd elindítanak idővel egy átrendeződést, de a kérdés igazából az, hogy ezt milyen állapotban várja ki Magyarország? Eltörölve, mint a brazilok, argentinok, törökök, horvátok, stb, vagy a lehetőségekhez képest kibővült mozgástérrel, esetleg visszaszerzett bónuszokkal? Annál is inkább egyértelmű a második opció, hogy előre nem láthatjuk, hogy meddig fog ez az állapot tartani. Az is könnyen elképzelhető, hogy a játék végéig.

Összefoglalóan azt mondhatom, hogy katonai erőben, diplomáciai súlyban még mindig top5 ország vagyunk, de ahhoz, hogy ezzel élni tudjunk, szükség van a keretek biztosítására. A kereteket pedig az biztosítja a legjobban, ha a Pacifica egységét megőrizzük, megerősítjük és elengedjük a valójában fölösleges (hiszen eltörölt országgal kötött MPP nem ér semmit) horvát, chilei, török, stb. MPP-ket és Asteria oldali MPP-vel helyettesítjük őket. Például a szerb, szlovén, iráni, perui, stb, MPP-kkel, amelyek mind olyan országok, akikkel valójában közvetlen konfliktusunk és érdekütközésünk soha sem volt, még az anti-Asteria időszakban sem.

És amiben a közlönnyel nem értek egyet, az a SerHun reaktiválására irányuló törekvés. A SerHun régen valóban élt, de hosszú évekkel ezelőtt kimerült és csak propagandaszólam szintjén került elő időről-időre. Nem azért kell közeledni a szerbekhez, mert SerHun meg minden, hanem azért, mert ez az érdekünk és ez szolgálja leginkább a biztonságunkat és boldogulásunkat. Ilyen egyszerű ez!

Maradok tisztelettel:
ICS

ui.: tudom, hogy túl hosszú, de ebben a témában nem lehet röviden, megalapozott véleményt nyilvánítani, mert a helyzet nem fekete és fehér.

ui2.: nem tudom elfogadni azt az interpretációt, hogy az lenne a "hősi halál", "egyenes gerinc", hogy tudván, hogy döntésünk következménye a tartós vereség és eltörlés, önként és dalolva állunk be a haldokló anti-Asteria oldalra. A játék kimenetelét minden időpillanatban egy bináris kód határozza meg: nyertem vagy vesztettem. A "nyertem, de..." és a "vesztettem, de..." kezdetű mondatoknak nincs értelme.