Join the new world

Üdv néktek s házatok népének!

Eljő a Q5 ideje. Ez már majdnem használható is valamire az erepen...

Nos, mint már említettem szvsz ez ismét C&C koppintás

C&C Predator tank



Elnézést, de most nincs kedvem hülye kitalált leírásokat fordítgatni egy nemlétező kütyüről...

Szemben, lássuk inkább a világ legjobb harckocsiját!



Na jó, azért a Leopard talán jobb.



S nem csak szerintem... Persze az Abrams is jó, de az csak a 2. lehet 😉

Németország a II. világháborúban alapozta meg a saját fejlesztésű és gyártású páncélosainak legendás hírnevét, és ez a tendencia mind a mai napig tart.


A Leopárd 2-es harckocsi világszerte aratott exportsikereket, és kevesen tudják, hogy az amerikai hadsereg is tesztelte a típust, és a későbbi M1 Abrams harckocsijuk csak azért győzött a tesztsorozat végén, mert a Leopárdot irreális követelmények elé állították, amit az természetesen képtelen volt teljesíteni. Zárójelben megjegyzendő, hogy az Abrams prototípusa sem lett volna képes a tesztkövetelményeknek megfelelni.

A Leopárd 2 fejlesztését a 70’-es évek elején kezdték, az első szériapéldányok 1979-ben álltak szolgálatba.

A jármű meghajtásáról egy V-12-es, turbófeltöltővel ellátott 47.5 literes dízelmotor gondoskodik, mely 68 km/h végsebesség elérését teszi lehetővé, ám ez az érték békeidőben 50 km/h-ra van korlátozva, a hajtáslánc kímélésének céljából. A motor 2600-as percenkénti fordulatnál adja le maximális teljesítményét, 1500 lóerőt (!). (Az Abrams harckocsi gázturbinája ugyanekkora teljesítmény leadására képes, ám a dízelmotor jóval kisebb infraképet generál, és nem fejleszt akkora hőt a páncélos körül, így a kísérő gyalogság fedezékként tudja használni a harckocsit. Továbbá az étvágya is jóval kisebb, mint az M1-nek.)

A Leó 2-es fogyasztása terepen 500 liter/100 km-ben van megadva, műúton 300 literrel is elballag. Az üzemanyagtartályok 1200 liter gázolajat képesek tárolni, de szükség esetén feltölthető petróleummal, kerozinnal de akár benzinnel is, bár ilyenkor csökken a motor teljesítménye. A motorhoz egy hatfokozatú automata sebességváltó csatlakozik, mely 4 előre, és két hátrameneti fokozattal rendelkezik. Hátramenetben 30 km/h maximális sebesség elérésére képes.

A motor és a váltó folyamatos felügyelet alatt áll a fedélzeti számítógép jóvoltából, az esetleges meghibásodást a vezető előtti panelen kijelzi. A motor és az erőátviteli rendszer egy blokkban helyezkedik el, együttes tömegük 6200 kg, egy profi szerelőgárda a harctéren 12 perc alatt képes kompletten kicserélni, a megfelelő segédeszközök birtokában.

Vízi átkelésre is van lehetőség, ez előkészítés nélkül 1.2 méteres vízmélységet, légzőcső felszerelésével 4 méteres mélységet jelent.

A személyzet 4 főből áll, beosztás szerint vezető, parancsnok, irányzó és a töltő-kezelő. Kísérleteztek automata töltőberendezéssel is, de a lőszerek tárolása miatt ez nem volt megoldható. A vezető három periszkópon át láthatja a külvilágot, a középső periszkópja éjjellátóra cserélhető. A vezető ülése alatt kialakítottak egy vészkijáratként funkcionáló nyílást is. A torony jobb oldalán (szemből-kívülről nézve bal oldalt) ül az irányzó, mögötte a parancsnok, a torony baloldala pedig a töltő-kezelő felségterülete. A vezető, a parancsnok és a töltő-kezelő munkahelye rendelkezik búvónyílással (az irányzó a parancsnokén keresztül mászik be a helyére). A torony két búvónyílására felszerelhető az MG 3-as légvédelmi géppuska, de legtöbbször csak a töltő-kezelő nyílására szerelik azt fel. A küzdőtér hermetikusan zárható, a tömegpusztító fegyverek hatása ellen túlnyomással védi a személyzetet, a levegőszűrők kívülről cserélhetőek telítődöttség esetén. A tűzvédelmi rendszer 70 °C felett automatikusan indítja a halonnal oltót, ezen kívül egy darab kézi működtetésű oltóberendezés is megtalálható a löveg mellett.

