Join the new world

Mindig úgy tartottam, hogy ami szórakoztat és élvezem, azért érdemes fizetni.
Így volt az első pár napban az eRepublik nevű internetes játékkal is. Jópofának tartottam a gondolatot egy alternatív (jobb?!) világ létrehozására, eredetinek és jópofának tartottam a megvalósítást, tetszett, hogy a játékon keresztül új emberekkel köthetek ismertséget és barátságot, egyszóval: tetszett a nyüzsgés, az élet, a szín.

Aztán jött az első pofon. Valahogy úgy, mint amikor a szundikáló Tom macska fejére ejt a szürke kis Jerry egér egy termetes acélüllőt.
Macska kilapul, egér kuncogva el.

Azt azért minden pozitívum mellett is láttam kezdetektől, hogy itt is, mint mindenütt másutt, a magyarokat kicsinyes, mindennapi politikai vitáik osztják meg túlzott mértékben. Gondoltam, létrehozok egy újságot, amely az emberről magáról, és nem a politikáról, a háborúról szól. (Továbbra is hittel vallom, hogy ezek nem mi vagyunk.) Így született meg a Napi Gondolat. Lehet, hogy sokak számára elvont volt, és/vagy unalmas, de én már azt eredményként könyveltem el, hogy a cikkeim nyomán akár egy ember is elgondolkodott.

Kezdetben nem is volt semmi probléma. Aztán érkezett Feljelentgető Kartárs, aki velem együtt más polgártársaimat is bepanaszolt a játék üzemeltetőinél, ugyanis véleménye szerint „cikkeink nem kapcsolódtak az eRepublikhoz”. A játék üzemeltetői (szándékosan nem használom elterjedt megnevezésüket) ezt meg is oldották, méghozzá úgy, hogy a cikkeket egy gombnyomással törölték, és repkedtek a büntetőpontok. Ezt ugyan megreklamáltam, élve az úgynevezett „fellebbezés” lehetőségével, ám még csak annyira sem méltattak, mint előfizetőjüket, hogy egyáltalán válaszoljanak.

Erre született ismét egy írás, amely ezt a döntést bírálta, nem alpárian, nem sértően, ezért aztán a fejetlen csirke újfent fejbevágott egy újabb fél büntetőponttal. Nyeltem egy nagyot, elkönyveltem a tanulságokat, és játszottam tovább. Mindamellett, hogy fizettem az újságomért, és ezért véleményem szerint jogom van magam megválasztani annak témáját mindaddig, míg az senkire (sem etnikumra, sem vallásra, sem másra) nézve nem sértő, úgy döntöttem, nem írok többé olyat, „ami nem kapcsolódik az eRepublikhoz”.

Na de aztán jött a norvég csata!!!

Eleinte csak hitetlenkedtem. Hogy a manóba lehet ilyet egyáltalán csinálni?! George Orwell 1984-e ötlött az eszembe, ahol a pártállam manipulálta a történelmet azáltal, hogy olyan dolgokról nyilvánították ki, soha nem is történt meg, amelyek igenis megtörténtek. Megtörténtek, de emlékezni nem lehetett rájuk, mert a hatalom a Szeretet Minisztérium ablaktalan börtönébe hurcolt a 101-es szobába. A mechanizmus ugyanaz, csak a játék üzemeltetői szájából „kapitalistán” hangzik:
„Itt mi hozzuk a szabályokat, miénk ez a játék, tehát minden úgy fog történni, ahogy mi akarjuk, ha neked meg nem tetszik, akkor kibannolunk és mehetsz, amerre látsz.”

Mindamellett, hogy ez a játék természetes alakulásába való felháborító, mesterséges beavatkozás (ami nem először történt meg az EDEN oldalán, ha jól olvastam a reakciókat), emellett eltörpül a roppant egyszerű tény, nevezetesen, hogy a játék üzemeltetői belőlünk, az előfizetőkből élnek, az általunk fizetett pénzből tudják fenntartani a szervert, ezért ELEMI ÉRDEKÜK lenne az (kapitalizmus alaptétele) hogy a fogyasztót minél ELÉGEDETEBBÉ, BOLDOGABBÁ tegyék és BEBIZONYÍTSÁK, HOGY TÉNYLEG JÓ JÁTSZANI EZZEL A JÁTÉKKAL.

Mindezek hatására döntöttem úgy, hogy ugyan szörnyen sajnálom, de soha többet az életben nem fizetek egy ócska, lyukas petákot sem az eRepublikért, míg ehhez hasonló dolgok történnek, és a játék birtokosai és üzemeltetői ilyeneket tesznek.

Lehet, hogy törlik a cikket és bannolnak. Ez sem érdekel már. Az igazságot mindig ki kell mondani, mert vétkesek között cinkos, aki néma. Igenis fel vagyok háborodva és ráadásul jogosan, és igenis jogom van a véleményemet leírni, főleg azok után, hogy az ennek teret adó fórumért fizettem is.

Minden kedves polgártársamnak szép napot, jó játékot kívánok!