Join the new world

1980-as évek, Kolozsvár

reggel 9:50

Ez a vizsga is megvan. Egyszerűen zseniális vagyok. Vagy csak rohadt nagy mázlista? Kialvatlanul, mindössze egy nap felkészülést követően már azzal is kiegyeztem volna, ha merő szánalomból átengednek. Ehhez képest az őrangyalom húzhatta ki a kalapból a világ legegyszerűbb tételeit, így egy valóságos diadalmenet lett belőle. Egyúttal az ösztöndíjam is be van biztosítva. Köszönet az őrangyalomnak és koncentráljunk a következő feladatra! Már meg is van az áldozatom.

-Florin, azt tudod, hogy ezt most elcseszted!?
-Miért is?
-Kötöttünk egy üzletet. Teszem azt hozzá, hogy ha Aurel és Tibi nem kezeskednek érted, akkor közünk sem lenne egymáshoz. De te visszaéltél a jóindulatommal és a barátaid jóhiszeműségével. Kihúztalak a listáról, mai naptól tőlem nem kapsz több jegyzetet. Vizsgázol, ahogy tudsz, amiből tudsz.
-De, Monti, mit csináltam?
-Ne tedd a hülyét! Az egyezség az volt, hogy 15 dolcsiért vizsga előtt négy nappal megkapod az indigós jegyzeteimet (vagy 20 dolcsiért az eredetit) és vizsga után én azt 5 dolcsiért visszavásárolom tőled. Így volt?
-…
-Ehhez képest te pofátlanul mit csinálsz? A másodikosoknak 10 dolcsiért próbálod azt elsütni. Azt hiszed, hogy percek alatt nem szerzek róla tudomást? A saját jegyzeteimmel akarsz alám menni árban? És hajlamos vagy megfeledkezni arról, hogy a 15 dolcsi nemcsak a jegyzetek árát tartalmazza, hanem a szorgalmi feladatokat is. Amelyeket ki is oldott meg?
-Gondolom, hogy te magad.
-Francokat. Nincs erre időm. A tanársegéd oldotta meg, pont ő, aki kidolgozta azokat. Olyan rég volt, hogy már nem is emlékszel rá. Csakhogy az ügyfeleim nagy része nem hülye és nem is hozzád hasonló gerinctelen féreg. Az én jegyzetem attól az én jegyzetem, hogy tőlem vásárolják meg, az én kezemből veszik át azt. Mert megbíznak bennem. Amit személyesen tőlem vesznek át, az és csakis az az eredeti minőség, az egy komplett csomag, amely szinte garanciát nyújt arra, hogy sikeresen vedd az akadályt. Ami mástól jön, az nem feltétlenül ugyanaz. Lehet, hogy hiányos, lehet, hogy rossz sorrendben van lefűzve, lehet, hogy nem is az enyém és semmilyen hozzáadott értéket nem tartalmaz. Azért nem tudok felelősséget vállalni. Árban, minőségben és megbízhatóságban próbáltál nekem kárt okozni. Ez galád cselekedet volt a részedről és rád nézve következményei lesznek.
-De hát én úgy értettem, hogy az 5 dolcsi az csak letéti díj.
-Én meg úgy gondolom, hogy te hülyének nézel engem. Game over pajtikám.
-Monti, ezt nem teheted.
-Máris megtettem.
-Monti….
-Mi van?
-A jövő héten szilárdságtan vizsgám lesz.
-Hajrá!
-Nincs jegyzetem. Illetve van, de hiányos.
-Együtt érzek veled.
-Nagyon kellene az a jegyzet. Soha többet nem kavarok neked keresztbe.
-Az tuti, hogy nem fogsz. Mert nem is lesz rá lehetőséged. Viszlát.
-Monti…15 dolcsi helyett 20 dolcsiban kiegyezünk? Meg egy kávé és egy kis hazai süti. A múltkor is kóstoltad és azt mondtad, hogy nincs az a hivatásos cukrász, aki versenyezhetne a nagymamám diós sütijével.
-Most nincs sem kedvem, sem időm sütizni.
-Ne már…nincs 25 dolcsim. Van összesen 20 dolcsim, meg némi lejem.
-Mutasd!
-…
-Azt ugye tudod, hogy ez volt az utolsó húzásod?! És ha még egyszer zsírfoltosan adod vissza, vagy belefirkálsz, összegyűröd, vagy hasonló, akkor neked tényleg annyi.
-Köszönöm, nem fogsz bennem még egyszer csalódni.
-Na, itt van, fuss el vele, mielőtt meggondolom magam!

