Join the new world

Mai történetünkhöz nem szükségeltetik sok magyarázat. A téma elnyűhetetlen, és ha őszinték vagyunk, belátjuk, hogy legtöbbünk lelkének titkon jól esik a másik kifigurázása. Éljünk hát egy keveset ezen nem túl felebaráti, kicsinyes szenvedélyünknek! 🙂

Vadászat Bogdan generálisra

A Hun ELIT Kommandó nemrégiben szigorúan titkos küldetésen vett részt. Persze manapság nincs olyan titok, ami az is maradna. Árulók, kémek, kollaboránsok hada elől elrejteni nehéz bármit is, megtéveszteni viszont már könnyebb őket. Nincs is hatásosabb eszköz a titkosszolgálatok kezében, mint az ügyesen szivárogtatott hamis információ.
Az egység tehát úgy indult útnak, hogy a románok már eleve tudták, készül valami. No persze nem pontos helyeket és időpontokat, mert az amúgy is menet közben alakul, hanem annyit, hogy szabotázs akciók várhatóak.

A határt a napkelte előtt egy órával lépték át a katonák. Birkapásztoroknak álcázták magukat, hogy ne lógjanak ki a prémesek közül, majd Arad környékén kétfelé váltak. Az egyik csoport feladata különböző hadiüzemek, vasúti csomópontok és hidak elleni támadás volt. Ám mindezt csak elterelésnek szánta a magyar hadvezetés, hogy amíg az ellenséges belbiztonsági alakulatok a szabotőrökre figyelnek, utánuk nyomoznak, addig a másik csoport az első számú prioritással rendelkező célt végrehajthassa.
Amíg az első szakasz kenyérgyárakat és atomreaktorokat robbantott, addig a kommandó beszivárgás-specialista része egyenesen Bukarest felé vette az irányt. Hol bányásznak, hol unatkozó amerikai turistának, hol futballhuligánoknak adták ki magukat. Néha egyedül, néha együtt, máskor pedig 2-3 fős csoportokban utaztak, hogy minél kevésbé hívják fel magukra a figyelmet.



A fővárosban egy köztisztasági brigádot alakítottak, és a Hadügyminisztérium épülete előtt kezdtek szorgoskodni. Vártak.
A dolgozók számára fenntartott parkolóban volt egy nagy, üres placc, amely mellett kisebb-nagyobb zúzódásokkal, horpadásokkal, karcolásokkal borított autók álltak. Egy órányi szorgos utcaseprés után - amivel mellesleg 73%-al javítottak a város látképén – a fenntartott helyre begördült egy tank. Néhány jármű fényezését tönkrevágta mire sikerült beparkolnia, de hát a harctéren nemigen kell ilyesmire ügyelni. Márpedig a csaták koronázatlan királya, a román nép hőse érkezett Bogdan Adamutz személyében, és nála bizony egyik károsult sem mert reklomálni. Hogyisne! Még a végén legközelebb a házukba tolat bele véletlenül a generális úr. Az összes aranyukat amúgy is be kellett már szolgáltatniuk, a családi ékszereket is beolvasztották, hogy kifizessék a bérét.



Most is éppen a pénzéért jött a sereg fenegyereke. Általában csak erre az eseményre mászott elő a tankjából. Azonnal segédtisztek és minisztériumi képviselők hordája vette őt körül hajbókolva, ajnározva, és bekísérték az épületbe.
A magyar különítmény ekkor egy kicsit odébb sertepertélt, majd egy sikátorban ablakpucoló csapattá vedlett át. Visszatérve a nagy nyüzsgés alapján beazonosíthatták, hogy melyik emeletre vonult a slepp, és amint a folyosó kiürült akcióba léptek.

Nagyjából fél óra múlva előbukkant Bogdan. Klotyóra ment. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor gyalog és egyedül lehetett találni, hisz oda még a királyok is így mentek. A mellékhelyiségben a takarítóknak öltözött kommandósok lecsaptak áldozatukra, miután az letolta a nadrágját. WC-papírt tömtek a szájába, és hátul összekötözték a kezét, majd elővették a tetoválógépet. Eredetileg azt szerették volna felírni a generális legérzékenyebb részére, hogy „Csaló vagyok és szégyellem magam”, de bizonyos méretbéli problémák miatt végül csak ennyi került fel: „CSALÓ”.



Sajnos a terv rosszul sült el. Adamutz nem bujdosott el a világ elől. A személyzet tagjait, akik rátaláltak megalázó helyzetében, előbb agymosásnak vetették alá, majd a biztonság kedvéért kivégezték, nehogy beszélni tudjanak. A történtek miatti magánéleti nehézségeit Bogdan a fronton torolta meg, és teszi ezt mind a mai napig.
De legalább már tudjuk, hogy miért ilyen ádáz. 🙂

by Rodric
2011-01-28