Join the new world

Ne szakadjunk el a valós világtól, de azért tartsuk be az országfali jelzéseket és játékszabályokat, de ne feledjük: ma március 8 van!... Azt se seperjük a szőnyeg alá, hogy az erepen is harcolni kell, mint a valós életben!

Eleve szólok, hogy simán emlékekből írok és sem valós nevet, sem helyszínt nem fogok használni. Ebben a cikkben tájszólások vagy különösebb kifejezések is előfordulhatnak, de mindez szándékos és nem az írástudatlanság oka.

Nemcsak ennek a pályázatnak okán, hanem egyébként is kísért egy kicsit egy régi március 8-as emlékem. De hadd foglaljam össze pár szóban az előzményeket.

Eléggé konzervatív környezetből származtam eredetileg és nyolcadik osztályos tanulmányaimat befejezve, felvételi után koleszos (internátusos) bentlakó lettem hétvégi hazajárással. Kicsit elesettnek éreztem magam, mert vidéki lévén csupán egy sorstársam volt a reál suli reál osztályában. Persze új világ, új élmények és új arcok. Jófej srácok, csini lányok és első év után elég szépen összeismerkedtünk. Bevallottan komiszkodtunk a srácokkal és nagyon megnéztünk magunknak minden jóképű lányt. Egyértelmű, hogy az elvileg legjobban kinézők szinte már mind le lettek foglalva (főleg a szőkék), de idővel szépen összebarátkoztam lányokkal és köztük találtam egy kimondottan jóképű, sötétzöld szemű, félhosszú sötéthajút. Legyen csak Léna. Igazából szimpi volt már kilencedikben, de a színházbérletek és alkalmi mozik, illetve városi bandázások során minél inkább összebarátkoztunk. Ebben a korban sokra ne számítsatok, de hát amikor a kettesben megnézett nyilvános mozi után viszonylag korán haza kellett kísérni - mert nekem is be kellett érnem a szállásra - hát keresztre tudtam volna feszülni a mozis kézfogástól, az első alkalmi pusziktól. Arra sem keveset kellett várni... Akkor még kétlépcsős felvételi volt 8->9. és 10-11. osztályba. Vesztemre a szülei jobbnak látták, ha felvételizni fog egy zene és művészeti suliba. (Tkp. nagyon jól játszott fúvoson; rosszindulatot félretenni!; mára eléggé befutott, többet nem közölhetek). Nos, tíz és tizenegyedik osztály közt izzott a telefonvonal, nyaralásainkról és kópéságból üdvözlőlapokat és nem kicsit kétértelmű leveleket írtunk, de csak burkoltan, hogyha a szülők kezébe kerül, túl sokat ne tudjanak. Én kicsit még mindentől tartottam, többek közt a szüleinktől is. De ez még csak ártatlan kaland volt. Mire volt jó a mozis kézfogás, későbbe ölelés és arcra lehelt puszi? Hát mondjuk arra igen, hogy ne csak hormonálisan zavarjon össze. Ő gyakorlatilag majdnem fél évvel volt idősebb nálam, mert sulikezdés előtti dátumon született és volt félévnyi előnye.
A végigdolgozott nyári szünet után (tudni kell, hogy 14 évesen már nyári vakációban/szünetben szalmabálát rakodtam, gabonarostánál zsákoltam, akár 2 váltásban és volt tinédzserként pénzem) végre eljött a 11. osztály és újra találkozhattunk. Hát leírhatatlan volt az örömünk, bár már másik suliba jártunk. Egyre intenzívebben jártunk színházba, moziba, fagyizni és bárminemű üdítőt szürcsölni vagy meleg sültgesztenyét csócsálni. Egyre forróbb lett a helyzet és kb. két héttel a karácsonyi, téli szünet előtt olyan ajánlatot tett, amit én még nem mertem meglépni... azt mondta, hogy talán eljött az az idő...!? A szülei nem lesznek aznap otthon és meg hétvége lévén valami szombati felkészítő miatt ott kellett maradnom egy havernál, legyen Bugsy. Már rég túl voltunk az Emanuelle filmen és ilyen ajánlatra ki mondott volna nemet? 😮 Hát én sem!
Péntek esti program indul, mozi, szülei römizni és bulizni ismerős családnál és nekünk szabad a pálya. Jupííííí!!!Szépen is alakult minden, hazakísérés minden velejáróval együtt és mikor ajtót nyitottunk és már a cipőinket rugdostuk lefelé, kiszólt egy hang a hálóból, hogy te vagy Lénácska? 😮 🙁
Hát ölelés és puszi nélkül, a cipőt a lépcsőházban felrángatva menekültem, lift nem is volt, s addig remegtem, amíg valahogyan újra elértük egymást, még a téli szünet előtt, bár nem kicsit égett az arcom... talán az övé is...
Megvoltak a téli ünnepek, szilveszter, kicsit megritkultak a telefonhívások s amikor találkoztunk valahogyan minden hűvösebb lett. Az okát nem tudom, talán valaki másba is belebotlott, de engem sem tagadott meg. Eldöntöttem, hogy most már én veszem teljesen kezembe az ügyet és nagyon bebizonyítom, hogy férfi vagyok és állok a talpamon. Egy hirtelen jött lendülettel márciusig érve szépen csomagolt vágott rózsát vásároltam és tudva mikor végez, megvártam a sulija előtt. Én nagyon izgatott voltam, ő viszonylag higgadt. Szépen odaadtam a virágot, köszöntöttem március 8 alkalmából, s amíg elkísértem a központi parkig lassan közölte velem, hogy ami volt (hát nem sok), jó volt, szép volt, de talán itt be kellene fejezzük. Fel sem fogtam, de kaptam két puszit s mivel megígértette, hogy többé nem keresem, én betartottam...
...
Az időnként változó családi állapotomtól függetlenül, ha magányosan ér a március 8, mai napig néha eszembe jut. Akkor egy ideig dühös voltam, haragudtam rá, de ha mással nem, akkor maradtam egy szép emlékkel.
Akkor és ott én feladtam, de jó útravaló volt elkövetkező életemre: az első komoly tapasztalat.

A következtetésem, hogyha nem harcolsz és küzdesz valakiért vagy valamiért, majd megteszi valaki más.

Omega - Léna (Original)




Üssetek a HK szerint!

eRep tisztelettel és köszönettel,
baramis

Köszöntem az olvasást, szavazást, kommentet és feliratkozást, támogatást!