Vértestvérek 2. rész

Day 1,143, 09:56 • Published in Hungary Hungary • by Rodric
3 órával korábban

- Riadó!
Édes álmunkat egy érces hang, és a felkapcsolódó lámpa fénye űzte el. Aki netán ennek ellenére megpróbált volna a másik oldalára fordulva kumni még egy kicsit, azt a következő szavak térítették jobb belátásra:
- Ki az ágyból! Megtámadtak minket.
Erre aztán már tényleg nyiladozni kezdett a csipánk, és egyre gyorsuló mozdulatokkal kapkodtuk fel a ruháinkat. Mire a bakancsom befűzéséig jutottam, már nyílt a szegedi laktanya fegyverraktárjának ajtaja, ahol az elsőként elkészülő GÁTos várta a muskétáját. A szakaszparancsok összevont szemöldökkel és fejcsóválva fogadta, ahogy tökutolsónak értem oda.
- Hamar munka ritkán jó. – mondtam neki indoklásul, és jeleztem, hogy a kapkodása miféle kínos hibához vezetett. Mire a pk konstatálta, hogy a slicce körül minden rendben van, én már vigyorogva a teherautón ücsörögtem a többiekkel.



Az első eligazítás már menet közben zajlott. Levi Kay rádión osztotta meg velünk a
történteket. Mint kiderült, a horvátok váratlanul megtámadták Vojvodinát, pedig előzőleg
már békéről, vagy legalábbis enyhülésről csiripeltek a verebek. Senkinek eszébe nem jutott
volna megjegyezni, hogy nem is minket támadtak meg, hanem a szerbeket, ami elég sokat
elárul a két nép közti legendássá vált barátságról. A Vajdaság, amúgy is különleges régió, hisz
mindkét nemzet a hazája részeként tekint rá.
Déli szövetségesünk hadseregének színe-java ekkor Olaszországban harcolt a szlovén
offenzívát segítve, szétszórt otthoni erőik, és a helyi miliciák kevés eséllyel állhattak ellen a román századok által is erősen támogatott EDEN rohamnak. Szükségük volt ránk, mi pedig mentünk. Az előző napi rutinszerű dél-alföldi támadást ugyan könnyűszerrel vertük vissza, de hosszú ideje tartó, állandósuló harcok miatt nem éreztük épp túl frissnek magunkat, és ez az ütközet jóval keményebbnek ígérkezett, mint a korábbiak azon az átokverte héten.
- Zombor elesett. – jelentette be nemsokára komoran a százados, ezzel is bizonyítva, hogy
aggodalmaink nem voltak alaptalanok. – A főparancsnokság új célt jelölt meg. Szabadkát kell
megvédenünk mindenáron. Az utunk így rövidebb lesz. Készüljetek, nemsokára ott vagyunk!



Konvojunk az E75-s úton száguldott tovább, fél óra múlva érkeztünk meg a városba.
Talán ha negyed órával előztük meg az ellenség élcsapatát.
- Cromans ante portas. – jegyezte meg Xavinyo.
Nem sokkal később már a Káosz volt az úr.