Kárpát Egyetem - Az államok eszközei a külkapcsolatok alakítására
Citiizen 2211421
Tisztelt Hallgatók!
Örömmel jelenthetem be Nektek, hogy a nemrég megalakult Kárpát Egyetem előadói gárdájának munkájában én is részt fogok venni, a magánújságom profiljához hasonlóan elsősorban külügyi, diplomáciai, valamint játéktechnikai jellegű előadásokkal, cikkekkel. Egyetemi előadásaim során törekedni fogok arra, hogy a "szokványos ICS-cikkek" esetenkénti személyes véleményező hangvételétől éltérően a "nagy összkép"-pel ismertessem meg az Olvasókat.
Amennyiben lesz rá igény, a továbbiakban egy előadás-sorozattal jelentkezem, ennek első részében azzal foglalkozom, hogy milyen lehetőségei vannak az egyes kormányoknak, államoknak a nemzetközi kapcsolatok terén, azaz milyen ingame (játékon belüli), illetve outgame (játékon kívüli) opciókat nyújt az eRepublik az országok vezetőinek külkapcsolataik intézésére. A későbbiekben sorra kerülhetnek a konkrét nemzetközi trendek, illetve Magyarország jelenlegi és korábbi külkapcsolatai is.
Kezdjük a témánkat a jóval konkrétabb, sokkal inkább megfogható szegmenssel, az ingame eszközökkel!
A legkézenfekvőbb és legszembetűnőbb eszköz az államok közötti kapcsolat kifejezésére. Kizárólag az államok elnökei nyújthatják be és egy kongresszus előtti, 24 órás szavazás dönt az elfogadásáról, avagy elutasításáról. A megkötéséhez 50%+1 szavazat szükséges. Döntetlen esetén tehát elutasításra kerül. 30 napra köttetik meg és az államkasszában rendelkezni kell hozzá 10.000 valutával mindkét félnek.
Ez az eszköz szinte kezdetektől fogva a játék része, mindössze a háborúkban betöltött szerepe változott az idők és a különböző játékverziók során.
Mivel ez az előadás elsősorban az államok rendelkezésére álló eszközökről szólna, nem pedig azok részletszabályairól, ezért én, terjedelmi okokból kifolyólag az egyes struktúrák technikai működését egy későbbi előadás során terveztem bemutatni. Persze, ha valakit kifejezetten ez érdekel, akkor a kommentzónában szíves örömest válaszolok a felmerülő kérdésekre.
Véleményem szerint az MPP-nek 2 fő funkciója lehet:
a, katonai funkció: Ez szerintem nem igényel túl bő magyarázatot. Akivel A ország MPP-t köt, annak nyílt (más néven MPP-s) csatáiban A ország állampolgárai A ország területéről közvetlenül harcolhatnak utazás nélkül. Ezt számtalan különböző cél érdekében fel lehet használni, a kölcsönös segítségnyújtástól kezdve, a több csataopció biztosításán át, egészen a stratégiai védelmi szerepig (egy ország nem fog megtámadni minket, ha sok közös MPP van).
b, diplomáciai funkció: Általában kisebb és nagyobb országok MPP kötése esetén beszélhetünk erről, amikor a katonai erőben fennálló asszimetria miatt nem valószínű, hogy a kisebb állam a nagyobb állam csatáit érdemben befolyásoló sebzést tudna produkálni, mégis rendszeresen és folyamatosan újrakötik az MPP-t. Ezt leginkább a való életben (a továbbiakban: RL) fennálló konzuli kapcsolatokhoz tudnám hasonlítani. Az MPP a diplomáciai kapcsolatok második fokozatát jelenti. Az informális kapcsolat után következő lépcsőfok pontosan arra szolgál, hogy kifejezze, hogy két ország között fennáll valamiféle kapcsolat (érdekközösség, szövetségi tagság, barátság, stb.). Illetve ide sorolható még az az eset is, amikor egy ország egy másikkal kifejezetten valamilyen diplomáciai cél elérése érdekében köt MPP-t úgy, hogy egyébként a két “szerződő” között lényegében nincs is kapcsolat.
Természetesen nem zárható ki, hogy valamely MPP megkötésére ezen funkciókon kívüli okokból (pl. trollkodás) kerül sor, amelyeket én atipikus MPP-kötéseknek nevezek, hozzátéve azt, hogy csak az esetek nagyon kis százalékát jelentik ezek az alkalmak.
Viszonylag új jogintézmény a játékon belül, kicsivel több, mint kettő éve lett bevezetve. Fontos megjegyezni, hogy azt megelőzően is léteztek és működtek szövetségek a játékban, csak azoknak a működése teljes egészében az outgame zónában maradt. Hozzátenném, hogy annak ellenére, hogy sor került az ingame bevezetésre, a szövetségek érdemi munkájának (pl.: kommunikáció, koordináció, stb.) túlnyomó többsége továbbra is a játékon kívül zajlik.
