Join the new world

Sziasztok!

Először is: Mindig üss a Hadügyi Közlöny Szerint! 🙂

Ezúttal kis kitérőt tennék a fegyverek világában. Nem csak nevesíteni szeretném őket...

Eme remek művemet megkeresésre írom 🙂 Remélem sok embernek érdekes lesz. Mint tudjátok, Q5 fegyverrel sok harcot megvívtak már mások is rajtunk kívül. Egy ilyen eseten szeretnék bemutatni nektek.



Szóval, 1943-at írunk, a nagy német offenzíva már megakadt, a szovjetek (erőteljes nyugati támogatással) kezdtek magukhoz térni. Amikor 1943 márciusában a keleti fronton megszűnt a küzdelem, az orosz erők előrenyomulása egy kiszögellést hozott létre Kurszk előtt. Ők kísértést éreztek, hogy tovább nyomuljanak előre a kiszögellésből - a németek kísértést éreztek, hogy oldalról elvágják. A szovjetek ellenálltak a kísértésnek, a németek nem, sajnos...

Szóval,Hitler utasítására a német csapatok támadásba lendültek ismét, megkezdődött eddig történelmünk legnagyobb tankcsatája.A "Citadella" névre keresztelt hadművelet szerint von Kluge Középső-Hadsereg csoportja támadt északról, von Manstein Dél-Hadsereg csoportja pedig délről. A németek a támadáshoz 55 hadosztályt (ebből 14 páncélos), 900 000 főt, 10 000 löveget, 2700 harckocsit és több mint 2000 repülőgépet vontak össze.





Itt mutatkozott be először a Párduc harckocsi is, Ő:



Egész jellegzetes, könnyen felismerhető közepes harckocsi volt, sokak szerint a II. vh. legsikeresebb konstrukciója. No de vissza a témához...



A szovjet védelem mélysége elérte az 500 km-t, aknákkal, harckocsicsapdákkal, belőtt tüzérséggel. Szovjet erők nagysága: 10 összfegyvernemi, 3 harckocsi- és 2 légi hadsereg. Tartalékban, az esetleges áttörést elreteszelendő, és ellencsapást mérő hat hadsereg állt rendelkezésre. Ez az elképesztő erő együttesen mintegy l 900 000 katonát, 4300 harckocsit, 25 000 tüzérségi löveget, és 2900 repülőt jelentett.






A július 5-én meginduló német támadást a II. SS-páncéloshadosztály indította meg, és viszonylag könnyen áttört az első szovjet védelmi vonalakon.



A páncélos ékek hatalmas lendületét jól támogatták a Luftwaffe földi célpontokat támadó légi csapásai. Július 6-án hajnalra már a szovjet második védővonal ellen vonultak. Hamarosan jelentős rés támadt az orosz vonalakon a 6. gárdahadsereg magasságában. Ekkor a szovjetek tartalék egységeik egy részét a prohorovkai körzetbe küldték. A német csapatok késő délutánra mégis átkeltek a Pszjol folyón, és elfoglalták a Krasznij Oktjabr nevű helységet. Az így keletkezett beékelődés felszámolására a szovjetek sorozatos ellencsapásokat hajtottak végre, amelyek gyengítették ugyan a németek erejét, de visszavonulásra nem tudták őket kényszeríteni. A szovjetek a csata eldöntése érdekében előrevonták a Tartalék Front 5. harckocsihadseregét Prohorovka térségébe.

A július 12-én kibontakozott, történelem talán legnagyobb páncélos csatájában több mint 1.500 harckocsi lőtte egymást közvetlen közelről, a nyolc óra hosszat tartó csatában.




Mire a nap lement, mintegy 700 harckocsi égett a csata színhelyén.





A német támadás kritikus ponthoz érkezett, minden attól függött, hogy melyik fél tud hamarabb erősítést küldeni a helyszínre. A Wehrmacht III. páncélos hadteste mindent megtett, hogy elérje Proharovkát, s a szovjetek minden erőt bevetettek feltartóztatására. Július 12-re a hadtest áttörte a szovjet védelmi vonalakat, de akkor már késő volt - Rotmisztrov 5. gárda harckocsi hadserege fölébe kerekedett a németeknek. Július 13-ra nyilvánvalóvá vált, hagy a "Citadella" célkitűzéséit nem lehet megvalósítani. A támadás délen elakadt, északon pedig alig haladt előre. Hitler aznap délután lefújta a támadást. Manstein megpróbálta elhitetni a Führerrel, hogy a siker még mindig elérhető, de amikor egy újabb, Orjol irányába indított szovjet támadás majdnem elvágta Möclel 9. hadseregét, kénytelen volt elismerni: a hadművelet kudarcot vallott. A "Citadella" volt Németország utolsó nagyszabású támadó hadművelete a keleti fronton, amelyért magas árat fizetett. A Dél Hadseregcsoport 20 700, a Közép-Hadseregcsoport 10 000 emberét vesztette el mindössze két nap alatt. A Vörös Hadsereg több mint 2.100 harckocsit vesztett, 33 000 katonája pedig fogságba esett. A szovjet halottak száma nem ismert, de bizonyára nagyon magas lehetett. A kurszki csata után a németek már nem tudták pótolni veszteségeiket, s a szovjetek egyre nagyobb erőfölényre tettek szert.

A Wehrmacht ettől kezdve hadászati védelemre kényszerült. A többit már ismerjük...


Remélem nem volt túl bő, s elnyeri tetszésetek 🙂