`56

Day 2,164, 06:01 • Published in Hungary Hungary • by Satupad
Tisztelgés az ősöknek

Ezt a cikket elsősorban azért írom, hogy általa tiszteletemet tegyem az 1956-os forradalom hőseinek, akik nemre, felekezetre, politikai és ideológiai beállítottságra, korra és egészségi állapotra nem gondolva szembe mertek menni az elnyomókkal, ki mertek állni a jogaikért, az emberi méltóságukért és nem azt nézték, hogy milyen hatalmas az ellenség, hogy mekkora az erőkülönbség a két tábor között, nem azt nézték, hogy még magyar testvéreik közül is ellenük fordultak, hanem tették, amit tenniük kellett, ahogy az Ismerős Arcok is megénekli:

"Lehessen még Magyar haza,
Hogy soha ne vesszen el
Írd a falra, hogy ruszkik haza
És tedd amit tenned kell!"


Úgy vélem, hogy ma is szabadságharcunkat vívjuk, ma is van egy hatalom, mely válogatás nélkül el akar hallgattatni, meg akar fojtani minket, hogy engedelmes rabszolgái legyünk a liberális és pénzközpontú világnak. Hiszem és vallom, hogy a történelem nem a múltról, iskolában tanított adatokról, régi regékről vagy hazugságokról szól, hanem egy folyamat, mely most, ebben a pillanatban is ugyanaz, mint 1000 éve. A történelem mi vagyunk, múltunk, azaz gyökereink, jelenünk, vagyis égre mutató sziklaszilárd és határozott életünk és jövőnk, mely reménnyel táplálja mindennapjainkat. Akárcsak az évszázados bükkfák esetében a fának minden részére szüksége van az élethez, ha a gyökerét, a múltját eltöröljük eltűnik az ereje, ami az anyaföldhöz rögzíti és eltűnik a növekedésének a lehetősége is, hiszen a gyökerén keresztül táplálja önmagát a növekedéshez. Ugyanilyen fontos a törzse, az a kemény, vastag, viharokkal dacoló és kérges törzse, ami egyenesen tartja, az ég felé, a végtelenbe tart, Istent dicsőítve és nekünk példát mutatva. Az ágai, a levelei a meglévő és eljövendő jövőt szimbolizálják, az ember ágai úgy hiszem a gyerekei, melyeken keresztül a még meg nem született generációk, a levelek reménnyel és derűvel azaz levegővel és napfénnyel táplálják az ember-fát.


Arra szeretnélek meghívni benneteket, hogy legyünk bükkfák, melyek egymásba kapaszkodva minden történelmi vihart megállítanak és minden nehézség és ártó szándék ellenére a jövőt építik lankadatlan lendülettel.

"Üzenem az erdőnek: ne féljen
Ha csattog is a baltások hada,
Mert erősebb a baltánál a fa
És a vérző csonkból virradó tavaszra
Új erdő sarjad győzedelmesen
S még mindig lesznek fák,
Mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már,
S a sújtó kéz is szent jóvátétellel
Hasznos anyaggá vált a föld alatt." (Wass Albert)

Azoktól, akik túl hosszúnak találták ahhoz, hogy végigolvassák nem kérek elnézést, ellenben megkérem őket, hogy ha véletlenül fel vannak iratkozva az újságomra akkor iratkozzanak le, illetve se ezt se más cikkemet ne szavazzák/szavaztassák fel, ugyanis kizárólag azoknak írtam, akik nem sajnálják az erepes semmittevésükből a cikk elolvasásához szükséges 2 percet. Ugyancsak nekik szóljon a következő dal a hősök emlékére:
Cseh Tamás:Corvin köziek