Szövetséget eléggé antidemokratikus módon, elnöki tickettel lehet alapítani. Az alapító országok elnökei küldenek egy ticketet az adminoknak, akik implementálják a szövetség adatlapját a játék rendszerébe. A formáció vezetőjét innentől kezdve mindig ingame, az elnökök választják meg, ahogyan a további tagok meghívását is jóvá kell hagyniuk az alapítók elnökeinek. A továbbiakban a csatlakozni szándékozó vagy meghívott ország kap egy “meghívót”, ami a kongresszusa elé kerül és az minősített többséggel, azaz 66%+1 szavazattal jóváhagyhatja azt.
Egy későbbi előadásban a jelenleg működő szövetségekről is bővebben fogok szólni.
Az államok számára rendelkezésre álló, bár elég marginális jelentőséggel bíró eszköz az embargó, amelynek lényege, hogy amennyiben A ország kongresszusa 50%+1 szavazattal elfogadja B országgal szemben az embargót, akkor A és B ország között lehetetlenné válik a közvetlen kereskedelem, illetve viszonylag új mellékhatásként, megdrágul a két ország állampolgárainak egymás sajtójában történő publikálása. Az embargó jelentősége mára gyakorlatilag a figyelemfelkeltésre, vagy az antipátia kifejezésére szűkült.
Clausewitz óta tudjuk, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel, így véleményem szerint nem ördögtől való, ha a külkapcsolatok alakításának eszközeiként tartjuk számon ezeket, az elsősorban háború megnyitására szolgáló intézményeket. Annál is inkább igaz ez, mivel számtalan alkalommal előfordult, hogy egy-egy ország csak diplomáciai célok (pl.: nyomásgyakorlás, szövetséges megmentése, stb.) elérésének eszközeként használta például az NE javaslatot.
Natural enemy javaslatot egyébként bárki benyújthat, légicsapást és hadüzenetet azonban csak az állam elnöke és a megszavazásukhoz szükséges többség is eltérő, hiszen az NE-nél minősített többség, míg a másik kettőnél egyszerű többség is elegendő.
Ezek után térjünk át az outgame eszközökre.
Az államok (és bizonyos feltételek mellett a szövetségek) számtalan cél elérése érdekében köthetnek egymással szerződéseket. Ezek lehetnek alapító okiratok (szövetség esetén), bérleti szerződések, megnemtámadási egyezmények (NAP), békeszerződések (van ingame formája is!), szándéknyilatkozatok, barátsági szerződések és még sorolhatnám.
A játék kezdeti szakaszában a nemzetközi szerződéseket az adminoknál kellett letétbe helyezni, akik garantálták azok betartását, így kvázi ingame opció volt, azonban nagyon hamar rájöttek arra a fejlesztők, hogy ezzel tulajdonképpen egy nemzetközi bíróság funkcióját vállalták volna fel, ami sok-sok munkával és vélhetően sok kritikával és elégedetlen állammal jár volna, hiszen jogviták esetén a vesztes fél eleinte mindig a döntőbírót hibáztatja az őt ért kárért. Az adminok ezért aztán elég hamar megszüntették ezt az opciót és ezzel a szerződések átkerültek az outgame szegmensbe.
Mivel ezeknek a szerződéseknek a betartását lényegében semmi sem garantálja, továbbá az esetlegesen kikötött szankciók is adott esetben kijátszhatóak, aminek szintén nincs semmi következménye, ezért aztán az egyedüli dolog, amiben az államok bízhatnak, a pacta sunt servanda, azaz magyarul a “szerződéseket be kell tartani” elv, amely az RL nemzetközi jognak is a legfontosabb alapelve.
Annak ellenére, hogy tényleges kötelező erő nem áll mögötte, a nemzetközi szerződések jelentős többsége általában teljesítésre kerül és elvétve fordul csak elő olyan, hogy az egyik fél megszegi azt. Viszont azt fontos megjegyezni, hogy az idők előrehaladtával a szerződések egyre inkább egyszerűsödtek és konkretizálódtak, kerülve az esetlegesen vitákra okot adó absztrakciót.
A szerződéseket egyfajta, sajátos szokásjog lengi körül, amely például az érvényesség feltételének tekinti főszabály szerint a megállapodás hivatalos közlönyben történő megjelentetését.
