Join the new world

Hőseink vére patakokban folyhat,
ádáz ellen pengéje beleket onthat,
házainkat perzselő tűz mind leronthat,
vad ordításuk űzheti imáinkat.

Gaz haragjuk égethet tarlót s fenyvest,
Igaztalan szavuk vádolhatja a Mennyet,
szitokszavaik lehetnek az utolsó kenet,
csaló szavaik szégyenbe lökik a szentet.

Ám mégis, sírnak sötét, kongó mélyén,
démonok űzte fortyogó Pokol keblén,
megmarad a Magyar, mert hisz, bízik,
és újra, meg újra újjászületik.

Felül Sátánnak romlott praktikáin,
felül gonosz népek dúló armadáin,
felül Cerberusnak tépő agyarain,
felül a gyengék alkuvó szavain.

És kivirágzanak majd mind a hősi sírok,
és törnek majd gyenge pengék halomra azokon.
És paloták emelkednek majd a házak helyén,
és a magyarok hite könnyet csal majd Isten szemén.

Gaz harag akkor majd rettegésbe fordul,
Igaztalan szavuk vinnyogásba torzul,
szitokszavaik visszahullnak rájuk,
szentek a Menny kapujában megtépik ruhájuk.

Ott lesz majd a Magyar, de mint mindig, megbocsát,
mert az erőt próbáló ellenség is lehet egyszer barát,
megtanítja majd őket a hitre, a harcra és a jóra,
az ámuló Világnak megint példát mutat.

És túl a véren, a könnyen és szenvedésen,
Túl a hegyeken, völgyeken, tengereken,
Túl fenevadakon, tűzön és háborún,
újra együtt leszünk békén és boldogon.