[monti] A Presevó völgy, a polkorrektség Bermuda háromszöge
montaigne
2005 Dél-Szerbia
Hosszú az út Budapesttől Szkopjéig és ez fokozottan így van akkor, ha az ember egymaga vezet nyolcszázötven kilométeren át. Ugyanis én a saját kocsim kormánykerekét többé nem adom eszelősök kezébe.
Ivan a szerb értékesítőnk. Ö egy született kommunikátor, vibráló személyiség, tipikus férfiszépség és ezzel messzemenően tisztában van, gátlástalanul használja azt, amit a Jóistentől ajándékba kapott. Ja, és időnként kábszerezik. Nem tudom, hogy puhát szed, vagy keményet, de ha elvonási tünetei vannak, akkor furcsán viselkedik. Például tavaly ilyenkor, amikor ugyanerre a workshopra utaztunk, látszólag annyira rendben volt, hogy megengedtem neki, hogy vezesse a kocsit. Hiba volt.
-Mi lenne, ha feldobnánk egy kicsit a hangulatot?
-Ivan, ha énekelni mersz, (és ebbe beleértem a szerb rapet is), akkor kiraklak a kocsiból.
-Á, dehogy, más ötletem van, ezt figyeld! Látod azt az alagutat?
-Sőt, ismerem is. Ez a harmadik, a leghosszabb, egyben utolsó alagút. Szűk, kivilágítatlan, forgalmas, tele hatalmas kátyúkkal.
-Az bizony. 140-nel fogunk bemenni. És lekapcsolom a kocsi világítását és a fényszórókat.
-Meg ne próbáld!
Katt! A Teremtést megelőző sötétségnél is sötétebb lett. Magam sem tudom, hogy hogyan éltük túl.
-Eszelős barom!
-Mondtam, hogy úgy ismerem ezt az alagutat, mint a tenyeremet.
-És ha szembejön egy kocsi?
-Akkor láttuk volna a fényszóróját!
-És ha neki sincs felkapcsolva?
-Monti, te mondtad, hogy nincs még egy akkora barom állat egész Szerbiában, mint én. Senki más nem jöhet szembe kivilágítatlanul, lekapcsolt fényszórókkal.
A tavalyi esetből okulva az idén a három dél-szerbiai alagutat inkább személyesen abszolváltam.
Hallom, ahogy Tamás a hátsó ülésen megkönnyebbülten mocorog. A HR vezetőnk pszichés problémák miatt nem vezethet kocsit. Sőt jogosítványa sincs, de minden utazást végig tud rettegni és útközben ellát nélkülözhetetlen tanácsaival.
-Vigyázz, ott egy fűszál!
Sírnom kell. Ő az, aki eldönti a cégnél, hogy kit rúgunk ki, kit veszünk fel, ki mire alkalmas, ki kap előléptetést, és ki az, akit akarata ellenére tovább kell képezni. Emberek jönnek, emberek mennek, ez az élet rendje. De Katit nem lett volna szabad kipenderítenie. Katit nem feledjük. Katit megbosszuljuk (ha erre alkalom kínálkozik). Szerintem Tamás érzi, hogy eddig sem szerették, de mostantól egyenesen utálják (én meg az átlagnál is jobban), ezért a szorongását úgy csillapítja, hogy az otthonról hozott kispárnáját ölelgeti, babusgatja.
Szabadka és Alekszinac között körülbelül tucatszor szóltam neki, hogy “Tamás, egy dologra figyelj, Nis után tankolnunk kell, figyelmeztess, mert vezetés közben van úgy, hogy elalszom!”
Naná, hogy Tamás fejében csak az elalvás maradt meg és simán túlmentünk Nisen és Leskovacon, ami nem lett volna nagy baj, de túlmentünk Vranje-n is, a legdélebbi szerb
-Ivan, ugye errefelé szoktak lövöldözni az albán szeparatisták?
Tamás csendben elsírta magát és az arcát a kispárnájába temette. Többször eldicsekedett azzal, hogy spirituális szinten ki tud lépni a testéből és olyankor az ötödik dimenzióból szemléli önmagát és környezetét. Gondolom, most épp azt látja lelki szemeivel, ahogy a szeretett párja, Ottó vigasztalhatatlanul siratja őt. Szegény, szegény Ottó.