Ezt a szegmenst én csak szimplán sötét-diplomáciának nevezem, mert ennek működéséről, folyamatairól az átlagos játékos szinte semmit sem tud, vagy érzékel. Ezzel együtt ez az egyik legheterogénebb eszköz is, hiszen számtalan mód tartozik ez alá, kezdve az ingame körüzenetektől (ami igazából játékon belüli eszköz, de alapvető rendeltetése nem a külkapcsolatok vitele), a csetes beszélgetéseken át egészen a különféle applikációk és programok használatáig (gmail, teamspeak, stb.).
Az itt használható eszközök, motivációk és célok rendkívüli sokszínűsége miatt, valamint az informális csatornák külkapcsolatokban fennálló fontossága miatt erről a témáról a későbbiekben külön előadást tervezek, így most nem is mennék bele részletesebben.
Köszönöm, hogy elolvastátok az első egyetemi előadásomat, remélem, hogy senkit nem riasztott el a megszokott, nagy terjedelem. Az esetlegesen felmerülő kérdésekre szívesen válaszolok a kommentzónában.
Maradok tisztelettel:
ICS
egyetemi adjunktus
Comments
Szép!
( ^__^ )
ICS az adjunktus, de ki a rektor? Pályázni kell a kancellári székre?
A rektor Defender of Ascalon. Kancellárra (egyelőre) nincs szükségünk, mert az egyetem nem rendelkezik anyagi javakkal, így nincs mit kezelnie. 🙂
Egyetemmax o7
ICSmaxx o7
Haszimaxx o7
Lovemaxx o7
Újabb ok, hogy utáljam az egyetemi adjunktusokat.
Én is nagyon sok egyetemistával találkoztam már, akik a gyengébb képességeiket és/vagy a szorgalom terén megmutatkozó hiányosságaikat majd az ebből fakadó rossz vizsgaeredményt rendszeresen az egyetemi tanárok hibájának és/vagy valamilyen szívatásnak próbálták beállítani. Ez segít nekik elfogadni a kudarcokat, ugyanakkor megnehezíti a valósággal való szembenézést és a valódi problémák felismerését.
Ezt én is hasonlóan vallom, de egy példa, hogy az "önigazolásod" most ne legyen helyes. Amikor odamegyek a tanárhoz, hogy ilyen meg olyan csúszótömítés, illetve ide meg oda milyen tömítést ajánl (vegyipar), azt mondja, hogy fogalma nincs. Az apropója az egésznek, a tanár kenések és tömítések órát ad.
Vagy áramlástanból évfolyamtarsam! tart órát, akinek ha valamilyen plusz kérdést tesznek fel, lefő és makog.
Vagy matek"tanár": megold egy feladatot, 2 feladat múlva rájön, amit magyaráztunk neki, hogy az úgy nem lesz jó. Majd utána még 2x rájön, hogy ezt is meg azt elrontotta. 4 óra alatt 3 feladat "kész". Ezt hétről hétre.
Vagy mechanából a bestoff. 2D-s ábrából kiindulva, csinálj 3D-s ábrát, úgy, hogy a z tengelyről szó nincs a feladatban, semmilyen szám nem utal arra, hogy itt valóban az van, amit kérdeznek. A tanár persze nem érti, hogy mi a gond, majd zh után akik visszamentek és megkérdezték, hogy itt mi volt a jó, azoknak NEM vette figyelembe a feladatot és úgy osztályozott. Akik nem mentek vissza, vagy nem kérdeztek, azoknak adott egy db kakát.
S nagyon sok ilyen tapasztalatom van még sajnos. Más egyetemekről is hallok hajmeresztő sztorikat, hogy vedd meg a könyvem és megvan a tárgy simán, vagy menny be valamilyen előadásra amit a feleségem tart, cserébe megvan a matekod meg ilyenek...
Ezekután kimerem jelenti, hogy, részben amit írsz, valóban vannak lusta tanulók, de magamat nem sorolnám ide. Az oktatás elég lergya, s amikor egy phd-s hallgató röhögve buktatja meg a diákokat, szerintem szemétség.
Az állításom nem zárja ki, hogy vannak olyan esetek, amikor tényleg a tanár a hibás valamiben.
Én több egyetemet elvégeztem, relatíve különböző területeken úgy szakmailag, mind földrajzilag, és az összesnek a tapasztalatával azt mondom, hogy az egyetem végül is az életre tanít. Mindent meg lehet szerezni, amire szükséged van a való életben.
Ha olyan a helyzet, fel kell találnod magad, ki kell használnod a kiskapukat és szemfülesnek kell lenned, ha olyan, akkor szorgalmasan kell dolgoznod, ha olyan, akkor ki kell beszélned magad a szar szituból, ha olyan, akkor pedig méltósággal kell viselni azt, hogy néha bukta van.
