[monti] Majonéz

Day 3,694, 08:16 • Published in Hungary Hungary • by montaigne

Majonéz

2012.december.31

Amikor beléptünk Tibiék ajtaján, egyből érezni lehetett a feszültséget. Mi történhetett?
Tibi szemlátomást a TV előtt levő stratégiai pozíciót foglalta el. Erről árulkodott a bekapcsolt TV (hé, minden szilveszterkor minden pasi Darts versenyt néz a Zene hangjai helyett? ), a hevenyészve földre dobott National Geographic, a megbontott sör és a bekészített chips.
Asszonykája, Zsuzsi le sem tagadhatná, hogy pár perccel ezelőtt még leginkább sírással volt elfoglalva. Beleszagolok a levegőbe: nincs égett hús szag, tehát más, ennél sokkal súlyosabb gond lehet.

A gyerekek szobájából a megszokott ricsaj helyett csak a tömény süket csend szűrődik ki. Csak nem betegek? Tudom, hogy nem igazán polkorrekt, de egy picit eljátszottam a gondolattal, hogy ez nem is lenne baj, Zsuzsi majd el lesz foglalva a gyerekekkel, én meg háborítatlanul dumálhatnék Tibivel.
-A gyerekek?
-Túlélik
-Mit?
-Á, nem érdekes. Csak a szokásos baleset.
-Baleset?
-Átvitt értelemben baleset. Tényszerűen csak szimpla bénázás. Az én bénázásom, legalábbis Zsuzsi szerint.
-Segíthetek?
-Esélytelen.
Tibi kerülgeti a problémát, mint macska a forró kását. Zsuzsi romjaiban hever, a feleségem, meg a gyermekeim nem is igazán érzik azt, hogy probléma lenne. Jó kis szilveszterünk lesz. Tennem kell valamit. Benyitok a gyerekek szobájába.
-Tudok egy jó játékot! Csendkirály. Aki elsőnek megszólal, az veszít és fizet egy tábla csokit.
-Mogyorósat?
-Mandulásat.
-Az is jó.
-Számolok visszafelé és ha nullára érek, onnan kezdődik a játék. 3…2…1…
-…
-…
-…
-Ha…ha…haapppppciiiiiiiiiiiiiiiiii
-Vesztettél Monti bácsi! Vesztettél, kérjük a csokit!
-Egy tábla csoki Bercinek, egy tábla csoki Julcsinak. De nem ehetitek meg vacsi előtt.
-Nem lesz vacsi. Éhezni fogunk.
-Ki mondta?
-Apa mondta. Anya elfelejtett majonézt vásárolni és most már minden üzlet bezárt. Majonéz nélkül nincs francia saláta, francia saláta nélkül nincs szilveszteri vacsora és apa szerint mindannyian éhen fogunk pusztulni. Ezért még mielőtt éhen halnánk, megesszük a mandulás csokit, amit hoztál.
-Mindössze annyi a baj, hogy nincs majonézetek?
-Monti bácsi…ez nem „mindössze baj”. Ez hatalmas nagy baj!

Újabb kört kell futnom.

-Zsuzsika, hallom, hogy akadt egy kis gond a majonézzel.
-…
-Miért nem keversz ki majonézt, miért csak az üzleti jó nektek?
-…
-Tojásotok van?
-Ühüm
-Mustár?
-Ühüm
-Olaj, tejföl, citromlé? Kötény, fakanál?
-Ühüm

Hajjaj, Zsuzsi szemlátomást nem a konyha ördöge. Fene sem tudja, hogy mi lesz a vége, de belevágok.

-Gyerekek…el kell árulnom egy hatalmas titkot. Tudjátok, az igazi majonéz receptjének titkát a világon mindössze három ember ismeri. Amit viszont senki sem tud az az, hogy az örmények királyának legkisebb fia egyszer belopózott a birodalmi konyha egyik titkos kamrájába és megleste, hogy hogyan is készül a világ legfinomabb majonéze. Majd sok évvel később a királyfiból király lett, de ezt megelőzően egy szabad hétvégémen hatalmas szolgálatot tettem neki. Azt mindenki tudja, hogy egy király nem lehet bárkinek is az adósa, így megkérdezte, hogy mi is adhat cserébe a szolgálatomért. Azonnal rávágtam, hogy nekem semmi más nem kell, csak a királyi majonéz titkos receptje. Ezt nehéz szívvel, de megosztotta velem. Szívesen készítenék nektek egy kis majonézt, de attól félek, hogy elárultok.
-…
-Tudtok titkot tartani?
-Iiiiiiiiigen!
-Amit most látni fogtok, azt azonnal el kell felejtenetek és soha senkinek nem beszélhettek róla.
-Még Bercinek sem mondhatom?
-Bercinek is csak akkor mondhatod, ha másvalaki nem hallja.
-…
-A legfontosabb az előkészület. Fel kell venni a varázskötényt.
-De az az anyu csipkés köténye!
-Utána veszünk egy széles edényt. Így ni. Feltörünk három tojást. Nem ártott volna előzőleg megmosni. Most már mindegy.
-Monti bácsi… te is meg szoktad inni a tojásfehérjét?
-Sosem tennék ilyet. Habcsókot készítek belőle. A tojás sárgáját összekeverjük két kanál mustárral.
-Undorító!
-És elkezdjük lassan csepegtetni az olajat. Ehhez kell nekem egy képzett segéderő.
-Én!
-Én!
-Én!
-Én!
-Julcsi, te csepegteted az olajat, Berci, rád sokkal fontosabb feladatot bízok!
-Igen?
-Hozol egy sört apádtól?
-…
-Na szóval addig kevergetjük, ameddig meg nem keményszik. Még egy kis olajat kérek tündérkém!
-…
-Hozzáadjuk a citromlevet, a tejfölt, egy kis sót és már kész is. Már össze is keverhetjük az aprított zöldséggel és marhahússal és készen is van a francia saláta.
Mire végeztem, már mindkét család tagjai körbe vettek. Berci és Julcsi tágra nyílt szemekkel figyelték a testet öltött, a valóra vált örmény királyi csodát. Zsuzsi elégedett hümmögéssel nyalogatta a fakanalat, de a család többi tagjának is enyhültek az arcvonásai.
-Na, gyerekek, akkor ma este mégsem jön el a világvége. Készüljünk a vacsorára!
-Anyúúúúú
-Igen…
-Anyúúúúú, mi most nem is vagyunk éhesek!


Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak!