[monti] A csokis meló
montaigne
A csokis meló
1970-es évek, Kolozsvár
Az izgalomtól remegő lábakkal léptem be a szentélybe, ami nem is volt a szó szoros értelmébe vett szentély, csak az édesanyám munkahelye.
Mától én is keresőképes vagyok és ezt nem sok nyolc éves gyerek mondhatja el magáról. Az meg csak hab a képzeletbeli tortán, hogy édesanyám egy egész napra kivett a suliból. Merthogy a szakértelem az szakértelem, a csoki meg csoki, ráadásul mára mogyorós csoki van beígérve.
-Édesanyám, ugye majd használhatom a szorzótudományom?
-Nem hinném. Csak az összeadásra kell koncentrálnod.
-Pedig a betegségem alatt kifejlesztettem egy új fejszámoló módszert.
-Csak nem tanultál meg háromjegyű számokat fejben szorozni?
-Háromjegyű? Édesanyám, már rég túl vagyok a négy jegyű számokon és most próbálkozom az ötjegyűekkel. Tudod, hogy melyik a legnagyobb prímszám?
-...
-Tizenkétmilliárd háromszázhatvanötmillió hatszázhetvenkilencezer százhoszonhét.
-Nem véletlenül tizenkétmilliárd háromszázhatvanötmillió hatszázhetvenkilencezer százhuszonöt?
-Édesanyám, a te számodról azonnal látható, hogy öttel osztható...sőt hárommal is.
-Ja tényleg...most. hogy mondod. No de lássunk munkához!
Viorica néni jelentőségteljesen orrhegyére csúsztatta a szemüvegét úgy nézett rám a keret felett, Géza bácsi hátra tolta a széket és egy hatalmas füstfelhőt, majd sok-sok füstkarikát fújt a levegőbe, Vera néni meg a folyamatosan körbecsavarodó harisnyáját próbálta visszatekerni. Ettől előrehajolás közben mindig kibuggyannak a hatalmas izzadt mellei, ami sajnos az ő korában eléggé undorító látvány volt. Vera nénit mindig is nagy ívben elkerültem, mert még egy kicsit büdös is volt, különösképpen, ha összehasonlítjuk a Géza bácsi füstkarikáinak finom illatával.
A többi munkatársat nem tudtam szemrevételezni, mert Ibi néni fogott egy hatalmas kupac papírt és elém tette:
-Na kicsi Monti, ezek itt táblázatok. Sorok meg oszlopok. Minden sor egy munkatárs. Minden oszlop egy munkanap, középen azok a számok termelési adatok. Jobb szélen a sorokat adjuk össze, alul meg az oszlopokat. Majd összeadjuk a sorösszegeket és az oszlopösszegeket és a két számnak egyeznie kell. Idáig érted?
-Értem.
-Egy a baj. Nem egyeznek. Ha nem egyeznek, akkor valahol valaki hibázott. Ha nem találjuk meg a hibát, akkor édesanyád ma nem mehet haza. Ezt is érted?
-Értem.
-Száznál is több ilyen munkalapot kell átnézni. Még ma. Menni fog?
-Menni fog. Kaphatok egy kis tejeskávét előlegbe?
-Először a munka, utána a fizetség. De részteljesítést elfogadok. Szóval kezdjél hozzá, mert minden perc drága! A hibákat piros ceruzával jelöld, mi meg majd biztos, ami biztos utánaszámolunk.
Ibi nénitől mindenki rettegett, mert nagyon kemény kézzel vezette a könyvelési osztályt. De édesanyám szerint ez így van rendjén, a pénzzel nem lehet felelőtlenül bánni, mert az megbosszulja magát.
Az első munkalappal nagyjából egy perc alatt végeztem. Piros ceruza, karika. A második sem ment lassabban. Nagyjából másfél óra alatt kivégeztem a kupac papírt.
-Ibi néni...van még?
-Azt a betyár mindenit! Aha, ezt itt tényleg hibás. Aha, és ez is. Vera, elkezdheted ennek a kis kupacnak a kereszt-ellenőrzését. Géza, tiéd a maradék.
-Ibi néni...
-Mondjad kisbogaram!
-A csoki? Mogyorós csoki? Meg a tejeskávé?