Ha egyszer a távoli jövőben nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Romániában is lehet majd XEROX gépeket forgalmazni, akkor új üzleti modellt kell majd kidolgoznom. Addig viszont a kiváló minőségű jegyzetek készítése egy virágzó üzletág. Néha kell egy kicsit fegyelmezni a népet, de azért még nem volt arra példa, hogy a nyakamon maradt volna az áru. Áldassék a technológiai embargó és a COCOM lista! Most viszont rohanás! Vár a taxi.

reggel 10:25

Kár volt a Florin finom diós sütijét kihagyni. Még mindig csorog a nyálam. De most egyéb prioritások vannak az előtérben.

Szelimet a palesztin barátom, védencem és legjobb ügyfelem, Anwar ajánlotta a figyelmembe. Ő az az ember, aki a Szaharában vizet szerez, a börtönben reszelőt, vagy a kolostorban Playboy-t. Mindig siránkozik, hogy lehetetlent kér tőle az ember, mégis mindig megszerzi és meg is kéri az árát. Ez is egy tudomány, de Szelim ezt már művészi tökélyre fejlesztette.

-Shalom, barátom.
-Salem Monti.
-Jöttem a cuccért, hoztam a pénzt.
-Öööö, Monti, rossz érzésem van.
-Bárkivel előfordulhat.
-Ez…hogy is mondjam…ez egy kicsit nagy mennyiség.
-Segítek számolni, ha ez a probléma.
-Nem a számolás a gond. Ekkora mennyiséggel a fél Kolozsvárt padlóra lehet küldeni.
-Nem a te gondod. Megszerezted?
-Iiiigen…de…
-Mi van?
-A szokásos csatornáimon a szokásos áron nem tudtam ennyit szerezni. Hatalmas felárat kellett érte fizetnem. Tudod, szállítási költségek, be nem járatott csatornák, bepánikolt piti kis tolvajok…
-Milyen szállítási költségről beszélsz?
-Látod? Ez négy napja még Bejrútban dekkolt a kikötőben. El tudod képzelni, hogy hány határon kellett ezt átcsempészni? Mert hajóval a büdös életben nem ért volna ide. Ez…ez a gyöngyszem Amszterdamból jött. Ez meg Hamburgból. A többi meg értelemszerűen innen-onnan, Konstanca, Bukarest, Temesvár. Ahogy épp sikerült.
-Szelim, figyelj, most nem alkalmas az időpont az alkudozásra. Még kevésbé a zsarolásra. 160 dollárt hoztam, nincs több.
-Kétszáz. Másként nincs üzlet. Még így is önköltség alatt árulom.
-Merthogy amióta ismerjük egymást, mindig mindent beszerzési ár alatt árulsz. Én meg ezt mindig elhiszem neked.
-Kétszáz. Nincs alku!
-Mennyit ér neked a karórám? Működőképes, másodpercre pontos, világháborús Rolex.
-Mutasd!
-…
-Hát jó. Nem akarom tudni, hogy mit fogsz csinálni ennyi morfiummal, de mindenesetre mi ketten soha nem találkoztunk. És nem is fogunk soha többé, ne is keress engem! Pszichopatákkal nem szeretek dolgozni.
-Ezt mondtad a múltkor is. A Rolexemet csak zálogba adtam, a jövő héten kiváltom a negyven dolcsival.
-Az már bizony az én Rolexem. Süsd meg a negyven dolcsidat!
-Szelim, csak pár szóban megjegyzem, hogy egy szóval sem mondtam azt, hogy ez eredeti Rolex lenne, csak azt, hogy régi és azt, hogy atom-pontos. De azért megtarthatod.
-Utálom az örményeket!
Ez gyorsan ment. Rohanás vissza a taxihoz! Minden perc drága.


