[ICS] Külpolitikai helyzetjelentés (félidő)

Day 2,677, 02:46 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Update:

A cikk megírását követően többen emlékeztettek PM-ben, illetve cseten, hogy pár dolgot kihagytam a cikkből, valamint beadásra került az izraeli AS javaslat, így muszáj updatelnem a cikket, hogy teljes képet kapjon a kedves olvasó.

Jogos volt az az észrevétel többektől, hogy kimaradt a külpolitikai mérlegből a nagy dirrel-durral beharangozott és hatalmas sikernek elkönyvelt Kassa-átadás. Ennek semmi nyoma és jele sincsen. Tehát a felvidéki revízió, amire olyan büszke a kormány, gyakorlatilag a legkisebb mértékben kapcsolódik csak hozzá, hiszen 2 régiót az előző kormány foglalt el, a harmadikat, Pozsonyt ugyan a mostani elnök ütötte be, de vajmi kevés érdem volt benne, hiszen az előző ciklusban került sor az amerikaiak kiverésére és a BA puccsára, ami lehetővé tette ezeket az eseményeket.

Aztán ott van a német régió hűtése, amit az akkor még titkos kormánytanácsadó, Ernst, kvázi HM rendelt el, aztán azóta sincs semmi belőle. A területet felszabadítottuk, néhányan szereztek RW medált, de vissza már nem foglaltuk és ennek sincs jele, hogy bármikor is terveznénk. Ezzel egyébként tovább diverzifikálódott a bónusz-készletünk, hiszen a német régiók mellett most már függünk az ukrán régiók megtartásától is, ami a fullbónuszt illeti. Ez komoly háború előtt, mint a román NE, nem megengedhető stratégiailag.

Aztán ugye itt van a mai izraeli AS, ami annyira komolytalan, hogy szinte nem érdemes további mondatokat vesztegetni rá. Értelme 0, hiszen, Nalaja szavaival élve, csak arra jó, hogy lemérjük, hogy hány napon belül kapunk török NE-t. De ha azt véletlenül nem kapunk, akkor ciprusit 100%, hogy fogunk, márpedig, mivel a támadással kiütnénk a szerb és az argentin MPP-t, illetve még két kisebbet, gyakorlatilag semmi esélyünk nem lenne a mastercardokkal megtámogatott Ciprus ellen és 4-5 nap alatt felszámolnák a drága pénzen megszerzett bázisunkat. Arra persze jó a javaslat és a háború, hogy elodázza véglegesen a román NE-t és így sikerüljön kibújni a felelősség alól a kormánynak. Mindenesetre felhívnám a figyelmét a kongresszusnak, hogy az NE-vel ellentétben itt egyszerű többség is elegendő. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a kormány több tagja shoutolta azt, hogy a konga szavazza le a javaslatot. Komoly tervezés állhat a lépések mögött. 🙂

Lassan ki merem jelenteni, hogy ennyire ad hoc és végeredményében káros külügy és kormányzás talán susus óta nem volt. Bár visszavonom, mert ez még azt is felülmúlja ebben a mutatóban.


Eredeti cikk:
Lassan félidejéhez érkezik a márciusi elnöki ciklus, így ideje megvizsgálni, hogy a nemzeti fordulatként beharangozott elnökség milyen előrelépéseket mutathat fel a külpolitika terén.

A hónap hivatalos kormánymegszólalásaiból arra lehetett következtetni, hogy a kormány mindenképpen lazítani akar az Asteria szövetséghez fűződő viszonyunkon. Bár ezt így nem lehet kijelenteni egyértelműen, mert a legelső külügyi közlöny és a kormányprogramot felvázoló elnöki cikk még ennek az ellenkezőjét mondta, de ezen lépjünk túl! Ráadásul a lazítás sem értelmezhető teljesen, hiszen az eddigi ciklusokban is csak minimális volt a kapcsolat az Asteria, mint szövetség felé.

