Merre tovább, eMagyarország?

Day 2,548, 12:02 • Published in Hungary Switzerland • by HercuIe Poirot

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Régóta szerettem volna feleleveníteni újságírói munkásságom, annál is inkább, mivel alig ötven szavazat választ el a Média Mogul címtől. Több cikktervezetet elkészítettem, legutóbbi, több mint 100 nappal ezelőtt megírt cikkem óta, ám sajnos sosem volt elég kitartásom véglegesíteni őket, és hagytam hogy romlásnak induljanak.

Ahogy a címadás is igyekszik sejtetni, ezúttal vitaindító gondolatokat szeretnék közölni. Nemrég ahogy olvastam Iain Keers cikkét, és a cikk kitűnő fordítását sybillaktól, én is arra gondoltam hogy egyre vékonyabban pislákol bennünk a játékvágy. Legtöbbünket a közösség és a remény tart itt, hogy hátha egy új fejlesztéssel fordulatot vesz az eRepublik lassú elhalása. Azonban én nem a felsőbb erők dolgairól akarok vitát generálni, hanem arról amin történetesen a hatalmunk van, vagyis eMagyarország jövőjének alakításáról.

Azzal kezdeném, hogy felvázolom a utóbbi 1-1,5 év ívét, ahogyan én látom. Regisztrációm idején a TWO virágzásába csöppentem. Vitathatatlan hogy az a formáció volt a legelőnyösebb számunkra, ahol három nagyként meghódítottuk a fél világot. Ez rettentő izgalmas volt, pörgős csatákkal, augusztusban lopásos sztorival és meglehetősen aktív újságírói-modullal. A szövetségünk sikere abban állt, hogy a korábban ellenséges exEDEN országokat mint Argentína, Görögország és Románia be tudtuk csatornázni a mi oldalunkra, ami végképp eldöntötte merre billenjen a mérleg nyelve.

The World is Ours

A szövetség felbomlását követően, jött Hupák országlása és az akkori külpolitikai inaktivitásunknak köszönhetően nem tudtunk befolyást gyakorolni a világméretű átrendeződésben. Rengeteg szavazgatás és kommentwar után végül is kirajzolódott, hogy a jelentős többség annak ellenére a szerb-orinetáció mellett áll, azzal együtt is hogy ez egyet jelent a románok elfogadásával. A görögökkel és argentinokkal azért nem volt ilyen probléma, mert a TWO utolsó fél évében kiegyensúlyozott, pozitív szövetségi viszonyt sikerült velük kialakítani. Ezzel szemben a másik lehetőség, az RL szimpátián alapuló lengyel-orientáció lett volna. Az emberek többsége a románok nem-elfogadása miatt állt ezen az állásponton, mert az tagadhatatlan hogy az eLengyelország egyike a következetesen öncélú politikát folytató hatalmaknak. Az együttműködés az új felállásban közel sem volt problémamentes, a román külügy többször trónfolt azzal, hogy Magyarországon nem megy át a román MPP, ami azt jelezte az okfejtés szerint, hogy a magyarokkal nehézkes az együttműködés. Kilógunk a testvériségből.

Illusztráció

Erre később rátett egy lapáttal a külügyi közlönyben Macedón-FYROM-vita, ami azt eredményezte hogy a polarizálódó görög közösség fele ellenünk fordult. Szerintem nem rugaszkodunk el a valóságtól, ha e mögé komoly EDEN aknamunkát sejtünk. A külpolitikai sikertelenségeink következő állomása a márciusi kiugrás volt. A kormányt egyik oldalról a szövetségi MPP követelések ostromolták, másik oldalról az elégedetlenek panaszkodtak, hogy túlságosan szervilisen viselkedünk. Gyakorlatilag sikerült két szék közé ülnünk, vagyis lényegében bennmaradtunk a szövetségben, csak a jogosítványainkat vesztettük el. Noha a kilépés példátlanul egybekovácsolta a szövetség magyarbarát tagjait, az ezt követő időszakban mégsem tudtuk az eseményeket a visszájukra fordítani, mert a kormányok féltek a visszalépés beterjesztése által csökkenni fog a népszerűségük. A fő probléma tehát, hogy a kormányok inkább magukra vették a ténylegesen szervilis megfelelési politikát, semmint hogy egy tökös lépéssel kiváljunk az Asteria kötelékeiből vagy visszahelyeztessünk eredeti jogainkba. Gyakorlatilag az Asteria-Magyarország viszony mélypontja a múlt hónap jelentős eseménye, a lengyel-magyar MPP bejelentése volt, ahol az EDEN propaganda sikeresen elvágta a maradék szálakat, amelyek a szövetséghez kötöttek minket.
Asteria

Ez a záróakkordnak is nevezhető állapot, azt mutatja hogy a szerb-szlovén-magyar és a görög-argentin-román blokkok közül az utóbbi tudott nagyobb hatást gyakorolni a szövetségi politikára. Kérdés, hogy ha van-e elég erő és elhatározás hogy a magyar külügy elkezdjen építkezni a romokon, megpróbálni restaurálni egy korábban működőképes állapot az Asteria-politikában avagy új utak keresésébe érdemesebb fektetnünk az energiáinkat. Alkérdés: Vannak ténylesen életképes alternatíváink?
Illusztráció

A helyzetünk jelenleg pontosan annyira súlytalan, hogy hideg fejjel tudjuk értékelni az elmúlt időszak hibáit. Láttuk, hogy Romániában nem szükséges magyar NE ahhoz, hogy agyon lehessen minket szívatni. Gyakorlatilag egy jelentős hibát nem követtünk el eddig, az pedig a SerHun felbontása, holott láthatóan a külső aknamunka elsősorban erre irányult. Látjuk, hogy a szövetségi viszonyok évente-kétévente jelentősen átalakulnak, ám a Command Order bevezetésével, az utóbbi egy év során épp a szövetségi rendszerek elinflálódásának lehettünk tanúi. A kérdésem tehát: Merre tovább, eMagyarország?

Köszönöm, hogy elolvastad. Ha van közölni valód a leírtakkal kapcsolatban, add közre kommentben.

Tisztelettel,


Hercule Poirot