A Presevó völgy felé közelítettünk. A jobb kéz felől levő falvakban, ahogy dél fele haladunk ritkulnak a templomok, és egyre gyakrabban lehet mecsetet látni. A völgyben levő falvak mögötti hegyormon túl, az már a rettegett Koszovó. Ott állítólag nyersen eszik az emberhúst és a gyanútlan, foglyul ejtett kispárnákból kitépett csibetollakat rituálisan elégetik, a többi szörnyűségről meg talán jobb nem is beszélni. Volt már olyan, hogy egy kispárnáért a tulajdonosa nem tudta kifizetni a váltságdíjat…kutyák szaggatták szét.
Ahogy változott a táj képe, úgy kezdett átalakulni Ivan is. Az esti szürkületben érezte azt, hogy ideje felvenni a napszemüveget, és kihangsúlyozandó a fehér sasos „Kosove je Srbija” pólóját, a nyakába akasztott egy ezüst láncon lógó tepsi méretű aranyozott keresztet.
-Ivan, nyughass, ne emberkedj itt nekem, mert kiraklak az első albán faluban és ezek elevenen fognak megenni!
-Ezek? A seregben deszantos voltam. Száz ilyen mocskos siptárral is elbírok.
Furcsa, hogy ki hogyan nevez egy népet. Az albánok az országukat Shqiptaria-nak nevezik. Mindenki más albánnak nevezi őket. Hivatalosan és polkorrekt módon a szerbek is Albániának nevezik az országot, illetve albánoknak a lakóit. Viszont ha gyalázkodni akarnak, akkor siptároknak nevezik őket (vagyis pont úgy, ahogy az albánok önmagukat nevezik). Hej, ha ezt a paradoxont el kellene egyszer magyaráznom egy marslakónak...Persze Ivan csak a szerb nagyátlagot hozza, A szerbek és az albánok nem igazán szeretik egymást. A szerbek ezen kívül nem kedvelik a horvátokat, a bosnyákokat, a szlovénokat, magyarokat és a bolgárokat. Ezen felül mély érzelmekkel viseltetnek az amerikaiak iránt, akik ugye – lebombázták őket Tulajdonképpen a szerbeknek csak a román szomszédjaikkal, meg a Csendes-óceáni szigetvilággal nincsenek komoly vitáik és előítéleteik.
Állítólag az első világháború idején, illetve az azt megelőző balkáni háborúkban, amikor már mindenki mindenki ellen harcolt, akkor alakult ki az az össznépi szerb bölcsesség, hogy ha Szerbia megint háborúba keveredne, de fogalmad sincs, hogy per pillanat ki ellen kell harcolni, akkor üsd a bolgárokat, azzal biztos, hogy nem hibázhatsz!
További bölcsesség ezúttal Churchilltől: “A Balkán több történelmet termel, mint amennyit el tud fogyasztani”. Jókat tudott mondani ez a Churchill, de azért szerintem túlzás volt irodalmi(!) Nobel díjjal kitüntetni őt. Na persze, ha „meg van mondva”, hogy adni kell egy Nobel díjat (fizika, kémia, orvostudomány ugye esélytelen) és az egyetlen alternatíva a béke Nobel díj lenne, akkor a Jaltai gyalázatra való tekintettel talán mégis inkább legyen az irodalmi Nobel díj. Írni bárki tud, a bizottság meg hoz egy szubjektív döntést. Nem először, nem is utoljára.
Vissza a jelenbe: az albán
-Ezek a siptárok nem is emberek. Éjjel-nappal egyebet sem csinálnak, csak szaporodnak. De mi majd megritkítjuk őket. A háborúnak még nincs vége. Csak kivárjuk az alkalmas időpontot. Eljön még a mi időnk!
-Ivan, figyu, ha magyar lennél, akkor azt mondanám, hogy poszt-trianoni traumád van. Próbáld feldolgozni. hogy Jugoszlávia nincs többé! Szlovénia, Horvátország, Bosznia, Macedónia, Koszovó mind odalett. Nem jön vissza, mint ahogy a fogkrémet sem tudod visszagyömöszölni a tubusba. És ha nem csináltok valami okosat, akkor elcseszitek dél-Szerbiát is.
-Azt soha!
-De bizony, és senki sem fog megsiratni titeket. Komolyan mondom. Tulajdonképpen meg is érdemlitek.
-Mi van?
