Join the new world

Köszöntöm a kedves olvasókat.
Ezen cikkem a Ludovika Akadémia történetét kívánja bemutatni, mely névadója az erepublikon belül a katonai egységünknek, a Ludovika Századnak. Névadónk és a hagyományos és történelmi, Ludovika Akadémia előtt is kívánok tisztelegni, ami a katonai tisztképzés mintapéldáját testesíti meg napjainkban is. Valamilyen szinten a századunk ezen elvek alapján kíván az emagyar közösségen belül jó példával elöl járni.


Habsburg–Estei Mária Ludovika főhercegnő (Monza, 1787, december 14. – Verona, 1816. április 7.) – a Habsburg–Lotaringiai-ház Este-modenai ágából származó osztrák főhercegnő, Mária Terézia császárné unokája, házassága révén 1808-tól haláláig osztrák császárné, magyar és cseh királyné, I. Ferenc császár–király harmadik felesége.

A magyar tisztképzés történelmi jelentőségű első törvénye, az „1808. évi VII. törvénycikk a katonai Ludovika-akadémiáról” címen vonult be a történelembe. Az 1808. évi országgyűlés azzal a célkitűzéssel iktatta törvénybe a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia felállítását, hogy magasan képzett, minőségi jegyekkel rendelkező tisztikar jöhessen létre.
A törvény ezzel a rendelkezéssel az ország védelmi ügyét nemcsak a jelenkor, hanem a jövendő korok feladatának is szabta, illetve, hogy az új generációk tudománnyal is harcolhassanak a hazáért, nemcsak erővel.
Az intézmény Mária Ludovika magyar királyné nevét kapta, aki koronázási tiszteletdíjából 50000 ezüstforintot ajánlott föl annak felépítésére. Gróf Buttler János kezdeményezésére a magyar rendek nyolcszázezer forintot adományoztak a katonai akadémia céljára. A király a váci fiúnevelő intézetnek épített Collegium Theresianum épületét ajándékozta erre a célra.
A törvény rendelkezése szerint 1809. október 1-jén indult volna az oktatás, mégis csaknem hét évtized telt el addig, amíg a magyar tisztképzés végül ténylegesen elkezdődött.
Az évek során a pénz devalvációja miatt az adományok elfolytak, így 1825-27.-ben újra fel kellett tölteni a pénzalapokat, a váci Theresianum épülete sem volt alkalmas az akadémiai képzésre.
1830.-ban a pesti Orczy-kertben egy korábbi törvény rendelkezése alapján elkezdődtek az építési munkálatok, Pollack Mihály építész tervei alapján. 1836-ra elkészült a Ludovika Akadémia végleges épülete is.
A tisztképzés megkezdésének ezt követő fő akadálya a magyar, mint oktatási nyelv tilalma volt.
A magyar rendek azt követelték, hogy a tanárok magyarul tanítsanak az akadémián, azaz a tisztképzés magyar nyelvű legyen.
E kérdés feletti vita évről évre elodázta az intézet megnyitását. Az udvarnak, a császári kormányzatnak és az Udvari Haditanácsnak mindig sikerült akadályt gördítenie a pesti Ludoviceum működésének megkezdése elé.
1848 hozta meg a fordulatot: a katonai oktatás megszervezését az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idején kezdték meg a Ludovikán. 1849. január 7-én történt meg a Magyar Hadi Főtanoda ünnepélyes megnyitása. A tanítás azonban most sem kezdődött meg. Windisch-Grätz herceg a császári sereg élén bevonult a fővárosba, és a megszálló osztrák katonai hatóságok január 17-én betiltották az intézmény működését.

Az osztrák abszolutizmus még hátráltatta az akadémia megnyitását, viszont a kiegyezést /1867/ követően megnyílt a lehetőség hogy a magyar ifjakat a magyar honvédség számára, magyar nyelven képezzék tisztekké.
A Ludovika Akadémia 1872 novemberében végre megnyitotta kapuit a jövő magyar tisztjei előtt.
Kettős tanfolyami képzés lépett életbe:
a) tisztképző tanfolyam, és
b) felsőbb tiszti tanfolyam.

