Join the new world

Üdvözlet, Polgártársak!

Ez egy amolyan "tele van a tököm és ezt ki szeretném kiabálni a nagyvilágnak"-féle cikk lesz. Előre is elnézést kérek, ha a gondolatmenet esetleg csapongó lesz.

Kezdeném azzal, ami tudom, hogy mostanság sokunk bögyét nyomja: V2...

A v1 idején, amikor én az eRepublikot kezdtem, egy kimondottan jópofa, lehetőségeihez képest fordulatos, izgalmas, sokszínű játékba csöppentem, ami ugyan sokszor csak a "két kattra" korlátozódott, ám mégis lekötött. Jólesett, hogy a magyarok igenis tudnak sikeresek lenni, ha összefognak és igazán akarnak valamit (az összefogásra a való életben egyébként teljesen képtelenek). Végigharcoltam- és izgultam döntő csatákat, többek között a pestit, amit a hatalmas túlerő és nyilvánvaló, pofátlan csalás ellenére mégis hoztunk.

Na, de aztán jött a v2...

...mi számomra a v2...?

...csalódás és nyűg. A "két kattból" ugyan "négy katt" lett, de csak azért, hogy négy alkalomból minimum háromszor előugorjon egy úgynevezett idióta "captcha" (vagy valami ilyesmi?), és barom, kitekeredett szavakat pötyögjek be újra, csakhogy bizonyítsam, ember vagyok. Kérdem én, az adminisztrátorok által nyilvánvalóan elnézett multi- és fake-hadak mellett ennek mi a tököm értelme van?!

A gazdaság totális csőd, az ember előbb, vagy utóbb, de éhenpusztul, mert mindennek az ára a csillagos eget veri, ugyanakkor a fizetése a béka segge alatt van. Nesze neked szakmai hozzáértés, Guru meg hasonló baromságok. A cégek többsége működésképtelen, mert vagy nem dolgozik náluk megfelelő munkaerő (ugyanis egy gyártósorra öt- vagy hatféle szakember kell meg persze nyersanyag), vagy képtelenek kifizetni a munkásaikat. Hát mindesetre emelem kalapomat azok előtt, akik ilyen körülmények közepette mindezt átlátják, szervezik és cégeket működtetnek.

Ország- és jövőkép nincs. Amióta az eRepublikot elkezdtem, eMagyarország, akárcsak IRL, sehová sem jutott. Előretáncolunk, aztán visszatáncolunk, megtámadnak, aztán visszatámadunk, a nagy kínnal-keservvel megszerzett úgymond "ősi földeket" (Burgenland, NWC) szépen sorban mindig visszaszolgáltatjuk, tehát nekem egy kormány meg elnök se jöjjön a humbug Nagy-Magyarország helyreállítása dumával, mert ez már réges-rég lejáratott lemez. A magyarság egész és teljes eRepublikos léte arra korlátozódik, hogy a román nemzetiségű adminisztrátorok által is támogatott, nyilvánvalóan csaló és tisztességtelen ellenségekkel szemben szélmalomharcot vívunk, mondhatni élethalálharcot, bármiféle jövőbeli siker legcsekélyebb reménye nélkül.

De egy olyan országnak, és ezt csak súgva teszem hozzá, ahol csak azzal vannak elfoglalva, hogy sárral dobálják, mocskolják és kritizálják egymást, soha nem is lesz semmiféle jövője, vagy akár reménye egy szebb, jobb jövőre. Márpedig mostanság bizony csak ez megy, semmi más.

Háború és harc egy nagy rakás bűzölgő kutyagumi már csak abból az egyszerű tényből kiindulva is, hogy 100 emberből 99-nek nincs ideje napi 20 órát a számítógép előtt ülni, és nagy gondosan megtervezni a lépéseit hexáról-hexára, továbbá türelme sem lesz mindezt végigcsinálni. Ez az egész már inkább végtelenül unalmas, mintsem szórakoztató. A fegyverárakról inkább szót sem ejtenék, tudja mindenki anélkül is, hogy élelmiszerre sincs pénzünk, nemhogy tankra meg helikopterre.

A magyar sajtó az utóbbi időben néhány igazán színvonalas zsurnaliszta írásaitól eltekintve (és itt külön kiemelném lgabor72-t) egyszerűen minősíthetetlenül ócska, pocsék, félelmetesen lapos és még viccnek is szánalmas. Telis-tele van értelmetlen, ostoba, trágár, semmit sem mondó és semmit sem szolgáló cikkekkel (lásd P. engem szeret jobban és a többi egetverő marhaság), amik
ráadásul - és számomra ez az igazán szomorú - 60-70 vote-okat kapnak, meg kommenteket oldal hosszúságban. Kedves magyarok, nektek tényleg ez kell?! Nektek EZ a színvonal, nektek EZ a szórakozás?! Hát akkor meglehet, hogy jobban járnánk történetesen a román sajtóval, hadd jöjjenek, és foglaljanak el bennünket, legalább végre minőségibb sajtót kapunk a mostani helyett.

Száz szónak is egy a vége: én ezt már nem csinálom sokáig tovább, mert az egész kezd felesleges, fárasztó, idegesítő időpocsékolásba átcsapni.

Köszönöm szépen a figyelmet, és kívánok minden kedves Polgártársamnak szép, sikeres, tartalmas napot.