-Az oroszok száz éve ki akartak valahogy jutni a Földközi tengerre és ezért felhecceltek titeket, szerbeket, hogy provokáljatok ki egy háborút, amiből aztán, mint tudjuk az első világháború lett. A túlterjeszkedő Monarchia elbukott, Szerbia meg ezt követően túlnyerte magát és ugyanolyan (csak rosszabb) birodalmat épített, mint amely ellen küzdött. Aztán az ebül szerzett birodalom ebül is veszett oda. Senki sem fogja megsiratni, legkevésbé azok, akik megszabadultak tőle. Hozzátenném, hogy részemről a háborút kierőszakoló Romanov családért sem fogok könnyeket hullatni. Esélyetek sincs visszaszerezni a Jugoszláv birodalmat, mint ahogy száz éve a magyarokért sem hullatott senki könnyeket és a magyaroknak sincs esélyünk visszaszerezni akárcsak egy tenyérnyi földet a korábbi birodalomból. Minél jobban vergődtök, minél hangosabban rázzátok az ökleitek, annál szánalmasabbak lesztek. Tudod...vae victis, jaj a veszteseknek!
-Presevót akkor sem adjuk fel. És Koszovót sem! Soha! És nincs semmiféle alapod arra, hogy száz évvel ezelőtti Monarchiát összehasonlítsd a pár évvel ezelőtti Jugoszláviával.
-Ebben egyetértünk. Tegnap este Zimonyban, a Duna Korzón egy szerb étterem szerb nemzetiségű tulajdonosa büszkén mutogatta a Monarchia idejéből származó, még a dédapja nevére kiállított iparengedélyét. Aranyozott keretben, golyóálló üveg mögött tartotta. Büszke volt rá. Ugyanakkor száz év múlva nem sokan fognak jugoszláv iparengedélyeket aranyozott keretben kitenni a falra. Különösen nem valamelyik nem-szerb utódállamban, mondjuk Horvátországban.
-Bármit is mondasz, ez akkor is egy nagyszerű ország volt.
-Aha, mindössze az állampolgárok túlnyomó többsége valahogy mégsem tudta megszeretni. Nem volt rá büszke, nem azonosult vele. Sőt, az eddigieken túlmenően még Montenegrót is elbukjátok, mert hiába azonos a nyelvetek, meg a vallásotok, mégsem azonosulnak veletek. A montenegróiak áttértek a latin betűs írásra, csak azért, hogy minél kevésbé hasonlítsanak a szerbekre. Mindössze a mi csökkenő létszámú, megfélemlített vajdasági magyarjaink maradnak nektek. Továbbá, mivel nem tanultatok a hibáitokból, a mostani presevói albánok leszármazottai kevesebb, mint száz év elteltével ismét ellepnek titeket.
-Lehet, hogy lúzerek vagyunk, de nem akkorák, mint a magyarok. Amúgy a Vajdasághoz nincs sok közötök.
-Tényleg?
-Amikor itt török uralom volt, akkor megindult a népmozgás észak felé. Így jutottak el a magyarok a Tátráig, a szerbek Szentendréig, a bolgárok meg Csepelig és Pomázig. Miután az osztrákok lengyel segítséggel kipucolták a törököket, ahogy szépen, lassan tolódott dél felé a határ, úgy szivárogtak vissza a szerbek egyre északabbra, a magyarok meg egyre délebbre, a gyakorlatilag felégetett, lakatlan területre. Ha ez nem lett volna kvázi lakatlan pusztaság, akkor a Habsburg uralkodók miért telepítettek volna ide szlovákokat és németeket?
-Ivan, azt mondd meg, hogy a Nándorfehérvári csatáról miért nem tesz említést a szerb történelemírás?
-Gondolom ugyanolyan oknál fogva, mint amiért a magyar történetírás sem dicsekszik a zentai csatával, ahol Thököly Imre kurucai a török oldalon, a keresztények ellen harcoltak. Nándorfehérvárnál mi is a rossz oldalon, a törökök mellett harcoltunk, ráadásul még csúfos vereség is lett belőle. Nem tudunk büszkélkedni vele. Viszont a Vajdaság mindhárom részében (Bácska, Bánát, Szerémség) a szerb nemzetiség volt a meghatározó. Bácska még csak-csak értelmezhető magyar szempontból, na de a másik kettő? Ugyan már!