Szóval megkezdődött a viszony lazítása, ami legelőször egy macedón MPP-ben öltött testet. Tudom, időrendben megelőzte a török barátkozást kifejező VoH, de ennek a témának külön részt szentelnék, úgyhogy most ugorjuk át! A macedón MPP katonai haszna konkrétan nulla, hiszen a makik az év 365 napjából 360-at el vannak törölve és a maradék 5-ben sem fognak értünk harcolni, ugyanis akkor éppen a kongresszusukért küzdenek a saját csatájukban. Utazni pedig MPP nélkül is tudnának, ha értünk akarnak ütni. Persze nem fognak, de ez egy másik téma.

Ezt követően sor került még az indonéz MPP megkötésére is. Ez szép és jó, hiszen sokan éreznek szimpátiát a régi időkre való tekintettel az indonézek iránt, azonban sikerült ezt is amatőrizmussal elintézni, hiszen éppen 2, azaz kettő nappal korábban lesz megújítva a kolumbiai MPP, 10 ezer valutáért. Hogy értsük a dolog abszurd jellegét, úgy fordíthatjuk le az eseménysort, hogy sikerült két olyan országgal MPP-t kötni két napon belül, akik legalább 2-3 hónapja folyamatosan egymással háborúznak.

Az elnöki kommunikációból az jött le, hogy egyeztettek az indonéz féllel és azért most kötik meg, mert lezárult a két fél háborúja. Az MPP megkötésének pillanatában Indonézia azonban el volt törölve. Magyarul az elnök úr vagy arra számított, hogy az újdonsült szövetségesünk sohasem fog felszabadulni, vagy ha megteszi, akkor nem adnak egymásra kölcsönösen NE-t azok, akik két-három hónapja folyamatosan ezt teszik. A felek egyébként olyannyira nem foglalkoztak a magyar MPP-vel, hogy F5 párbajt vívtak a kezdeményezés megszerzéséért, illetve a magyar MPP kiütéséért. Bár a végeredmény kétségkívül nekünk kedvezőbb volt, hiszen a kolumbiai MPP így 4 napot megélt, ellenben sokkal viccesebb lett volna, ha az 1 napos indó MPP esik ki. Legalábbis jobban példázta volna a külügy ad hoc működését.

Indonézia egyébként általában a rövidebbet húzza a kolumbiaiakkal vívott háborúban, amiben nem jelentett változást az első, magyar MPP-vel megvívott csatájuk sem, hiszen a cikk kiadásának óráiban fogják teljesen simán elveszteni azt. Az MPP katonai haszna tehát itt is, ahogy már a macedónoknál is láttuk, elég korlátozott.

Az indonéz közeledést követte az angol MPP, amelyet először a konga - számomra érthetetlenül - elutasított. Bár gondolom minimális, vagy semmilyen elnöki tájékoztatás nem előzte meg és csak egy lépésnek tűnt az ad hoc külpolitika mozzanatai közül. Diplomáciailag még talán ez a szövetség érte volna meg leginkább, több okból is. Egyrészt, a szerbek is megkötötték velük az MPP-t, tehát a legfontosabb stratégiai partnerünktől semmiképpen sem távolodnánk el a megkötésével, másrészt az angolok valamin összevesztek az USÁ-val, akik mindenáron el akarják őket szigetelni, így nekünk tulajdonképpen érdek-szövetségeseink, hiszen az USA, mióta kivertük a szlovák és a cseh területekről, aktívan törekszik a bosszúra felénk. Ez egyelőre kimerült egy hamvába holt holland RW kísérlettel, de a diplomáciai fronton is ellenünk áskálódik az amcsi kormányzat.

Katonailag is értelmesebb lett volna az angol MPP, mint a többi megkötött, mert ők legalább nincsenek eltörölve, tehát igaz ugyan, hogy minimális a sebzésük, de legalább nem 0 az MPP sebzésértéke, mint a többi esetben. A második próbálkozás egyébként úgy tűnik, hogy sikeres lesz és megköttetik a magyar-angol MPP.

Ez eddig a múlt, a megtörtént dolgok halmaza, most viszont áttérünk a tervek és az előrejelzések mezejére.