A Leopárd 2 harmadik generációs Chobham páncélzattal rendelkezik, ami a kritikus helyeken további titán-volfram erősítéseket kapott. (A Chobham páncél több rétegből áll: a felső, fémréteg alatt kerámialapok, olykor üveg és üvegszálas kompozit anyagok alkotják. Ezekből több réteget is egymásra préselnek, így rendkívül ellenálló anyag jön létre, mely nemcsak a kinetikus energiával romboló fegyverek ellen, de a kumulatív sugár ellen is jó eséllyel veszi fel a harcot.)

A védelmi rendszer egyik legérdekesebb eleme a lézerbesugárzás-érzékelő rendszer, mely automatikusan indítja a 8 füstgránátot a kisugárzás irányába, így rejtve el a harckocsit a lézer-vezetősugaras rakéták vagy bombák elől. A füst infravörös rejtést is biztosít, így a páncélos a füstfüggöny alatt hőkamerával (infravörös kamera – a legtöbb tűzvezető rendszer ilyet használ) sem látható.

A tank tűzvezető, optikai és felderítő rendszereit az irányzó és a parancsnok felügyelik. Az irányzó éjjel-nappal használható infravörös optikája, a sztereoszkópikus távmérő, valamint a tartalék célzórendszer és a parancsnok 360°-ban forgatható panorámaperiszkópja garantálja a személyzet sikerét harchelyzetben.

A löveg 120 mm-es simacsövű, automata füstelszívóval ellátott harckocsiágyú. A kétsíkú lövegstabilizátor segítségével akár terepen, menet közben is könnyedén célon lehet tartani a fő fegyvert. Az ágyúhoz kétféle lőszert fejlesztettek ki, a leválóköpenyes, szárnystabilizált űrméret alatti nyíllövedéket, mely egy kinetikus energiával romboló lőszertípus, ezzel elsősorban páncélozott célokat támadhat, 2200 méterről 1000 mm páncélon képes áthatolni. A másik egy többcélú – páncélosok és bunkerek ellen használatos – kumulatív lövedék. Ennek a lőszernek a hatásos lőtávja akár 6000 méter is lehet, és a magas kezdősebesség miatt akár helikopterek ellen is bevethető(!). A lövedék hüvelye félig elégő típus, így a küzdőtérben nem foglal sok helyet a lövés után hátramaradó hüvelycsonk. A töltő-kezelő munkáját egy hidraulikus segéd-töltőberendezés is segíti, így a löveg villámgyorsan újratölthető. A fő fegyver lőszermennyisége 42 darab, ebből 15 a torony bal oldalán egy elektromosan működtetett ajtó mögötti lőszertároló rekeszben van elszeparálva a küzdőtértől, melynek teteje gyengítve van, hogy egy esetleges lőszerrobbanás esetén a robbanás felfelé találjon utat magának, ne pedig a küzdőtér felé. A többi 27 lőszer a harckocsi legbiztonságosabb pontján, a frontpáncél mögött került elhelyezésre, a vezetőtől balra.

A löveggel párhuzamosan beépítettek egy 7.62-es MG 3 típusú géppuskát, mellyel az élőerő pusztítható hatékonyan. A légvédelmi és a párhuzamosított géppuskák lőszerjavadalmazása egyenként 2000 darab.

A lőszer bemálházásához egy ajtót alakítottak ki a torony bal oldalán.

A Leopárd 2-es eddig 7 modernizációs programon esett át, melyeknek köszönhetően a jelenlegi legmodernebb 2A7 verzió már alig hasonlít az eredeti szériapéldányhoz.

Leopard 2A1:



A keresztirányú szélsebesség mérőt kiszerelték, valamint áttervezték az üzemanyag-szűrő berendezést, hogy a tankolás ne tartson olyan sokáig. A lőszertároló rekeszeket az M1 Abrams harckocsiéval azonosakra cserélték, és a karbantartók is kaptak néhány plusz fellépőt a motortér könnyebb megközelítéséhez. Javítottak a panorámaperiszkóp látómezején is, valamint a tömegpusztító fegyverek elleni szűrőt is áttervezték.

