Talán majd megint valamikor...

Day 5,855, 15:54 • Published in Hungary Hungary • by Hunkakaricum
Igazából, annyira elszomorít és oly hosszú ideje gyűlik ez, ha nagyon őszinte vagyok, hogy még ezt sem volt kedvem megírni.



Hunor és Magor meséje évszázadokon át tanította őseinket a hunok és magyarok testvéri voltára, valamint arra, hogyan vándoroltak el eleink a közös ázsiai őshazából. Hiteles történészek feljegyzései, mondáink, hagyományaink, valamint hazai és külföldi tudósok egész serege állította és állítja, hogy a magyar hun eredetű nép.

Hazai írók, mint Bonfinius Antal, Thuróczi János, Corvin Mátyás kortársai, I. Béla névtelen jegyzője szerint a magyarok a hunoktól származnak. Kézai és egyéb krónikák Árpád honfoglalását úgy írják le, mint a magyarok második bejövetelét. Habár Anonymus ezt nem mondja, félreérthetetlenül utal rá, amikor leírja, hogy Álmos Attila örökségét átvenni indult az új haza felé. Örökségi jogról beszél a Zágrábi és a Váradi krónika is.



Esküszöm, a kutyám tart csak vissza, hogy nem vihetem bárhová csak úgy, szinte már SEMMI MÁS…



A Mahábhárata, a világ leghosszabb és legősibb eposza szintén sok értékes információval szolgál a hunokról. Mítikus eredetet tulajdonít nekik, azt állítván, hogy a hunok magától az isteni Nandini vagy Szurabhi tehéntől erednek. E mű szerint a hunok Észak-Nyugat Indiában éltek, s királyuk megjelent a híres rádzsaszúlya ünnepségen, hogy értékes ajándékokkal halmozza el barátját, a császárrá kikiáltott Judhisthirát (Szabhá Parva, 51. fej. 24. verse).




Pont azt mondtam, legszívesebben összepakolnék, elhúznék akárhová és új néven nulláról kezdeném, kitörölve minden képet, dokumentumot, értéket, emléket az életemből, csak és kizárólag előre nézve..

A Matszja, Váju, Brahmánda és Bhagavata Puránák szerint 11 hun király 300 éven át uralta Indiát. Ayingar elmélete szerint a Védák először uttara- azaz északi-kurukként írnak a hunokról. Szerinte a hunok a Taklamakan sivatag észak-nyugati határán éltek, ezt a részt hívják a Védák Uttarakurunak.



Menthetetlen a emagyar társadalom, szégyen, hogy ezt kimondom, de elég belelapozni a alatti kommentekbe, lassan akármelyiken, oldaltól függetlenül és ez vonatkozik a kommentelők hadára is, a nézetek különböznek, de az ostobaság azonos.



Az ilyen és ehhez hasonló információk azt sugallják, hogy a hunok a történelem előtti korokban India uralkodó rétegét képezték.


A Védákban többször is közölt Parasurám történet (isteni inkarnáció, aki egymagában hadat üzent az uralkodó rétegnek, s kiűzte őket Indiából) és egyéb (pl. numizmatikai) bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a hunok, mint az óind birodalom uralkodó rétege, szerves részét képezték a védikus civilizációnak, ám később az északi határvidékre vándoroltak, s csak jóval később, a Krisztus utáni V. sz.-ban (455-ben) vonultak vissza délre, az akkori India szívébe.



Ahol az értelem a selejt kategóriába kerül, ott nincs nagyon miről beszélni.

Először vereséget szenvedtek Szkandhagupta császártól, de 465-ben bevették Pataliputrát, s (újra) megalapították indiai birodalmukat, amely egészen 542-ig, Mihirkula, India Attilájának haláláig virágzott.



A primitív kommunikáció egymással, barbár értékrend, ma a normális számít selejtnek. Jó szonda a Erepubik reális képet ad a etársadalom összetételéről és a minőségéről, valamint a trollok kényszeres agymosási igyekezetéről és rendkívül sikeres tevékenységükről, továbbá a durva cenzúráról.