Az indulásnál – mint általában minden kezdetnél – a Ludovikán is jelentkeztek nehézségek. Az első,
kísérleti évben nem akadt elég jelentkező, nem volt népszerű a tiszti pálya. Hiányoztak a magyar nyelvű tankönyvek és tansegédletek. Nyelvi nehézségek adódtak abból is, hogy nem alakultak még ki a magyar katonai műszavak és a honvéd tisztikar nagy része sem beszélte kellő jártassággal a hivatalos magyar nyelvet. Ez mind hátrányosan befolyásolta a képzést. A jelentkezők száma is elmaradt a várakozástól, jóval kevesebb volt, mint azt a hadvezetés tervezte. Hogy a rendelkezésre álló helyek ne maradjanak kihasználatlanul, a magyar királyi honvéd Főparancsnokság körlevélben rendelte el, hogy az egyes csapatokból kik jelentkezzenek a „hadiiskolába”.
Az első év tapasztalatai alapján átszervezték a képzést az akadémián, és az 1873/1874-es tanévtől kezdődően már előkészítő, általános tisztképző és tiszti tanfolyam kezdte meg működését.
Az iskola szakmai előadásokból felépülő, nyolc-tíz hónapos tanfolyamokat szervezett. Az előkészítő tanfolyam a kerületi parancsnokságok fennhatósága alatt korábban működött, szabadságolt állományú
(mai szóhasználattal: tartalékos) tisztképző tanfolyamok helyett alakult. Ennek sikeres elvégzése után
pályázni lehetett a tisztképző tanfolyamra.
Az intézményben szolgáló tisztek úttörő szerepet játszottak a magyar katonai szakirodalom megteremtésében. Ezt a törekvést szolgálta az 1873 novemberében megjelent első katonai tudományos szakfolyóirat, a Ludovica Academia Közlönye.


Az 1883. évi XXXIV. törvénycikk módosította és átalakította a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia szervezetét, amellyel nagy lépéssel haladt előre a tisztképzés ügye. A törvény megszületésével új korszak kezdődött a magyar tisztképzés történetében, az akadémia ténylegesen is olyan katonai nevelő intézetté vált, amely a legkorszerűbb hadtudományi ismeretek oktatása mellett a hazafias nevelést is biztosította.

Az 1883. évi XXXIV. törvénycikk első paragrafusa módosította a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia képzési rendszerét:
„Ezen akadémiában ezentul hármas tanfolyam rendszeresittetik; jelesen:
a) tényleges állománybeli tisztképző tanfolyam;
b) szabadságolt állománybeli tisztképző tanfolyam;
c) felsőbb tiszti tanfolyam.”
A megfogalmazásban ismét tanfolyam kifejezés szerepel ugyan, de az a) pontban említett tényleges állománybeli tisztképző tanfolyam valójában egy négy évfolyamos iskola, amelyre évenként hatvan, a hadköteles kort még el nem ért, 14–16 éves növendéket vettek fel. A hatvanból harminc magánalapítványok, húsz félfizetéses, tíz pedig – beleértve a horvát és szlavón ifjakat is – állami költségen tanult.
Az iskola sikeres elvégzése után ezeket az ifjakat hadapródokká nevezték ki. Ezzel az átszervezéssel a Ludovika Akadémia lényegében középfokú katonai nevelőintézetté alakult, ami a korabeli császári királyi hadapródiskoláknak felelt meg.
A tantárgyak között általános műveltségi, katonai szakismereteket nyújtó elméleti és gyakorlati tárgyak szerepeltek. Különös gondot fordítottak a növendékek általános emberi nevelésére. A tanulók olyan erkölcsi, magatartásbeli és viselkedési normák szerint éltek az akadémián, amelyek megtartásával a katonatiszti pálya rangját a korábbiakhoz képest magasabbra emelték. A léha, könnyelmű, duhajkodó katonatiszt-eszmény helyébe a feddhetetlen erkölcsű, jó modorú, illemtudó, magas szintű szaktudással rendelkező férfieszményt állították.
Az új rendszerű képzésben részt vevőket a növendékmegnevezés illette, az intézmény vezetőjének igazgató,1890-től parancsnok volt a megnevezése, és tábornok vagy magasabb rendfokozatú törzstiszt tölthette be a beosztást. 1890-től törvényileg megszüntették a szabadságolt állományú tiszti tanfolyamot, csak a tisztképző tanfolyam és a felsőbb tiszti tanfolyam működött továbbra is.
A tisztképző tanfolyam tizenötször avatott végzett növendékeket, összesen ezerhatvan főt. Közülük negyvennyolcan lettek a tábornoki kar tagjai.


