lakatlan szigeten

Day 5,786, 03:39 • Published in Hungary Hungary • by y0suna

A férfi elmélázva ült az óceán partján… Horgászott, a vacsoráját próbálta megfogni… Ahogy a lemenő Nap fényében szikrázó vizet nézte, elkalandoztak a gondolatai… Egy éve lehet, hogy partra vetődött ezen a szigeten. A puszta életét alig tudta megmenteni a szörnyű viharban. Kétségbe volt esve, amikor másnap ráeszmélt, hogy ő az egyetlen túlélője a katasztrófának. Itt állt minden nélkül a lakatlan szigeten.

A jó Isten ebben a nehéz helyzetben is kegyelmes volt hozzá, mert a tenger sorra sodort ki fadarabokat, ládákat a hajó roncsaiból, amiket gondosan kimentett. Ezekből egy viszonylag kényelmes házikót tudott felépíteni nem messze a parttól.

A magány azonban nem volt jó hatással rá. Mivel nem volt senki a közelében, minden nap Istennel beszélgetett. Az volt a kérése, hogy vetődjön arra egy hajó, hogy elkerülhessen a szigetről. Naponta kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül beletörődött sorsába, és a lehető legkényelmesebben berendezkedett a szigeten.

Amint így gondolkodott, egyszer csak kesernyés füstszag facsarta meg az orrát. Rosszat sejtve azonnal felugrott és a sziget felé nézett. Hirtelen nem hitt a szemének. Az egész házikó lángokban állt! Észveszejtő kétségbeeséssel rohant a ház felé, de látta, hogy már nem tud mit tenni… Minden elégett, csak hamu maradt belőle.

Elkeseredetten roskadt a földre…
- Hogy tehetted ezt velem, Istenem? Miért vetted el az utolsó menedékemet? Mi lesz most velem? – Egész teste rázkódott a sírástól. Végül álomba zuhant a pernyével borított lakhelyén.

Másnap reggel hangokat hallott. „Talán megbolondultam…” - gondolta félálomban… De a hangok erősödtek és feléje tartottak. Ijedtében talpra ugrott, és nem hitt a szemének! Matrózok vették körül, mosolyogva beszéltek hozzá…

- Hogy kerültél ide?
- Szörnyen nézel ki!
- Gyere, vár a kapitány!
- Ott a hajónk! – záporoztak felé régen hallott szavak.

A parton ott állt egy hatalmas hajó, parancsnoki hídján várta a kapitány. Roskadozó léptekkel indult meg. A kapitány mosolyogva fogadta.

- Hónapok óta erre a pillanatra vártam! – mondta megrendülten a hajótörött. – Már azt hittem, hiába… De honnan tudták, hogy itt vagyok?

- Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten. - felelte a kapitány.