reggel 10:50


Demian doktor ma egy kicsit zavartnak, feszélyezettnek tűnik.
-Foglalj helyet Monti!
-Doktor úr…köszönöm, meghoztam a morfiumot. Ezzel egy ideig kihúzzuk. És mennék is meglátogatni az édesanyámat.
-Monti…édesanyádnak többé nincs szüksége morfiumra.
-…
-Légy erős, édesanyád nincs többé.
-...
-Ma reggel hét óra után pár perccel halt meg. Nagyon sajnálom.
-De…
-Nem a te hibád. Nem is az én hibám. Derekasan küzdöttünk érte, és ő maga is küzdött az utolsó pillanatig önmagáért, de te is tudod, hogy gyógyíthatatlan és egyúttal menthetetlen is volt. Menthetetlen. Bármit is csináltunk volna, nem volt megoldás.
-…
-Kérsz egy pohár vizet?
-Köszönöm.
-…
-…
-Szeretnék tőle elbúcsúzni.
-Monti…ezt gondold át! Nem egy szép látvány, és különösen akkor sokkoló, ha nem vagy ehhez hozzászokva. Ő még egy évvel ezelőtt is egy gyönyörű nő volt, de a betegség, meg az utolsó néhány órányi agónia …hát nem sok minden maradt belőle.
-Azt hiszem, hogy elég erős vagyok hozzá. De azért megköszönném, ha elkísérne.
-Rendben. Karolj belém! Mehetünk?
-Mehetünk.

Tudtam, hogy ez egyszer majd bekövetkezik. Igen, tudtam, hogy édesanyám menthetetlen. De most úgy állok itt, mint akinek a szívét kitépték. Mellette kellett volna lennem, de pont ő zavart haza, hogy legalább a vizsga előtti utolsó napon tanuljak és aludjak egy kicsit, és talán ennem is kellene valamit, ami van. Hideget, vagy meleget…nem mindegy? Meg zuhanyoznom is kellene, és illene tiszta, vasalt ruhát felvennem, ha már vizsga van.

Annyira megígérte, hogy megvár, hogy nem megy sehova! Hogy tehette ezt velem?
Szavát adta, hogy másfél napot fél lábon is kibír nélkülem. Pont így mondta, hogy „fél lábon”. Mintha egyáltalán lábra tudott volna állni. Másfél nap az harminchat óra. Most számolom, hogy ő tegnapelőtt este héttől ma reggel hétig egész pontosan harminchat órát bírt ki, én meg csak közel negyven óra elteltével érkeztem meg. Ő tartotta a szavát. Én szúrtam el, végzetesen, helyrehozhatatlanul.

Legalább nagyapa itt lehetne most velem! De nagymamát sajnos már nem igazán lehet magára hagyni. Nagyapának sem könnyű, neki is megvan a saját kilátástalan küzdelme nagymama oldalán.

-Monti, talán alkalmatlan most erről beszélni, de a szükség törvényt bont. A morfiumnak édesanyád sajnos már nem sok hasznát veszi. Viszont a hatos kórteremben ott van az a kilenc éves kislány.
-Emese?
-Igen, ő az. Rettenetes fájdalmai vannak és továbbra sincs sem elegendő gyógyszerünk sem fájdalomcsillapítónk. Negyedannyi sincs, mint amennyi kellene. A kislány szülei bármi pénzt megadnának, hogy szegényke az utolsó napjaiban lehetőleg minél kevesebbet szenvedjen.
-Persze, de nem szeretnék más szenvedéséből hasznot húzni.
-Ezt meg hadd döntsem el én! Egy temetés manapság nagyon sok pénzbe kerül. És neked, meg nekem holnap egy új nap kezdődik, új nehézségeket kell majd leküzdeni. Hosszú út áll még előtted!
-Igaza van doktor úr.
-…
-…
-Monti…hidd el, te mindent megtettél!
-Nem voltam ott mellette.
-Mindent megtettél!
-Cserben hagytam őt.
-Mindent megtettél, ennél többet nem tehettél!
-…
-Hidd el, hogy mindent megtettél!