A Ludovika igazi akadémiává – a szónak abban az értelmében, hogy főiskolai jellegű felsőbb szakiskolává lett – az 1897. évi XXIII. törvénycikk szentesítése után vált. Ez a törvény az egész honvédtisztképzést új alapokra helyezte. Ezen törvénycikk a honvéd nevelő- és képzőintézetekről rendelkezett : a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia mellett Sopronban egy honvéd főreáliskolát, Pécsett és Nagyváradon pedig egy-egy honvéd hadapródiskolát állított fel. Megszüntette a tisztképző tanfolyamot, és a Ludovika Akadémiát – a bécsújhelyi császári és királyi Mária Terézia Akadémia mintájára – átszervezte. A soproni főreáliskola a Ludovika Akadémia előkészítő intézete lett.
A tanulókat 1903-ig növendék, ettől kezdve akadémikus megszólítás illette meg. A korábbi bentlakásos rendszer változatlan maradt. A hallgatókat belépésüktől kezdve ellátták a szükséges ruházattal, élelemmel és taneszközökkel. A tanulmányi követelményeknek legalább "jó" eredménnyel megfelelt hallgatókat hadnagyokká avatták. Akik csak "elégséges" eredményt értek el, hadapród-tiszthelyettesi kinevezést kaptak.
1912-ben elindult a tüzértiszti, 1918-ban megkezdődött a műszaki tisztek képzése is.
Az 1914-ben kirobbant világháború teljesen kiforgatta rendes kerékvágásából az akadémiai életet.
A világháborúban harcoló honvédség nagy tiszti igénye az akadémikusokat és a tiszteket is hamar a csatatérre szólította. A képzés idejét három évről két évre csökkentették, mert az akadémikusokat is egyre gyorsabban kellett kibocsátani és a harcterekre küldeni. Egyre jobban rövidült a képzési idő, mígnem az idő előtti felavatások miatt 1916-ra szinte kiürült az akadémia.
A Ludovika Akadémiát az ország első katonai tanintézményei között tartották számon, ahol korszerű ismeretekkel, gyakorlatias képzéssel oktatták és nevelték a leendő tiszteket. A mindenkori magyar haderő legkiválóbb tisztjei oktathattak itt, akik harctéri tapasztalattal és hosszú csapatszolgálattal rendelkeztek. Az akadémia a magyar katonai erényeket, a nemzeti elkötelezettséget és a tiszti hivatás magas szintű művelését jelképezte.
Az őszirózsás forradalom és a proletárdiktatúra idején kaotikus állapotok uralkodtak az intézetben. 1918 novemberétől 1919 augusztusáig hét parancsnok (ugyanannyi, mint a rá következő huszonnégy év alatt) váltotta egymást.
A nagy hagyományokkal rendelkező Ludovika Akadémia a trianoni békeszerződés után teljesen más helyzetben folytathatta a tisztképzést a békediktátum katonai határozatai miatt.
Ebben a helyzetben a tiszti iskola kibocsátott hallgatóival csak az engedélyezett tiszti állományban (1750 fő) beállott csökkenéseket lehetett pótolni. A pótlást pedig csak egy, erre a célra engedélyezett intézményből lehetett megvalósítani, ez pedig a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémia lett, mert a trianoni békediktátum tiltásai alapján csak egyetlen tiszti utánpótlást biztosító intézmény maradhatott a honvédség keretein belül.