-És Szabadka? A háború előtt a Monarchia magyar felének ez volt a
-Ez a tudatos magyar betelepítés következménye, egyszerű demográfiai hídfő kialakítás volt. Az 1800-as évek elején Szabadka még semmi sem volt, csak egy porfészek. A sok kis porfészek egyikét a Monarchia felfuttatta. Ennyi. És akkor beszélnünk kellene az újvidéki vérengzésről is.
-…
-…
-Most miért álltunk meg?
-Upsz...elfogyott a benzin. Köszönd meg Tamásnak! Ez az egy feladata volt mára, elszúrta. Egyébként úgy számoltam, hogy még bírja vagy tíz kilométert.
-Akkor most mi lesz?
-Hátradöntöm az ülést, és pihenek egy kicsit Talán még aludni is tudnék. Jó éjszakát!
-De így hogyan jutunk el Szkopjéba?
-Nem tudom. Szerezzetek valahonnan benzint! Tamás, te kiállsz egy kannával stoppolni, Ivan, te meg 20 Eurot, vagy kétezer Dinárt lobogtatva átmész azon a kis fahídon, begyalogolhatsz a faluba és koldulsz egy kis 95-ös benzint. Fog ez menni?
-Nem
-Nem
-Nahát! Tamás, mi nem megy? A kanna himbálása? Ivan, csak-csak találsz egy szerbül, vagy angolul beszélő fickót, aki ki tudna segíteni!? Egyetlen liter benzin is elég lenne, azzal eljutnánk a gerincre, onnan már lefele gurulnánk. Akár be is tudnánk tolni a kocsit a macedón határig. Na?
-Nem megy. Ha meglátják a pólómat, akkor megölnek.
-Az előbb azt mondtad, hogy szerb Rambóként száz albánt is legyűrsz.
-Csakhogy ők száznál jóval többen vannak. Az aksival mennyit bírnál még menni?
-Az aksival a hibrid hajtásnak köszönhetően kb két kilométert tudnánk megtenni, Ezt az emelkedőt viszont nem bírja kinyomni. Nem erre tervezték. Szerintem az aksi inkább arra fog kelleni, hogy fűtsünk, mert éjszaka cefetül hideg lesz. Mondjuk ti ketten összebújhattok. Nekem meg itt van hálózsákom.
-Én bevállalom Ivant!
-Én viszont nem akarok Tamással összebújni! Inkább megfagyok.
-Szálloda van a közelben?
-Tamás! Ez itt a Presevó völgy. Mondhatni ez Európa végbélnyílása. Itt nincs szálloda, sőt, itt nincs semmi. Itt még a török kamionsofőrök is padlógázzal hajtanak keresztül, amennyiben pont errefele eszi őket a fene. De ha illedelmesen beszélsz a bennszülöttekkel, akkor esetleg valamelyik kecskepásztor éjszakára befogad a szerény hajlékába.
-Monti, szerintem az lenne a legjobb, ha te mennél benzint szerezni.
-Nem jó, nem beszélek szerbül.
-A szerb nyelvnek itt amúgy sem vennéd hasznát. Albánul meg egyikünk sem beszél.
-Én most inkább aludni szeretnék.
-Nem fogunk hagyni aludni. De a kispárnámat kölcsönbe megkaphatod.
-Köszi, de nem kérek a fétisedből. Hozzá sem akarok nyúlni!
-…
-…
-Nos, Tamás, Ivan, mire jutottatok?
-Semmire.
-Hát jó, akkor elmegyek benzint szerezni. Legyetek jók!
-Öööö, én veled jövök
-Én is.
-Valakinek vigyáznia kell a kocsira. Tamás, te rutinosan ki tudnál emelkedni az ötödik dimenzióba és onnan őrködhetnél.
-És ha jön valaki?
-Akkor felveszed vele a harcot, megvéded a kocsit, akár életed árán is.
-Az nem lesz jó. Inkább veled jövök.
-Ivan?
-Jövök én is veled, hátha kell valamit segíteni. A pólómat azért leveszem, de csak azért, hogy téged ne sodorjalak bajba.
-Van más pólód?
-Ezen kívül csak két vasalt fehér inget hoztam magammal. Az meg kell a következő két napra a workshopra..
-Akkor adok neked egy másik pólót, így félmeztelenül nem lenne túl szerencsés muszlim nők előtt parádézni.
-Köszi.
Vigyorogva figyelem Tamás egyre szomorúbb pillantását, ahogy Ivan izmos felsőtestét jótékonyan elfedi a tőlem kapott póló.
