[monti] A bidé

Day 3,508, 12:57 • Published in Hungary Hungary • by montaigne

A bidé


2005.november.24, Budapesti agglomeráció

-Márpedig bidénk lesz, ha fene fenét eszik, akkor is!
-Nem a fene eszi a fenét, hanem az a fránya ház, a házon belül meg bidé eszi a pénzt. Kell neki külön kiállás, csatornaelvezetés, oda kell fúrni a fürdő padlózatához, ráadásul bevariál a csempe kiosztásba is.
-Nem kell odafúrni a padlózathoz!
-De kell!
-De nem kell!
-Aha, szerinted csak úgy ottmarad, ha szépen kéred?
-Nem azért építkeztünk, hogy továbbra is nyomorultul éljünk. Amúgy meg majd te takarítod a fürdőt?
-ööö
-Az elmúlt tíz évben hányszor is takarítottad ki a fürdőt? Sőt, használtad-e valaha a vécekefét?
-Papírral jobb volt…
-Ez nagyon nem vicces. A házban levő összes WC konzolban lesz a falra rögzítve. A bidé úgyszintén. Ha nem így lesz, te takarítasz ki alatta!
-Na de ez rohadtul megdrágítja…
-A pénzszerzés nem az én dolgom. Én csak a stratégiai döntéseket hozom meg ebben a házban. Szóval, ha olyan jó fej vagy, annyira felvágsz azzal, hogy jól keresel, akkor keríts elő annyi pénzt, hogy normális WC-ink legyenek!

A feleségemet letéríteni egy fixa ideáról nagyjából annyira reménytelen vállalkozás, mint Tito máig harcoló partizánjait kifüstölni a balkáni hegyekből. Persze, hogy én is szeretnék bidét. Világos, hogy a hölgyeknek ez érthető okokból fontosabb, no de jelentkezzen az, akinek nem esett már jól egy kiadós altesti öblítés egy komolyabb hasmenést követően! És ha már bidé, akkor legyen rajta nemcsak hideg-meleg vízcsap, hanem kis alsó spriccoló is. Próbáltam már ilyen kis spriccolót, naggggyon jó volt. Nem kell engem erről győzködni, csak hát a pénz…Legalább tíz helyre tudnám elkölteni azt a körülbelül százezer forintot, ehhez képest meg Abonetten és konzerveken élve várjuk az elsejét. Pénzt kell szereznem.

2005.november.30.

Szereztem egy kis pénzt. Valahogy mindig összejön, ha a torkomat szorongatják. Sosem gondoltam volna, hogy valaha üzleti tanácsadó leszek a pornó bizniszben, de a pénznek ugyebár nincs szaga. Többet is elkérhettem volna, de ennyire volt szükségem…a túl jó lelkem fog engem a sírba vinni, vagy romlásba dönteni.
A legfontosabb, hogy végre téli gumit vásároljak a kocsira, mert lassan már decemberben vagyunk.

-Szereztél pénzt?
-Persze, hogy szereztem. A téli gumira.
-Szerintem enyhe telünk lesz. Majd óvatosabban fogsz vezetni. Csak szólok, hogy megrendeltem az összes WC kagylót, csapteleppel, meg a bidét is. Mindegyiket konzolos kivitelben.
-Ugye Alföldi fajansz és Mofém csaptelep?
-Vidima fajansz a WC és a bidé és Hansa a csaptelepek és a lefolyók.
-Nem akarom tudni, hogy mennyibe kerül.
-Pedig nem ártana, ha lelkileg felkészülnél rá. Húzós lesz. De nem mertem rád bízni, mert attól féltem, hogy a szokásos módon, a fillérekre leragadt mentalitásoddal még elszabotálod.

A vér a fejembe tódult. Becsődöltünk. Vége, nincs tovább. Másodikán ki kell fizetnünk a villanyszerelőt is. Pénzt kell szereznem.

2005 december 6.

Szereztem egy kis pénzt. Valahogy mindig összejön, ha a torkomat szorongatják. Sosem gondoltam volna, hogy eladom a vesémet, de a pénznek ugyebár nincs szaga. Többet is elkérhettem volna, de ennyire volt szükségem…a túl jó lelkem fog engem a sírba vinni, vagy romlásba dönteni. Na jó, nem a vesémet adtam el, de sikerült megoldanom Excelben egy feladatot, az úgynevezett utazó ügynök problémát. Nem tökéletes, de a pizza-futár cég vezetőjének ez régóta súlyos probléma volt. Utólag tudtam meg, hogy az USA-ban egymillió dolcsit fizetnek annak, aki az utazóügynök problémára megtalálja az általános megoldást. Ha a pizza-multi vezetője hirtelen meggazdagszik, akkor felkötöm magam. Sőt, már most felköthetem magam, mert megint csak a termékek árát gazdálkodtam ki, miből fogom kifizetni a szerelést? Megvan…csak az adóhatóság meg ne tudja…

2005 december 11.

A mester meglepő módon tartotta a szavát, vasárnap reggel megjelent és egy nap alatt végzett is az összes szereléssel. Végre búcsút mondhatunk a bérelt TOJ-TOJ fülkének és a saját WC-nkbe fogunk…(tudod jól, hogy mit fogunk ott csinálni) és ez annyira jó lesz! És utána egy kis altesti tisztasági, sőt…higiéniai beavatkozás fog következni. De szép az élet! A saját bidém, a saját fürdőszobámban, a saját házamban! Micsoda mennyei bizsergést érzek már most az altestem minden porcikájában!
Óvatosan a feleségemre sandítok. Ki fogja felavatni a legszentebb szentséget? Melyikünk lesz a Neil Armstrong és ki lesz a lúzer Buzz Aldrin? Az ünnepélyes pillanatra a család legjelentéktelenebb tagjait, mármint a kölyköket is behívtuk. Talán majd egyszer visszaemlékeznek életük hajnalára és semmi egyéb nem marad meg, csak az, hogy apa idevarázsolta a bidét.

A gyerekek megkövülten nézték a csodát, miközben én a feleségemmel mosolyogva ölelgettük egymást. Igen…megcsináltuk. Ez a mi huszonegyedik századunk. A kölykök üvöltözve, sikítozva, egymást fellökve tolakodtak a szentély felé. Nyomogatták, tekergették, próbálgatták, miközben továbbra is az örömtől artikulálatlanná vált hangokat bocsájtottak ki magukból. A fiam higgadt le elsőként:

-Gyerek kézmosó! Jaj de jó!
Mire a lányom:
-Gyerek ivókút! Finom, hideg!

A feleségem elsírta magát. Mégsem lett bidénk.