Én utólag azt mondom, hogy nem is a tananyag a lényeg, mert annak többségét úgysem tudod használni, vagy úgyis bele kell tanulnod a munkádba a melóhelyen. Az a fontos, hogy ezeket az élethelyzeteket megtapasztalja az ember még viszonylag kis téttel, mert ha egyetemen elbuksz, akkor újracsinálod a tárgyat, vagy legrosszabb esetben újrakezded az egyetemet, vagy átmész más szakra, de a való életben a megélhetésed lesz a tét.
És ebbe a sorba illeszkedik a hülye tanár is. Az is egy megoldandó feladat.
Adjunktus...😃
Még néhány ilyen tudományos publikáció és docens leszel.
Jelenleg az MPP-k mennyire jelentenek elkötelezettséget? Gyakori, hogy csak megszokásból kötik?
Van-e veszélye/kockázata egy MPP-nek, vagy voltaképp mindegy, majd kifut, mindent ki lehet magyarázni?
Jelenleg szinte semennyire sem jelent elköteleződést önmagában. Sok olyan ország köt MPP-t megszokásból, akik között még csak informális kapcsolat sincs. Inkább úgy fogalmaznám meg a kapcsolatot az elköteleződés és az MPP között, hogy általában az elköteleződés megnyilvánul MPP-kötésben is, de az MPP kötés nem mindig tükröz elköteleződést.
Veszélye, kockázata lehet, mert egy ország elvesztheti a közeli szövetségesei pillanatnyi támogatását, ha velük nyíltan ellenséges országgal köt MPP-t.
Javaslatom előadástémának: Hadügyminisztérium a gyarkorlatban.
Mik a feladatai manapság egy hadügyesnek? Mit hogyan kell/lehet megvalósítani?
aztán még téma: Mik a feladatai egy elnöknek? Mit hogyan kell/lehet megvalósítani? Különböző helyzetekben mit kell/javasolt tennie? Miben nehezebb egy elnök dolga egy hadügyeshez képest? Mivel a konga rendelkezik a legtöbb szavazattal, hogyan tudja céljait megvalósítani? Miknek kell eleget tennie egy elnöknek, hogy a konga viszonylag támogassa? Mennyire igaz az, hogy egy elnöktől azt várják el a lakosok, hogy tökéletes legyen, példamutató? Mikre kell törekednie, hogy a bizalmat megtartsa?
Ezek közül néhány téma be van már tervezve, de a többi is jó ötlet, köszi a tippeket!
volt hadügyesek, elnökök előadása kellene ehhez
Az előadói gárdában több volt elnök és hadügyes is van. 🙂
25
Véleményed szerint manapság is érvényesek a régi szabályok, elvek a szövetségi rendszerben?
Érzésem az, hogy régebben sokkal inkább ragaszkodtak a szabályokhoz, leírtakhoz a felek, és nem volt jellemző mondjuk a saját állampolgárok meglopása.
Mivel kvázi egyetlen szövetség létezik és az is csak a tagjai konformizmusa miatt áll még, nem mondhatnám, hogy érvényesek lennének a keretek. Régebben sokkal élesebben elváltak az oldalak és nem voltak áthidaló országok. Ma például az Asteria egyik fele ellenségnek tartja a görögöket, a másik meg legfontosabb szövinek. Régen az ilyen szintű véleményeltérések szakadást idéztek volna elő egy-egy szövetségben. De a szövetségek szerepe is lecsökkent azáltal, hogy nem kell semmiféle koordináció, simán lehet nyerni úgy is csatát, ha valaki megfizeti az árát RL pénzben.
A saját állampolgárok meglopására régen is volt példa meg ma is van.
Jövőben szerinted ez fog változni?
Szerintem nem, mert a pénz egyre jobban eluralja a játékot. Nincs nagy szerepe a tervezgetésnek és az egyeztetéseknek, ha - ahogy mondtam - elég annyi, hogy valaki kifizeti a győzelem árát. Például Magyarországon sokan reklamálnak a mindenkori kormánynak, hogy miért nincsenek hadjáratok, miért nincs játékélmény, miért nem hódítunk valamerre? Azért, mert a tegnapi napon a 200 fős ciprus egy csatára több pénzt költött el a szerbek ellen, mint amit nálunk Magyarország fél év alatt összespórolt.
És a CO az, ami a régi szövetségi szemléletet a legjobban rombolja. Ha az egyik oldalnak nincs pénze kirakni komoly összeget, csak 10-20 cc-t havonta egyszer, akkor nyilvánvaló, hogy veszteni fog, ha az ellenség kirak 80-ast. Az már olyan differencia, hogy az emberek többségét onnantól kezdve nem érdekli, hogy ki a barát, ki az ellenség.
Szerbek ellen is, amikor kikerült az olasz RW-re a 80-as török CO, hirtelen mindenki ott kezdett el ütni és Asteria tagokat is bőven lehetett látni.