Az 1922. évi X. törvénycikk foglalta egységes rendszerbe a katonatisztképzést a Trianon utáni Magyarországon. A háborúban vesztes ország számára katonai korlátozásokat írtak elő, a Ludovika Akadémián kívüli katonai tisztképző intézeteket is meg kellett szüntetni. A törvény a magyar tisztképzést először helyezte nemzeti alapokra, és ez alkalommal foglalták először törvénybe, hogy a Ludovika „főiskola”, amely már 1920-tól 4 éves tematika alapján képezte a tiszteket.
A Ludovikán végzett tiszteket augusztus 20-án, Szent
István király napján avatták fel. Új elemként jelentkezett a húszéves szolgálati kötelezettség vállalása.
1922-ben „Szervi határozványok és szolgálati utasítás” címen elkészült a Ludovika szabályzata. A szabályzat rögzítette, hogy a Ludovika a honvédségen belül önálló szervezet, amely tiszti és tanári karból, akadémiai hallgatókból, intézeti személyzetből és az intézményhez rendelt lóállományból áll.

1930-ban jelentős változás következett be a Ludovika tanulmányi tagozódásában. A tanulmányi
csoportokat megszüntették, helyette a fegyver- és csapatnemeket három szakcsoportba osztották be:

I. szakcsoport: gyalogság, lovasság, vonat- és gépkocsizócsapat;
II. szakcsoport: tüzérségi és híradócsapat;
III. szakcsoport: műszaki csapat.

A képzés 1931–1938 között négy évfolyamon zajlott, ebből egy év a megelőző csapatszolgálat volt. 1938-tól a hallgatók már nem vettek részt csapatszolgálaton, így a képzés hároméves lett. 1943–1944 között a háború miatt az oktatás két évre redukálódott, 1944-ben pedig tizennégy hónapos képzést kaptak a hallgatók. Ez év őszén az akadémiát Körmendre helyezték át, 1945-ben pedig megszűntették magyarországi működését. Részeit Németországba telepítették és ott folytatták a hadi kiképzést. A Ludovika különböző akadémikusosztályai eltérő helyre kerültek: a gyorsosztály Bergenbe, a tüzérosztály Grossborn-ba, a hegyi század Garmisch-Partenkirchenbe, a lövészzászlóalj és az akadémiaparancsnokság Drezdába. A harctér közelsége miatt a Ludovika parancsnoka a fegyveres ellenállás mellett döntött, és menetet rendelt el Landau felé. Végül, 1945. április 25-én az akadémia tisztjeinek és hallgatóinak többsége amerikai hadifogságba került, a tiszteket pedig hadifogolytáborba küldték.

A tisztavatás a Ludovika kertjében (ma Orczy-kert) zajlott, ahol megtalálhatóak voltak azok a szobrok, amelyek a különböző fegyvernemek védőszentjeit ábrázolták.
Ludovikás tisztek avatása 1944. augusztus 20.-án

A Ludovika Akadémia történetét eddig, azaz 1945-ig kívántam feldolgozni, lehetőleg olvasmányosan és megmutatva az lényegi történéseket.
Kicsit később a napjainkban újjáéledő Ludovika Akadémiát kívánom bemutatni.

Videó a Ludovikáról
Ludovika induló- eredeti
Ludovika induló- Metal version


Köszönöm, hogy olvastátok.

Harcolj okosan!
Bölcsen oszd be a sebzése😛 akkor vagy hatékony, ha a parancsban szereplő csaták közül a magas prioritásút választod és ott is csak akkor harcolj, ha a falállás 52% vagy azalatt van.
Ha a magas prioritású csaták túl vannak ütve, és túltöltődik a wellnessed, akkor keress egy alacsonyabb prioritásút, ahol a falállás 52%, vagy az alatt van és ott harcolj.
Ha teheted, üss a hadügyi közlöny szerint: http://www.erepublik.com/en/newspaper/hadugyi-kozlony-177586/1