-Monti, ez meg milyen kicseszett póló, amit rám adtál?
-Nagy-Magyarországos, magyar címeres, rovásírásos. De ne aggódj! Ez az albán jóemberek nemzeti érzelmeit a legcsekélyebb mértékben sem fogja sérteni. Várj, készítek veled egy szelfit! Így ni! És akkor most hátragyalogolunk a csomagtartóig, ugyanis most jutott eszembe, hogy van ott még két liternyi tartalék benzinem. Pont elég is lesz a macedón határig.
Azoknak szólok, akiket érdekelnek a történeteim: egy hete elindítottam egy levelezőlistát, további történetekkel, amelyek itt, az erepen nem fognak megjelenni (ellepnék a médiát, amit nem szeretnék).
Tehát aki még nem tagja a levelező listának, az küldjön PM-et!
Comments
[monti] A Presevó völgy, a polkorrektség Bermuda háromszöge https://www.erepublik.com/en/article/2636317
Ez hatalmas! Jó lenne egy igazi "Andymilleres "grafika hozzá 🙂
Másodszor olvasva is zseniális 🙂
jó hely az 🙂 (na jó, 96-ban voltam utoljára)
Kedves sztori.
Ha így gondolkodtak volna az őseink akkor még ma is törökök vagy osztrákok, vagy oroszok lennének Budán.
Szerencsére minden rabló eltakarodott előbb utóbb, vagy pár maflás után, vagy magától, mert belátta, hogy itt már nincs keresnivalója.
A tót,, oláh, rác, vend, sokác, ukrán is takarodik előbb, utóbb.
A magyarok meg maradnak.
Ezerévek óta.
https://youtu.be/HNizk9TfLCE
"Ha így gondolkodtak volna az őseink akkor még ma is törökök vagy osztrákok, vagy oroszok lennének Budán."
Hogy? Ezt nem értem!
A történetre reagáltam, monti szavaira trianon kapcsán.
nekem semmi kifogásom ellene, hogy ilyen írások lepjék el a médiát a trollkodás helyett
A Rézangyal-át ! - egyetértek veled
A többi egymást szapuló írás olyan, mint ez írásban, olyan "dimenziós-tamásos" formára élvezkedős. 😁))
Nagyon jó. Az egész arra ment ki hogy egy szerb nacionalistát Nagy-Magyarországos pólóba lefényképezz.
Amúgy elég nem szép hogy a levél listán nem lett leküldve a link. És az itteni levél lista is megszünt.
Ja várom a folytatást mert nem hinném hogy nem zsaroltad meg valamikor ezzel a fotóval.
Merthogy elbénáztam, bealudtam és 12 napi inaktivitás után az erepes körlevél törlődik. A privát levelezős listára meg remélem, hogy holnap küldök friss történetet, csak a grafikára várok.
Ejj, mondtam, hogy áprilisban még szopóágon vagyok a lakás miatt. 🙂 Most aztán megint lelkifurdám van.
Kedves éhes Gebe! Valószínűleg benned is keverednek "A tót,, oláh, rác, vend, sokác, ukrán" ősök vérei, ha nem is ebben a sorrendben. Csak zavaros agyakban léteznek "fajtiszta" pedigrék!
Semmiféle fajtisztaságról nem írtam semmit.
Sehol.
Az zsidó szokás, náluk anyai ágon tartják nyilván, hogy zsidó vagy, vagy goj.
A magyaroknál ez nem számít, elég ha képes vagy magyarként viselkedni, érezni, cselekedni, szólni.
Én itt csak a történelmünkről írtam, ami lehet számodra újdonságként hat.
Tanulgass, vagy Kérdezd meg a rabbit!
Valóban csak ti tartjátok számon faji alapon a véretek tisztaságát. Mi magyarnak tartjuk a tóth-oláh-rác-vend-sokác-ukrán vért is, ha magyar az identitás. Sőt, még titeket is!
Sajnos nem tudott csatlakozni a csoporthoz.
A következő hiba lépett fel:
A meghívás elévült
Kiküldöm ismét
koszi!
hmm, megkaptam, de ra kellett jonnom h kellene hozza gmailes acc 🙁
Hát, van benne valami ...
http://www.magyarpatriotak.hu/felfedezouton-a-szeremsegben/
Nándorfehérvárnál nem a rác hajósiok örték át a török blokádot?
