A Múlt

Day 1,988, 01:43 • Published in Hungary Hungary • by loserock

Mondják híres urak, akik a magas dobogók tetején ácsolt székek egyikében ülnek, hogy szerintük mit is kell csinálni a Múlt nevű rejtélyes személy ügyével.

Érdekes gondolatokat hordoz körbe a szél, a puszták népéig is eljutnak ezek a gondolatok. Mondják, tanuljunk a Múlt nevű sötét arcú öregtől. Illetve: kerüljük el a Múlt hibáit. Egyéb ötletek is felmerülnek, mint: lépjünk ki a Múlt árnyékából. Mindez abban összpontosul, hogy ,,felejtsük el a Múltat, csináljunk mást''.

A betyár nem érti. Sejti a bajsza mögül, mire gondolhatnak a magasra jutott legények. A tekervényeik zavaros zúgását viszont nem érti. No bevallom, nem ért sokat mindenhez, a lovak patkolásárul sem tud mindent, a marhák napi terelgetésében is mindig tanul új dolgokat. Bizonyos dolgokat viszont nem ért.

Ha a marha tegnap az árokba esett a folyóparton, nyakát pedig kitörte, akkor nem az a megoldás, hogy másnapra elfelejtem, hol volt a gödör, és azt is, hogy tegnap egy marhával többem volt!

A Múlt nevű vigyori legény megadja azt a szívességet, hogy emlékszik a tegnapi eseményekre. Sőt, makacs módon a tegnap előttiekre, sőt, az annak előttiekre is. Ez általában azokat zavarja, akik nem akarnak ezeken változtatni, úgy igazából nem, viszont fene módon bökik az üllepüket ezek az események. Talán mert tettek ezt is, meg azt is. És kellemesebb lenne, ha a Múlt nevű pasas nem olvasná ezt folyton a szemükre. Vagy azért mert még az előző heti eseményeknél is merészebb, nagyobb galádságokra készülnek, így számukra nem örvendetes, ha táblákat lógat nyakukba a Múlt olyan feliratokkal, hogy gazember voltál.

Szeretnek a faragott székekben ülők úgy mutatkozni, mintha elefántcsont lenne a valójában fehérre meszelt fa. Márvány lenne a megszilárdult mész. A Múlt nevű fickót meg bitófára küldenék, hogy minden trükköt újra el lehessen sütni, úgy tenni, mintha a hibák nem visszatérő dolgok lennének, hanem nem várt események, pedig ők aztán mindent megtettek. Aztán a mából holnapra újra megszületik a Múlt, holnap lehet emlegetni, hetek múlásával pedig ismét sötét verembe zárni korábbi elődjei mellé.

Mi a megoldás?
Érdemes rendesen kifaggatni, meghallgatni ezt a pasast, akit Múltnak hívnak. Van benne sok tapasztalat, és azért kell külön sokat hallgatni, hogy megértsük, az ő sajátos nyelvén mit is jelentenek a dolgok. Amikor pedig tanultunk tőle, egy dolgot nem kell engedni, vissza ugyanis nem szabad engedni a Múlt hibáit. Ahogy egy öreg kőbányai mondta, ha sok a baj a Múlttal, miért engedik oda még most is? Nem eldugni kell, nem lenyakazni, hanem meg kell hallgatni, de hatalomba attól még nem kell engedni! Vagy nem is szabad.

Had óbégasson, hogy tegnap arra vezettük a marhát, bele is hullott a gödörbe. Jó, nagyon jó, akkor ma nem arra vezetjük, nem bízzuk rá, hanem tanulunk belőle.

Mi zajlik most? Olyan köntösben beszélnek a Múlt dolgairól, hogy dobjuk el. Közben pedig úgy tesznek, mintha tanulni akarnánk belőle. Felejtsük el, hogy miért, hogyan is indultak a régi ellenséges viszonyok. Felejtsük el a régi, keserű tapasztalatokat, az árulásokat, a szerződés szegéseket. Sőt, kössünk szövetséget azokkal, akik még sosem bizonyították, hogy akár egy szerződést is be tudnak tartani, háborút és árulást viszont annál többet kaptunk már tőlük.

Amikor a Múlt több olyan emlékkel lesz megáldva, ami más képet fest, akkor lehet kacérkodni a szövetség gondolatával. A világ viszont nem attól változik, hogy a változást kijelentettük. Inkább attól, hogy átformálódott, vagy az egyén, vagy a kor folyama formálja át.

A magukat nagy stratéga címekkel ellátók sok dologhoz érthetnek, de néha úgy érzi a betyár, leginkább a gulyás szutykosítása járhat a fejükben. Érdekes dolgok ezek.

Ceterum censeo:
készüljetek, szerelkezzetek, mert bármi is jön, az vihart hozhat, eszünkre, józanságunkra és fegyvereink tüzére is szükség lehet!