-Ami jár, az jár. A tejeskávét magam készítem, de nekünk itt csak malátás kávénk van. Jó lesz?
-Jó lesz.
-Géza, a csokit kérem!
-A csokit?
-IGEN, a csokit. A mogyorós csokit, amire a pénzt adtam hétfőn.
-Hétfőn?
-Géza? Azt akarod mondani, hogy nem vetted meg a csokit?
-Mármint én?
Elsírtam magam. Tudom, hogy Ibi néni a karnissal fogja kiverni a csokit Géza bácsiból, mert ami jár az jár. De nekem a csoki mára lett megígérve. És most nincs csoki, pedig már a számban éreztem az ízét és a nyelvemmel gurítgattam fel-alá az elképzelt mogyoró darabkákat. Egy nyolc éves gyerek nagyon őszintén és gátlástalanul tud zokogni és én hoztam a nyolc éves gyerek formáját. A könnyfátylon keresztül azért némi kárörömmel láttam, ahogy a megvadult asszonyok sarokba szorítják Géza bácsit és már majdhogynem ütlegelik. Megérdemli.
Miután kifogytak a könnyeim az alaposan megviselt Géza bácsit láttam magam előtt toporogni.
-Kicsi Monti, bocsáss meg! Emberből vagyok én is, ezer bajom van. Elfelejtettem megvenni a csokit. Az én hibám. Hogyan tehetem jóvá?
-Tessék kijönni velem a folyosóra és egyezkedjünk, mint férfi a férfival!
Géza bácsi diadalmasan pillantott vissza a hölgyekre.
-Na ugye csajok, megmondtam, hogy menni fog!
A folyosón sehol egy lélek. Ezek még Monarchiás épületek voltak, hatalmas boltozattal, szűrt fénnyel, tágas folyosókkal. Farkasszemet néztünk egymással. Az egy perccel ezelőtti magabiztossága némileg megroggyanni látszik.
-Szóval nincs csoki?
-Nincs csoki.
-IBI NÉNI!!!!!!!!!!!!!!!!!! ÉDESANYÚ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Kussba' legyél gyerek! Mit akarsz tőlem?
-Cigit! Én is cigizni akarok, mint a felnőttek! Pontosan láttam, hogy a bácsinak a jobb felső zsebében a Snagov cigi van, annak rossz a szaga, nem kell. Én azt a fél doboz Kentet kérem. A bal felső zsebből. No meg az öngyújtót!
OFF-TOPIC - állítólag a cigifüst nemcsak az embert gyilkolja, de a Corona vírust is.
Comments
[removed]
[removed]
[removed]
Hiánypótló
Ideje volt.
überalles!
Király 🙂 erről pont eszembe jutott, ideje lenne újra olvasni a könyved 🙂
Valamelyik elkezdtem rendet rakni, és a kezembe akadt.
Mondanom sem kell, hogy rend nem lett aznap...
*valamelyik nap
Aj, mindjárt jön a szegény ember és feljelent.
Pedig jó, mint mindig.
Hazudja a rác kém.
kehes mindenhova odaböfög valami oszladozót, DoA?
Zavar az igazság roggyant rozsdás román roncs?
mondja a rác kém!
Beragadt a kommunikációs egységed roggyant rozsdás román roncs, miért mazsatolnád a rácok oldalán bajnok haverod mocskát rám?
Ne legyél ilyen primitív!
mondja a rác kém!
kehes mit vársz 1 ilyen arrogáns, hazug p.paptól?
Semmit.
Amennyiben, a Kent füstje fél évszázadig is eláll 😉
(utolsó mondathoz) 🙂
Jó, mint mindig!
huszonot o7
Kiváló történet.
Köszi!
mondja a rác kém!
Összekeversz doa barátoddal:
https://www.erepublik.com/hu/citizen/profile/2736427
Kukk mal: Sebzés 161,463,245,899 számára serbia.
Miért maszatolnád a rác kém haverod mocskát rám, te szerencsétlen roggyant rozsdás román roncs?
mondja a rác kém!
Beragadt a kommunikációs egységed roggyant rozsdás román roncs.
mondja a rác kém!