Ennek utána kell néznem. Viszont a várat ostromló seregben szép számban voltak szerbek. Akárcsak a zentai csatában török oldalon magyarok. A várvédő sereg hőse Dugonics sajnos csak utólagos kitaláció. Kapisztrán meg jó eséllyel horvát, vagy olasz lehetett (Capo di Istria), vagyis a jelenlegi Koper szlovén város jeles képviselője.
A Titusz Dugovics, az András a Dugonics, a hamisító amúgy horvát származású volt. A szerbek mindkét oldalon jelen voltak, a sajkások szinte mind azok voltak, de a létszámot tekintve messze erősebb volt a török oldalán állók aránya.
Olyan csalódás lenne ha kiderülne hogy nem is igaz a történet hanem csak Áprilisi tréfa 🙁
Nos, a történetnek elég magas a valóságtartama. Persze a nevekel szokás szerint megváltoztattam, de Tamás tényleg egy őrült volt és az volt a dolga, hogy kiszórja azokat, akik csak egy kicsit is hasonlítottak rá.
Ivan apja a háborúban embert ölt, nem is egyet. Jó hazafi volt, mégis lecsukták. Sikkasztásért. Van ilyen.
Ivant hosszú ideig lehetett azzal cukkolni, hogy megmutatta-e már apucinak azt a bizonyos fényképet. És igaz-e, hogy együtt jár Tamással?
Tamás egyébként mindenki legnagyobb döbbenetére megnősült. De ezt hiszem, ha látom.
Ja, és Nándorfehérvárt tényleg megvédtük, Zentánál meg hál'Istennek vereséget szenvedtünk.
Ezt akartam kérdezni, akkor Tamás mégsem volt buzerans, vagy legalábbis büszkeség menete helyett orvoshoz járt és meggyógyult?
Tamás nem volt buzeráns. Ő sokkal inkább egy férfi testbe szorult női lélek volt. És az önmarcangoló csatában mikor a test, mikor a lélek kerekedett felül.
nekem megfordult a fejemben hogy nyigdíjas éveimet esetleg az albán tengerparton töltöm.
addigra talán a közbiztonság is javul.
Koszovóról meg ez ugrik be: https://444.hu/2014/06/15/lelottek-elvis-pistat
odlicno...
Ismét zseniális.
Csak annyi lenne a kérdésem, hogy improvizáltál, vagy tudtad, hogy Tamás nem fog figyelmeztetni a tankolásra?
(Persze, ha ez a rész pont az életből jött.)
Felháborító ez a eliteskedés. Kérjük elönteni a médiát, hadd legyen okunk belépni erepre!!!
Nem volt rossz, de túlírtnak érzem. Mindenképpen kellene egy kemény kezű szerkesztő, akit gyűlölhetsz, amiért kidobta a "felét".
És hogy a íráshoz is reagáljak éremben, mert azért a horog beakadt:
"-És Szabadka? A háború előtt a Monarchia magyar felének ez volt a második legnagyobb városa."
Ez kérem tévedés, és a súlyosabb, mi több mélyen sértő fajta. Az a városnév, amit majdnem eltaláltál tényleg Sz betűvel kezdődik, de az ne abadkával, hanem egeddel végződik! Simán tartottam már előadást erről ann😇
És ha csak kamuzott higy szivassa a rác nácit?
Ezt a "második legnagyobb város" címet a szabadkaiak elég kitartóan bizonygatták. Én is meglepődtem rajta, mert én úgy tudtam, hogy Pozsony volt (nem Szeged és nem Szabadka).
Utánanéztem, igazad van. Az 1910-es népszámlálási adatok szerint: Szeged lakossága 118.328, Szabadka 94.610, Pozsony 78.223
https://hu.wikipedia.org/wiki/Osztr%C3%A1k%E2%80%93Magyar_Monarchia
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pozsony
Ami viszont érdekes, hogy a frissen megalakult szerb-horvát-szlovén királyság legnagyobb városa nem Belgrád, nem Zágráb, nem Szarajevó, hanem Szabadka volt.
Ezt most olvastam a wikipédián. https://hu.wikipedia.org/wiki/Szabadka
A szövegrészt korrigálom.
De a "második legnagyobb város" nálam a területet jelenti, nem a lélekszámot. Sőt, nem csak a területet, hanem a kulturális, közigazgatási, oktatási stb. intézmények sokaságát benne.