Leopard 2A3:

(A 2A2-es széria csak elméletben létezik, az A1-es verzió minimális változtatásai nem indokolták egy új típusszám kiadását, ám a 2A3-as verzió már jelentős mennyiségű újítást tartalmazott, ezért kapta meg a verziószámot.)



Ennél a sorozatnál egy új rádióberendezés került a páncélosba, valamint a torony bal oldalán lévő lőszerrakodó ajtót lehegesztették, ugyanis az ajtó tömítése hamar felmondta a szolgálatot, így a küzdőtér túlnyomása megszűnt, ami vegyifegyverekkel szennyezett terepen nem igazán jó dolog. A lőszer bemálházása azóta a búvónyílásokon történik.

Leopard 2A4:



Az első széria óta a legmélyebb módosítási programon az A4-es verzió esett át. A tűzvezető rendszer központi egységét lecserélték, a torony szemből és oldalról kiegészítő páncélelemeket kapott, így a hivatalos adatok szerint a védelem szemből, kinetikus energiájú lövedék ellen 700 mm (+ reaktív páncél) hengerelt acélpáncélnak felel meg, kumulatív lőszertípusok ellen 1000 mm (+ reaktív páncél) homogén acélpáncélnak megfelelő védelemmel van ellátva. A lőszerrakodó ajtót ennél a szériánál már elhagyták a toronyról.

A fentieken kívül új tűzoltó berendezést és gondozásmentes akkumulátorokat is kapott. A lövegtől jobbra beépítettek egy kalibrációs berendezést, mellyel az irányzó ellenőrizheti lövés előtt, hogy a löveg és a céloptika egyazon pontra mutat e. A kalibrációs eszköz segítségével a löveg bármikor beszabályozható, a maximális pontosság érdekében.

Leopard 2A5:



A 2A5 széria tornya ék alakú páncélzatot kapott, mely moduláris rendszerű. Az új páncélelem a szemből közeledő lövedékek hatóerejét nagymértékben gyengíti, jó eséllyel le is pattannak róla. A teknő is kapott kiegészítő páncélzatot, a küzdőtérben pedig kerámiabetéteket helyeztek el arra az esetre, ha mégis bejutna egy lövedék és a szilánkok szerte-széjjel röpködnének. A parancsnok célzókészüléke átkerült a búvónyílása mögé, és egy „saját” éjjellátót is kapott, melyet csak ő használhat, így megkétszereződött az éjszakai felderítő képesség. A torony mozgatása teljesen elektromos lett, így a hidraulika feleslegessé vált, tehát valamennyit sikerült a tömegen csökkenteni. A vezető kapott egy hátrafelé néző kamerát, a tolatás megkönnyítésére.

Leopard 2A6:


A löveget a régi L/44-ről L/55-re cserélték, így a hossza 130 cm-rel nőtt, az űrmérete továbbra is 120 mm maradt. A löveg meghosszabbítása előnyösen hat az alkalmazott lőszertípusok torkolati energiájára és kezdősebességére. Továbbá elektromos áramfejlesztőt és légkondícionáló berendezést is beépítettek. A képen egy ketrecpáncéllal felszerelt 2A6-os látható. A ketrecpáncél a tandem robbanófejes kumulatív rakétagránátok ellen nyújt védelmet.

Leopard 2A7:


Az A7-es széria a német haderő békefenntartó missziói és az aszimmetrikus hadviselés során felhalmozott tapasztalatok alapján került kifejlesztésre. A városi harcok, az orosz gyártmányú vállról indítható páncéltörő rakéták, a házi készítésű robbanóeszközök sokszor hihetetlen sikereket értek el a világ legjobb tankjaival szemben (Abrams, Merkava, Challenger 2).