Ezek után az ephtaliták fokozatosan beleolvadtak a kései óind társadalomba (mindezt egy másik dolgozatom anyaga hivatott igazolni).
Ayingar szerint tehát a Mahábhárata, a Puránák és az Aitáréja Bráhmana uttara-kurukként ír a transzhimalájiai hunokról, s több mint valószínű, hogy ez a megjelölés ugyanazt a népet jelöli, mint a kínai törnénetírók hszuingnu-jai, vagy a geográfus Orosziusz huni-jai.



Ki kell várni csendben, míg magától összeomlik ez a agymosó médiaköztársaság,

Olyan szellemi mélyrepülésbe kezdtünk, ami bizony már nem a légibemutató része, sokkal inkább a becsapódás előtti pillanatok, amivel képtelenség egyáltalán vitatkozni is, mert annyira mélyen van, hogy méltatlan dolognak érzem beleállni is. Szépen lassan elérjük azt a magasságot, ahonnan az ernyőnek sincs ideje nyílnia, ugrálhatunk már, minek. 5-10, lehet 15 nyomorúságos év múltán persze kiderül majd, hogy tévedtek, de kinek van ideje ezt a nagy nemzeti gyors felfogást kivárni…

Az eredeti magyar népviselet is igen hasonlít a közép-ázsiaira. A pendely vagy szoknya-gatya, a lobogó ujjú fehér ing és a kis mellényke mind-mind teljesen ismertek az észak-indiai népviseletekben. Eleink hozták Európába a gombot (pitykét), lábukat pedig szépen csilingelő kösöntyűk ékesítették. Az indiai hunok szövő és hímző technikája, valamint a batikolt munkák rajzai és motívumai Európában csak nálunk mutatnak csodálatos egyezést. A kapudíszek és hímzések díszítőelemeiben sűrűn fellelhető a pávamadár, a lótuszszerű nagy virág és az ún. csakra, a nap szimbóluma. Sokak szerint, mint pl. Huszka, ezek csak nálunk és az indiai művészetben honosak.




A magyar nyelv egyik legnagyobb vívmánya, hogy a cirádás és nyakatekert szóhasználatnak köszönhetően ízlésesen és obszcén megnyilvánulások nélkül is el lehet mondani a bennünk rejlő haragot.



- A hunok nyelve. Ha a sinológusok valaha is a magyar őstörténettel foglalkoztak volna, messzemenő szakmai következtetéseket vonhattak volna le abból, hogyan "ment át" egy Kína szomszédságában élő néphez az a sok, a kínai nyelvben még ma is előforduló szó, amely a magyar nyelvben is megvan. A hsziungnúk nyelve ugyan török volt, de nagy kínai szókinccsel rendelkeztek (nű=nő, ma-ma=mama, papa😛apa, lian=lány, kou=kutya, mao=macska, csi=csirke, ge=galamb, mi-feng=méh, luó=ló, pej😛ej, sün=sün, pu-li😛uli, sha-mang=sámán stb.) Priszkosz rhétortól tudjuk, hogy Attila tudott "gót" nyelven, Aetius barátjával latinul, a bizánciakkal görögül beszélt övéihez, pedig (az óbolgárral és a mongolra emlékeztető) "török" nyelven szólt. Az Attila udvarában levő személyek neveinek mind török jelentése van (Mundzsuk="gyöngy, ékszer", Öktar= "erős, hatalmas", Ajbárs="holdpárduc", Arqan="tiszta, szép", Hernek=hősember", Dengi(t)zik="tengerhez hasonló", Qaráton="fekete ruhás", Bársig="párduchoz hasonló", Kürsig="derekas, nemes", Eskam="nagy pap", Qilqil="szilárd jellemű", Ésle="a nagy öreg", Verik="erős", Blide="bölcs uralkodó". Mindebből egyértelműen megállapítható, hogy a fejedelmi nemzetségek tagjai török nevet viseltek, tehát a hunok, illetve a hunok vezető részének nyelve - amellett, hogy a hun törzsszövetség tagjai közül többen szaka típusú kelet-iráni nyelvet is beszéltek, - török volt, de a hun törzsszövetség keretében voltak, akik más iráni és altaji nyelveket beszéltek. A hsziungnúk török nyelvével jelenleg a pekingi török-kínai nyelv kutatásával foglalkozó intézetben foglalkoznak, amelynek vezetője
Chen Zongshen professzor.




Slawa Hunkakaricum
exMoFA of eHungay...