A NŐ a világ közepe - NAGYMAMA WARNING!

Day 5,223, 02:28 • Published in Hungary Hungary • by Vik Alvers Jr

Sziasztok!

A héten elég nagy port vert fel Vadaskertbenvok zordacz-os cikkének törlése.

Annak ellenére, hogy vannak nézeteltéréseink, én azt gondolom, hogy Vadas kiváló újságíró, a cikknek pedig helye volt a játékban.

Sajnálom, hogy Vadas nem ír mostanában jó cikkeket, csak a különféle lovagok és lovagság erényeinek firtatására futja tőle, de reméljük, ez még változik.

Persze vitatkozhatnánk arról, mennyire volt spammelve avagy sem, de különben sem gondolom, hogy ez a cikk volt a legnagyobb probléma a játékban.

No és akkor térjünk rá a cikk lényegére, melyet DoA nőnapi cikkírós pályázatára szeretném benevezni, és amelyben azt szeretném érzékeltetni, hogy az én életemre milyen hatással voltak a NŐK.

Természetesen a teljesség igénye nélkül. 😉

És igen, édesanyám nem véletlenül nincs a felsorolásban. 🙂

Apai nagymamám: Gizella

Drága mama!

Sajnos már nem lehetsz közöttünk.
De én sosem felejtem, hogyan vigasztaltál, mikor szomorú voltam, öledbe zártál és azt mondtad :
- Gyere, bújjunk össze, mint a tökvirág!

Vagy amikor szomorú voltál, és sírtál, mi pedig kérdezgettünk, mi a baj és mindig azt válaszoltad :
- Semmi baj, gyerekek, csak füst ment a szemembe!

Sose hagytad, hogy szomorkodjunk, és sose nézted tétlenül, ha sírtunk.

Kedvességed, csendes bölcsességed, mosolyod, az, hogy mindig ott voltál nekünk, nyugalmat és derűt adott nekünk.

Köszönöm azokat a fantasztikus almás pitéket, káposztás tésztákat (jó sok cukorral), túrós csuszákat, kókuszgolyókat, házi tejszínhabot!

Anyai nagymamám, Ibolya

Kedves mama!

Sajnos már te is elmentél, de a halálod után egy nappal álmomban az ágyam szélére ültél, elbúcsúztál, és jó tanácsot adtál, amit azóta is próbálok megfogadni.

Te kicsit távolabb éltél tőlünk, de mindig, mindent megvettél nekünk, ami szem-szájnak ingere. Mindig szívesen fogadtál és láttál minket.

Életed egész munkáját az unokáidnak adtad, számodra mindig a család volt az első. Sajnos nem háláltuk meg eléggé. 🙁

Legyen ez az a bizonyos tanulság, hogy addig becsüld meg az embereket, amíg még melletted vannak.

Köszönöm azokat az igazi kandallós, tűzfényes, forró csokis estéket. Köszönöm a kirándulásokat az állatkertbe, a Halászbástyára, a Margitszigetre. Köszönöm a sok beszélgetést és hogy mindig feltétel nélkül ott voltál, ha szükségünk volt rád.

Anyai dédnagymamám, Ilona

Már sohasem fogok olyan finom egérfánkot enni házi lekvárral, mint amilyet te tudtál készíteni.
Melletted sosem lehetett éhes vagy szomjas az ember. 🙂

Azt hiszem, az életben mégis ez utóbbi az egyik legfontosabb dolog, ti ezt papával megtanultátok, hiszen megéltétek a világháborút.

Köszönöm az erről a korról szóló sok tanulságos mesét.

Köszönöm, hogy átadtátok a haza szeretetét, hogy legyen bármekkora baj, történjen akármi, de ezen a földön születtünk, ide tartozunk, és ebbe a földbe is temetnek el minket.

Köszönöm a vidám táncokat (tudod? Sandokan...), a telkes hétvégéket, a gyümölcsfákat, a házi epret, cseresznyét, meggyet, a kis tavat a kacsákkal, a veteményeskertet meg a telek sarkában nekem csinált kis homokozót. 🙂

Az ismeretlen ápolónő

Voltam nagyon beteg és nagyon szomjas, műtét utáni, kába félálomban.
Köszönöm azt a fantasztikus hideg teát, tán egész életemben nem ittam olyan jót.

Köszönöm a hideg vizes borogatást, a fürdetést, a friss ágyneműt.

Köszönöm, hogy vigasztalt.

Tanárom, Ildi néni

Tudom, nem voltam könnyű eset kamaszként, az intézetben. Lázadó, dacos, makacs, büszke, kibírhatatlan. Nem viselkedtem jól, nem viselkedtem szépen, a tanulás meg aztán végképp nem érdekelt.

Ildi néni csak behívott, leültetett, rám nézett, és azt mondta:
- Tudom, hogy ennél sokkal többre is képes vagy, számítok rád, és hiszek benned...

És az addig kibírhatatlan, rossz gyerek 180 fokos fordulatot vett.

Azt érezni, hogy nem mondanak le rólad, tudni, hogy mindig van, aki hisz benned - nos azt hiszem, egy intézetis, vásott kölyöknek ez szavakkal ki nem fejezhető hajtóerőt ad.

Azt hiszem, Ildi néni örökre szóló tanulsággal szolgált, hogy mi a különbség PEDAGÓGUS és TANÁR között.

Köszönöm, hogy nem mondott le rólam!

A nagy Ő - kinek többé nem mondjuk ki a nevét 🙂

Ha most találkoznánk, és elmondanám Neked, hogy a mai napig várlak, kinevetnél.

Magam se tudom, mi ez, miért ragaszkodom ennyire hozzád, hisz már csak egy emlék vagy a számomra.

Reggelenként az illatod néha ott van a párnán, zötykölődök egy buszon, és ott is megérzem, de csak egy pillanat az egész, és máris elillan.

Jön a jó idő, megyünk kirándulni. Azt hiszem, az időtlen méltósággal csordogáló Duna partján álldogálva még sokáig fogok meg-megfordulni, mert hirtelen azt hiszem, még ott állsz mellettem.

Minden tavasszal ott ücsörgök a cipőknél, tudod.
Mindig várok valakire, még akkor is, ha tudom, hogy nem jön el.
Fura, hogy most is ugyanúgy megy tovább az élet.

Olyan ez, mint a nagy seb, ami időjárás változáskor még sokszor gyötör.

Köszönöm, hogy voltál nekem! 😉


Köszönöm, hogy elolvastátok.

Üdvözlettel,

Vik