Ezért a páncélzatot körkörösen megerősítették (az A6-os szériáig bezárólag a fenékpáncél, tehát a tank hátulja, mindössze 20 mm vastag páncélzattal rendelkezett!!!), a toronyra távirányítású, gyalogság elleni géppuska került, a harckocsiból 360°-ban látó kamerarendszer biztosítja a vizuális felderítést éjjel-nappal, belülről irányítható a keresőfényszóró, az ágyúhoz újfajta lőszertípusok kerültek rendszeresítésre (feltehetőleg az Abrams harckocsinál használatos kartácslövedék, vagy ahhoz hasonló. Ez a lőszertípus 500 méteren belül milliónyi sörétszemet tud az ellenségre kilőni, pusztító hatása elementális.). A tank személyzete egy, a teknőre felszerelt telefonon keresztül tudja tartani a kapcsolatot a kísérő gyalogsággal, ami utcai harcoknál rendkívül fontos. Legérdekesebb újítás a tolólap, mellyel a hevenyészett akadályokat tudja eltakarítani az útból, emellett szemből plusz védelmet biztosít a frontpáncélnak. A tömege 67.5 tonnára nőtt, emiatt a futóművet és az erőátviteli rendszert is módosították.

Ha egyszer, a történelem során sor kerül egy minden típust felvonultató tankcsatára, ahol megválaszolásra kerül a „vajon melyik a legjobb tank ?” kérdés, én majd egy ilyenben szeretnék ülni…

Technikai adatok:

Hosszúság: 7,7 m
Szélesség: 3,7 m
Magasság: 3 m
Tömeg : 62 t
Személyzet: 4 fő (parancsnok, irányzó, töltőkezelő, vezető)
Motor: MTU MB 873, V-12-es turbófeltöltős diesel-motor, 1500 LE.
Teljesítmény-tömeg arány: 24,2 LE/t
Sebesség: 72 km/h (műúton)
Hatótávolság: 500 km (műút), 450 km (terep)

Páncélzat és fegyverzet:

Páncélzat: Chobham kompozit páncélzat
Elsődleges fegyverzet: 120 mm-es, L55, simacsövű ágyú
Másodlagos fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es MG2 koaxiális géppuska, 1 db 7,62 mm-es MG3 légvédelmi géppuska, 2 db 76 mm-es nyolccsövű ködgránátvető

Muníció:

42 db 120 mm-es lövedék
4 200 db 7,62 mm-es géppuska lőszer


Jász Gábor - Jövőnk.info alapján. Köszönjük neki!


Terjedelmes írás, de sztem még belefér az orosz T-90 bemutatása is. (Armata-t várom már nagyon)



Ez király kép!



A T-90-es jelenleg a legmodernebb harckocsi az orosz haderők sorában. Lényegében egy a T-80-as néhány elemét felhasználó modernizált T-72-ről van szó. E tank egy közbenső megoldás csupán, modernebb egységek hadrendbeállításáig.

Előzmények, története
A T–88 típusú kísérleti jármű bázisán végezték az orosz szárazföldi erők ma legkorszerűbb harckocsijának a fejlesztését a Karcev-Venediktov Tervező Irodában, amely a Vagonka Művek mellett működik Nyizsnyij Tagilban.

A fejlesztők a T–72BM bázisjárművére építették fel a T–80-as család sikeresebb elemeit. A T-90-est az alváz és a torony újgenerációs páncélja jellemzi.

A harckocsi gyártása 1993-ban kezdődött el, de a pénzügyi nehézségek miatt leálltak. Az első 107 db-os teljes sorozatot 1996 végéig adták át. Majd India kérésére ujabb sorozat készült. 2004 végéig átadták a 124 db járművet. Ekkor kezdték el az ujabb 91 db-os sorozatot, amelyet 2005 januárjában adtak át az orosz páncélos csapatoknak.

Az 1993 óta rendszerben álló harckocsikat alapvetően a Távol-Keleti Katonai Körzetnél alkalmazzák, mível az itteni úthálózat, és a klimatikus feltételek mellett ideálisan alkalmazható.
A T-90 közbenső megoldás, amíg a Nyizynyij Tagilban kifejlesztett harckocsi bevezetése meg nem történik, amelyet a pénzalapok hiánya miatt elhalasztottak. Gyártásának fő oka az alacsony ára mellett valószínűleg az is volt, hogy a gyártósoroknak az új tervek megszületéséig kis darabszámú megrendeléseket biztosítsanak. Ez néhány száz darab, melyet le is gyártottak, különböző becslések szerint 100 és 300 darab közötti mennyiség van szolgálatba.