[removed]
bort iszik de vizet prédikál
és pont te nevezel másokat hazugnak amikor az erepes magyar közösség csak mindig a kárát látta a tetteidnek 😉
Köszi Monti, ez feldobta a napom! 😃
Nagyon jó, köszi. Felelevenedtek az ifjú kori emlékeim... Még egyszer köszi.
mennyi az a vahav? 🙂
úgy rémlik, hogy gyerekként azelőtt tanultam meg a megmogyorózlak kifejezést, mielőtt megkínáltak mogyorós csokival. azóta sem tudok szabadulni eme asszociációtól.
Bakker, álmos voltam elütöttem. De attól még tényleg prímszám. Nem sokkal a fenti történetem előtt átestem egy nagyon durva tüdőgyulladáson, majdnem belehaltam (fulladásos-rohamok, bevérzett tüdő, magas láz, stb). Édeanyám azzal tartott életben (azzal tartotta bennem az élni akarást), hogy velem együtt számolt, mert ahhoz nem kellett felkelnem az ágyból. Szóval napokon, heteken át fejben számoltunk, egyre nagyobb és nagyobb számokkal (ma is ebből élek). Nagyapám ugyanezt próbálta sakkal, de az érdekes módon nem ment, nem bírtam a mezőket vizualizálni.
😃 jó!
Szegény Géza bácsi... elképzelem a lincshangulatot a könyvelésen!
Jó történet, köszönöm!
Csak a csoki!
A sivár „eltörlés-Skülla” és a „corona-Kharübdisz” között felcsillant - nekünk montistáknak - az életöröm nosztalgikus sugara!
Már a felütés ráirányítja a figyelmet montisszeusz egy ritkábban megjárt vidékére.
Édesanyú is megjelenik, hacsak néhány szóra, vagy számra, ám a szeretet, mellyel ábrázoltatik józsefattilai. Meghatottságot indukál.
Főhős még palántakorú , de flúgos előfutamok furfangja már sejteti mire lesz képes mikor már földig ér a lába.
A mellékszereplők és a statiszták pár mestervonással felskiccelt alakjai, a környezet vizualitást sem nélkülöző plasztikus bemutatása – 4D-ben viszi az olvasót egy szürke-barna-kopott silány világba, amibe bevillan a Kent-doboz fehérsége, kibuggyannak sápadt tőgyek, felserkennek a korrigálás piros vércsöppjei a poros fakó papírokon.
Mindez tálalva sziporkázóan szellemesített szituációkkal,
körítve pazarul pergő párbeszédekkel.
ÉS!
Dévajul dicsekvő diagnózis mini-monti elméjéröl, verzatil képességeiről,
élelmes talpraesettségéről és a „füstbement csokoládéról”.
Személyes szimbólum számomra a tanulságos eszmei mondanivaló:
Nem baj, ha megszegik az igérteket,
ha elég pimasz vagy léphetsz előre:
s megsarcolva a trehányt még többet is nyerhetsz!
Hajjaj ismét jobb történetet érdemelt volna ez a reflexió
Akkor nincs mas hatra mint folyt kov.
Monti megint nagyot alkottal, hetek, honapok,evek ota vartam, nem hiaba vegre meglett.
Nem lehetne kicsit gyakrabban ?
Persze ha belefer az idodbe .
Maradok tisztelettel.
Domv. Sajnos mostanában elég unalmas, ingermentes életet élek, ami nem sarkall alkotásra. Pedig az időbe beleférne.
Olvasgass erep komment szekciót, 444, vadhajtások, origo, index kommentszekciót. Ott érhet jó pár inger... 😃
Köszönjük a történetet 🙂
o7, igazi montis 🙂
Szerintem ez simán flaming, nem?
Nem az, miért lenne?
Mert azt bármire rá lehet mondani, úgy tapasztaltam...
Ilyen gumiszabály.
Milyen flaming? Újra rákérdezek, gumiagy 🙂
Például a legutóbbi cikkem az az volt.
Ne printscreneld, de nem emlékszem.
HUpi a te összes cikked törölve lesz mert hát neked is vannak jóakaróid az aljaelit részéről és hát szekunak meg ugye pont az ő szekerüket kell tolnia 😉 Szal ezen inkább ne csodálkozz. De ha a végére beírod,h üss a HK-val ellentétesen akkor tuti nem lesz törölve.