Etikai kérdések
•
by AT89
Ma ismét volt egy üzleti etika órám, ezúttal szeminárium, s egy érdekes esetet rágtunk át. Az alábbi feladatot etikai szempontból kellett vizsgálnunk, s kifejteni véleményünket egyéniben, majd csoportonként.
Adott egy szigetnyi hajótörött, szám szerint 5 fő. Rendelkezésükre áll 1 darab csónak, amivel elhagyhatják a szigetet (nem ismert információ, hogy milyen messze van az elérhető segítség), viszont a csónak csak 4 személyes.
A feladat része, hogy minden embernek a sikeres túlélésre van egy adott %-nyi hatása, s az a cél, hogy minimum 50% legyen ez a hatás. Az egyes emberek % adatai összeadódnak.
A szereplők és túlélésre gyakorolt hatásuk, ha a csónakban utaznak:
- navigátor 55%
- evezős 35%
- nő 15%
- gyerek -10%
- öreg, beteg ember -20%
Ezek után, annyi volt a feladat, hogy döntsük el, kit hagynánk hátra, milyen megfontolásból, s egyáltalán mit gondolunk erről az egészről?
Nos, az én egyéni véleményem szerint: az emberélet nem %-os adatokkal mérhető, s egy ilyen szituációt nem lehet előre elképzelni, mivel az alapvető társadalmi és morális kérdések egyszerűen újraíródnak szinte azonnal egy élet-halál helyzetben. Önmagában undorodtam a feladattól, hogy egyáltalán ilyesmin gondolkozunk, de ha muszáj, akkor szerintem a két férfi közül biztos, hogy valamelyik felajánlaná önként, hogy marad, viszont nélkülük esélytelen lenne a túlélés a többiek számára.
Azt hiszem, az idős úr önmagától felajánlaná ezek után, hogy hátramarad, de ez csak az én elképzelésem, mert alapvetően az emberek jellemétől, s helyzetétől függ minden. Ismétlem, semmi egyéb információ nem áll rendelkezésre egyik emberről sem, nem tudni, hogy a nő és gyerek közt van-e rokoni viszony, vagy egyáltalán bárkik közt, nem tudjuk, hogy az idős úr pl. a rák egyetlen gyógymódjának tudója, vagy ilyesmi. Csak a puszta, jelleg nélküli csoport van.
Érdekességképpen: a 6 csoportból 5 az idős urat jelölte hátramaradónak, különböző okokból, 1 csoport pedig a nőt és a gyereket, mert akkor a nőben feltámad a túlélési ösztön, s majd jól túlél...
Kíváncsi vagyok, Ti hogyan vélekedtek erről? Ki hogy oldaná meg a "feladatot"?
Facebook
Twitter
Discord
Comments
Attól függ milyen a nő.
A navigátor Kolozs, ő nem kell, mert folyton zsoldosmedálozik.
Az evezős valami tiniháemes lehet, aki csak akkor ad ki cikket, ha valami érdekes csetrészletet talál, egyébként a nevét sem tudja senki - maradhat.
A gyerek tuti Thalesz, ő jöhet, mert sok a goldja.
Az öreg faszi Platón, naná, hogy jöhet.
A nő meg csakis Ivett lehet, ő is jöhet, mert legalább megmarad mellette a pálinka.
Egyértelmű, hogy a gyereket kell otthagyni, az öreg csóka akár valami gazdag halál előtt álló pali is lehet. De nem jöttetek rá, hogy ez a lost, úgyhogy mindenki marad a szigeten.
Akárki találta ki ezt a feladatot, az nem ismeri a régi tengerészmondást: "Ahol négy ember elfér nyolcnak is jut hely."
Ennek fényében senkit sem kell hátrahagyni. A túlélési esély így is 50% felett van, ami egyébként mit sem számít, ha pechük van.
De ha mégis hátra kell hagyni valakit akkor:
a., Azt kell hátrahagyni, aki önként jelentkezik.
b., Ha senki sem jelentkezik önként, akkor sorsot kell húzni.
Amúgy én a tanerő és a feladat kitalálójának véleményére lennék kíváncsi...
szerintem az öreg amúgy is szívesen élné le arany napjait egy kellemes trópusi szigeten. Tehát ő semmiképp sem maradhat, mert még élvezné is a rohadék. Amúgy a gyereket hagynám ott, mert ha túléli és mire idős leszek eljön, hogy bosszút álljon a többieken, úgy a nevem örökké fennmarad az esetről készült zs-kategóriás horrorfilm egyik karaktereként.
riflemanne: amolyan sorshúzásféle megoldást sugalmaznak, de az egyenes kérdésre, hogy "tanárnő, maga mégis hogy döntene?" csak a vállvonogatás meg terelés volt válasz. Tehát épp csak a saját véleményét nem vállalta fel és indokolta meg.
Szokás szerint...
Azért tartunk ott ahol tartunk, mert etikát tanítanak az iskolában, nem angolszász pragmatizmust! :>
Attól függ milyen a nő. x2