Fegyverzet
A T-90 megőrizte a T-72 és T-80 harckocsik 125 mm-es ágyúját, mely képes APDS és HEAT és HE-FRAG, valamint időzített repeszlőszerek kilövésére. A 9M119 Refleksz AT-11 SNIPER lézerirányítású rakéta, kumulatív töltetével egyaránt hatékony páncélozott és alacsonyan repülő helikopterek ellen.
Az ágyú töltési mechanizmusa, és a lövéskor keletkező füst-gáz elszívás is teljesen automatizált, ami nagy tűzgyorsaságot nyújt. A harckocsi 1A4GT típusú integrált tűzvezetőrendszere automatikusan működik, alapvetően csak a célpontot kell kijelőlni és az általa kiválasztott lövedék típust kell jóváhagyni, a további tevékenység teljesen automatizált.
A számítógépesített tűzvezető rendszer a lézeres távmérő összekapcsolva az Agave irányzó hőkamerával lehetővé teszi, hogy a T-90 az éjszakai mozgó célokat is megtámadhassa.

A kiegészítő fegyverzet a párhuzamosított 7,62 mm-es géppuska, és a tetőre szerelt 12,7 mm-es alapvetően légvédelmi géppuska, de az új kialakítás lehetővé teszi a földi célpontok támadását is.


Védelem
A harckocsi hatékony aktív és passzív kiegészítő páncélvédelemmel rendelkezik (optikai Stora–1 típusú rendszert, és a második generációs ERA kiegészítő páncélzat).
Stora-1 optoelektronikus védelmi rendszerrel, amelynek feladata a SACLOS rendszerű páncéltörő rakétákhoz használt lézertávmérők és lézeres besugárzó eszközök működésének zavarása. A Stora-1 egy ellentevékenységet végrehajtó rendszer.

A tornyot kombinált passzív páncéllal és aktív védelemmel láttak el. Ez a T-90-t a világ egyik legjobban védett harckocsijává teszi. A tégla formájú elemek a torony felső részét is védik a felülről érkező támadásokkal szemben.

A harckocsi a szovjet-orosz hagyományoknak megfelelő belső beszélgető-, fütő-szellőztető-, ABV-védelmi- és tűzoltó rendszerekkel van felszerelve.

Típusváltozatok
A T-90-esnek szintén több változata létezik:
– T-90 – Eredeti változat
– T-90K – Parancsnoki változat
– T-90E – Export változat
– T-90A – Orosz hadsereg speciális változata V-92S2 motorral valamint ESSA hőkamerával. (T-90 Vladimir vagy T-90M is szokták nevezni)
– T-90S – Export verzió.
– T-90SK – Az oroszok 1996. júniusára ígérték a különböző felszereltségű és motorjellemzőkkel bíró export változatot
– T-90S “Bhishma” – T-90S Indiában – Shtora védelmi rendszer nélküli – szolgáló változata.

Alapadatok:
Hosszúság: 9.53 – 6.86 méter
Szélesség: 3.78 méter
Magasság: 2.225 méter
Súly: 46.5 – 50 tonna
Páncélzat felülete: 11.04 m3
Személyzet: 3 fő
Motor: 840 LE, V-84MS diesel / 1,000 LE V-84KD turbo – töltéses diesel / 1,000 LE V-85 diesel
Sebesség (úton): 65 km/h
Sebesség (terepen): 45 km/h
Erő-tömeg arány: 18 – 20.0 LE / tonna
Területre kifejtett nyomás: 0.938 kg / cm3
Hatósugár: 550 – 650 km

Fegyverzet:
Főfegyverzet: 125mm 2A46M-2 ágyú
Tűzgyorsaság: 6-8 lövés/ perc
Muníció: 43 töltet
Lőszert típusai: APFSDS, HEAT, HEF, ATGM (ágyúcsőből lőhető)
7.62mm géppuska: 2000 töltény


Lesz még egy harckocsis cikkem, abban majd a magyar csodákat szeretném bemutatni. Lenne még esetleg valamire igény?

Köszönöm a figyelmet! 🙂

Kitartás bajtársak!