A legutóbbi Külügyi Közlöny kijelölte az útirányt és közölte, hogy a közeljövőben sor kerülhet egy chilei MPP megkötésére. Katonai értéke ennek sem lesz, hiszen Chile szintén el van törölve már jó egy-két hete és ha éppen fel is tud szabadulni, akkor is az eltörlés elkerülése lesz a fő célja és ha ezt sikerül is elérni súlyos pénzköltésekkel, akkor is előbb-utóbb felőrli őket a magasabb fenntartható sebzés az argentinok oldaláról.

Érdekes az, hogy a külügyminiszter a fentebb linkelt KK-ban úgy nyilatkozott, hogy lassan megfelelő lesz az alkalom a román NE beadására, mert elég MPP-t kötöttünk. Nos, 4 MPP van megkötve/belengetve, ebből 3 eltörölt ország, tehát katonailag 0 értékű, és az angolok. Ebből tehát az következik, hogy az angol MPP jelenti a különbséget a felkészültség és a előkészítetlenség között. Akkor lehetett volna azzal kezdeni és akkor már Bukarestben járnánk!

Végezetül beszéljünk kicsit a török közeledésről!

A közlöny írója kijelentette, hogy elképzelhető a török-magyar szövetség a közeljövőben. Én azt mondom, hogy nem lehet, hanem biztos, hogy megkötik az MPP-t. De nem azért, amiért a kormány reméli, hogy majd hatalmas tankolásokkal vessék bele magukat a magyar-román csatába, hanem teljesen más okból!

Ahhoz, hogy megértsük a törökök motivációit, kicsit vissza kell lépni és a nemzetközi politika állását kell megvizsgálni. Az köztudomású, hogy vannak országok, akik az exEDEN újraélesztésében érdekeltek. Görögország, Románia egészen biztosan ide tartozik, de valószínűleg az argentinok és adott esetben a horvátok sem vetnék el ezt. Ide tartoznak a törökök is. A török vezetők több ízben kifejezték, hogy nekik az exEDEN országok a stratégiai partnereik, elsősorban a görögök és a horvátok. De az is jelzésértékű, hogy a törökök ukrán-barátsága mindig felülírta a magyar-török kapcsolatokat még akkor is, amikor egy szövetségbe tartoztunk anno.

A törökök alapvető célja tehát az exEDEN újraalkotása. Nyilván ez racionális hozzáállás, hiszen ez esetben az eredeti területeiket semmi az ég világon nem veszélyeztetné és nyugodtan ülhetnének a bónuszon tovább. Viszont értelemszerűen gyengíteni akarják majd az ellenoldalt, például a SerHun szétbomlasztásával.

Tovább bonyolíthatja a helyzetet, hogy a szerbek pont ma adtak bolgár NE-t, aminek kimondott célja az, hogy eljussanak a törökökhöz és NE-t adjanak rájuk.

Amikor a török vezetés közelinek fogja érezni a veszélyt, azonnal meg fogja kötni a magyar MPP-t, hogy ezzel is gyengítse a szerbek táborát és elvegyen egy lehetséges szövetségest a csatából a túloldalról.

Én csak azt javaslom a kormánynak, hogy ne hagyja, hogy a nemzetközi politika játékszerként használja fel, hanem próbálja úgy alakítani a dolgokat, hogy a céljai eléréséhez közelebb jusson! Mert eddig nem ez történt. Ahhoz, hogy a román NE értelmes és esélyes lépés legyen olyan irányváltást kell előidézni a politikában, hogy az Asteria az exONE-exEDEN vonal mentén essen szét, tehát a minimum a szerbek, de lehetőleg a szlovének is velünk tartsanak. Ez nem könnyű és nem rövid feladat, de a céljaitok megvalósításához ez kell.

Jelenleg az a baj, hogy az ad hoc külügyben két folyamatnak nevezhető valami azonosítható: az egyik az exCoT országok felé nyitás, a másik pedig a török haverkodás. A probléma az, hogy ezek ellentétesek egymással és kioltják egymás hatását.

Maradok tisztelettel:
ICS