A lelekszam es az intezmenyek szama nagyjabol osszefugg. A terulet viszont csaloka. Ha jol tudom a mai Magyarorszag teruletileg masodik legnsagyobb varosa Hodmezovasarhely...
Mindenesetre most már kíváncsivá tettél. Megvannak neked az 1890-es és 1900-as népszámlálási adataid a két város vonatkozásában?
Már nem nagyon, de a netre som minden felkerült, ha érdekel, guglizd ki, nem lesz nehéz.
Ez egy elég hosszú, bonyolult és kissé helyi érdekű téma, annyit érdemes tudni, hogy Szabadka Szeged ősi riválisa.
Szeretett volna lenni, hehe, ambícionálta jó sokáig, ez a pontos talán 😛
Aquila non captat muscas ugyebár, hihi.
A számokat azért lehet picit tilitolizni odafelé (bár annélkül is megvan bőven) hogy módszertanilag nem mindegy, kit számolnak szegedinek. Szeged mint szabad királyi város önálló (nemcsak jogi) entitásként kvázi földesúrként funkcionált egészen a II. Világháborúig, saját telepeket, településeket, kvázi "gyarmatokat" hozott létre és a lakosságát arra ösztönözte, hogy ideiglenesen/állandóan kitelepítse oda. Ebből lett később a Homokhátság, tehát a számok alapján nemcsak éppen, de bőven megvolt ám az a második hely.
Persze a szabadkaiak ezt nem szeretik ám annyira halgatni, azért meséltem erről, hogy cukkolhasd majd őket ezzel 😉
Murlockij: Kicsit azt érzem, hogy szerinted kétféle vélemény van, a Tied és a helytelen. Félreértés ne essék, én sem bírom Jókait, de érdekes volt idősebb rokontól hallani, hogy fiatalkorban nincs ilyesmie energiája az embernek, aztán ahogy megöregedett, elkezdte értékelni ezeket a tájleírásokat. Ha senki nem olvasná Jókait, akkor nem lenne ismert 🙂
Te Jókait is megszerkesztenéd? 😃 Ott nem maradna semmi 😃
Meglehet, akkor még olvasná is valaki!
Murlockij: tartottál már Tolsztojt a kezedben? Na azt állítólag tényleg csak a szerkesztő olvassa. Én 15 oldal után feladtam. Kb 20 éve a Reader's Digest jelentetett meg egy csomó kondenz könyvet. Ha jól emlékszem ott volt egy kb 60 oldalas Háború és Béke sűrítmény is. Annak idején Tolsztojnak 60 oldal még arra sem lett volna elég, hogy leírja, hogy az északi szél hogyan borzolgatja a nyírfa leveleit.
Maradjunk csak a kortárs szerzőknél, Jókai, meg a XIX század már kevéssé érdekli a mai kor emberét, és a terjedelem, illetve a stílus csak az egyik komponense az érdektelenségnek.
Mondok egy jobbat, és közismertebbet; G.R.R. Martin Trónok Harca sorozata. (sokan a sorozatból ismerik csak nekik bátran ajánlom a könyveket olvasásra)
No ott simán ki kellett volna dobni kötetenként a szövegtörzs olyan 20-50% részét szerintem.
A szerkesztő-szerző párharca örök.
Kell valaki aki kívülről szemlél egy művet, az önnön művébe "szerelmes" szerző helyett és mellett. Muszáj leoperálni a gyermek felesleges negyedik karját, a gyermek érdekében. Néha még a harmadikat is, de ott már nagy a sírás-rívás.
A te írásaidnak is javára válna, ha tovább akarsz fejlődni (már ha ambicionálod ezt egyáltalán)
Murlockij: egyetértek, hogy kell egy harmadik, külső szem,amelyik jelzi, ha sok a duma, vagy egyéb rendellenességek merülnek fel. Ennek tulajdonképpen elvi akadálya nincs, csak anyagi. Addig nem akarok jelentős összeget beletenni, ameddig nem látom azt, hogy esély van ezt nemcsak visszaszerezni, hanem még egy picit pluszba is átmenni.
Tipikusan kezdő írók erre a párjukat, vagy olyan személyt szokták megkérni, akiben megbíznak és aki jól ismeri a dilijeiket.
De ez is csak egy fél lépés előre.
Budapest és Belgrád között Szabadka a félút.
Mikor lesz már Szabadka ismét szabad?
Ez bejött.
Csak azért szóltam hozzá, mert kikerült a top5ből, felháborító.