Tankcsata

Day 1,173, 10:01 • Published in Hungary Hungary • by Rodric

Az alábbi történet a harci modul kritikája. Ez a rendszer sajnos a legkevésbé sem a katonáról szól, aki részt vesz a csatában. Szerepünket a lehető legminimálisabbra degradálja, csakúgy mint a játékélményt.

Tankcsata

Az Alföld elvesztett, és továbbra is védekezni kényszerültünk. Ősi ellenségeink már a Gyál-Vecsés-Maglód vonalig törtek előre, a fővárost fenyegették. A helyzet súlyos volt, a kormány már az emigrálásra készült, mi pedig ott szoptunk a fronton.
- Bakker, itt a teljes román hadsereg. Szarban vagyunk, méghozzá nyakig! – sápadt el Joszek, amint megpillantotta a mezőt felszántó tíz tankot.



Az egész annál is inkább gázosnak tűnt, mert nagyjából tucatnyi szendvics volt az összes felszerelésünk, ami az éhen halástól ugyan megmentett minket, így harcképesek voltunk, de egy boxeren és három kínai gyártmányú svájci bicskán kívül más fegyverünk nem akadt. Hiába, a hadi üzemek a seregbe leigazolt iráni harckocsizók ellátásán dolgoztak, nekünk jobb híján az utcakő maradt. És akkor mi még jól el voltunk eresztve… Büszkén, de kissé szánakozva néztünk hátra a Pestet elszántan védeni igyekvő honfitársainkra, akiknek még ennyi sem jutott. Puszta kézzel megállítani a páncélosokat? Nos, a megtörhetetlen akarat akár csodákra is képes lehet.

Pech, hogy részemről nem hiszek a csodákban. Így aztán elég feszülten várakoztam a kőkerítés mögött, hogy hajítótávolságba érjenek a romulánok. Gondolatban már a partizánéletre készültem, bár isten igazából ezt is végtelenül optimista hozzáállásnak gondoltam, mert a legnagyobb esély arra volt, hogy a lánctalpak alatt végzem.
- De kurva jó lenne, ha legalább egy stukkert adtak volna, hogy fejbe lőhessem magam mielőtt szőnyeget csinálnak belőlem a rohadékok. – morgott N1tr0gen, akinek ezek szerint hasonló dolgok jártak a fejében.

A tíz tank után jött még néhány bámész nézelődő, akik a román sereg egyenruháját viselték, majd mögöttük még pár ezren, akik mindössze csak az utánpótlásért feleltek, nehogy leálljon a félelmetes katonai gépezet. Ezek azonban senkit nem érdekeltek, hiszen tudtuk, hogy azon a néhány szemétládán fog múlni minden ott elöl.
Eldördült az első sortűz, a szélső házak első sora kártyavárként omlott össze, megkezdődött a mészárlás.

- Gyertek csak közelebb! – szűrtem a fogaim közt, na nem mintha bíztatni kellett volna őket. Hamarosan már csak méterek választottak el minket tőlük. – Adjatok nekik! – üvöltöttem, és elhajítottam a követ. Lehet, hogy csak magamat áltattam, de úgy láttam, mintha Bogdan_L harckocsijáról lepattant volna egy kis festék a találatom nyomán. – Halál! – hörögtem diadalittasan.
- Figyelted? Én letörtem a visszapillantóját! – lendítette győztesen a kezét a magasba mellettem Bence_Kovacs, majd húzta is vissza gyorsan, miután egy géppuskasortűz majdnem levitte.
- A micsodáját?
- A visszapillantó tükröt.
- Nem hinném, hogy van ezeken ilyesmi.
- Akkor talán egy kilógó indexlámpa?
- Hááát…

Az épületes párbeszédet egy robbanás szakította félbe melynek folyományaként a fedezékül szolgáló kő kerítés megsemmisült, mi pedig dobtunk egy hátast. Bármi is tört le a tankról, nyilvánvalóan nem tett nagy kárt benne. Elkúsztunk a következő épen álló ház mögé nagyjából olyan tempóban, amiről eddig azt hittem, hogy futva sem vagyok képes elérni.
- Talán valami rádióantenna lehetett – vetette fel Admirális újra a témát, miután egy fél pillanatot fújtunk.
- Hát az nem lenne nagy vesztség nekik. – szólt közbe Carpediem4life. – Egyszer ráálltam a frekvenciájukra, de csak a „Fail Hungary!” meg a „Cry me a river” szólt rajta mantraként. Szerintem ezzel kondicionálják őket. Agymosott zombikból áll az egész yeti haderő.
- Srácok, hozott valaki követ a lerombolt falból? – vetettem fel egy sokkal súlyosabb kérdést, hiszen a muníciónk elfogyott az előző nagyszabású támadásban.
- Semmi pánik! – legyintett Joszek az aggodalmamra. – Nem adok két percet és szétlövik ezt a házat is, aztán lesz mivel dobálnunk. Nem mintha sok értelme volna. Semmi komoly kárt nem tudunk bennük tenni.
- Talán ha a követ bedobnánk az ágyúcsőbe, elakadna a lövedék és a levegőbe repülne a páncélos – vetette fel Axelero.
- Akkor hajrá! – tolta ki a fal mögül az ötletelőt Bubberr. – Majd szólj, ha sikerült!

Szerencsére ekkor megérkeztek a magyar tankok, akarom mondani Lgabor, Gizi a török, meg az irániak, és kivakartak minket a trutyiból. Leültünk az omladékra, és elnézegettük, hogy miként küzdenek a nagyok, akik valójában eldöntik egymás közt a csatát. Olyanok voltunk, mint a kölyökcsapat, amelyik kivezeti a focimeccsre a válogatott játékosokat. Lófaszt se számítottunk, csak statisztáltunk az előadáshoz.


Tank, ami nekünk jutott

by Rodric
2011-02-05