Történelemlecke a fiam részire

Day 751, 08:24 • Published in Hungary Hungary • by gyika

Kedves Matilka!

Magamról most nem pirkálok, met semmi érdemlegest nem követtem el mostanság. De aztot gondoltam, hogy mint édesapja a gyermeknek (ugye, Matilka?), szent kötelességem a fiamot kitaníttani erre-arra. Az hát a kérésem, hogy amiket ide írtam, azkat olvasd fel a fijjamnak, ha lehet, jó mély hangon, mintha én es ott lennék, sén mondanám nekije. No:

Kedves kicsi fijjam!

Tudom, eppeg csak kinőttél a fődből, de úgy hiszem, az okításodot nem lehet idő előtt ékezdeni. Ezétt hát elmesélem neked a világunk történelmit, figyejj rendesen, tanudd meg, milyen helyre gyüttél világra.

Nagyon régen olyan vót, hogy a münk világunk nem es létezett. Osztán, eccercsak megtörtént a Nagy Rittyenés, és a semmibő idelett az EVilág. Hogy pontoson mi es vót ez a Nagy Rittyenés ( vagy ahogyan a tudálékosok mondják: Big Bug), senki nem tudhassa, de ez talán nemesigen számít. Ejsze a Zősi Binárius Nagybogár szellentette magábúl a Nagy Rittyenést, csak eppeg anyag es kerütt közibe.


(A Zősi Nagybogár. Ki se nézné belőle azember fijja aztot a nagy szellentést)

Még szétt sem pallódott a teremtés binárius porfellege, kedves szomszédunk máres átgyűtt hezzánk egy szóra. S milyen jól tartottuk, jó időt itt es marattak. Mit mondhassak, mikó én világra gyüttem, még mindég itt hűtötték a képüköt.

Azkot a régi időköt én es csak a bárdok dalaiból ösmerem. Mondják a vének, hogy akkortájt Magyarország kicsike vót, és gyönge, a románok meg erősst sokan vótak, de fijjam, ezek csak mesék, cseppet se higgyed, ha hallod. Példának okáétt azt es regélik, hogy vótak olyanok, kik aranyat csináltak a semmiből, solyanok es, kiknek százával hullott a Q5-ös bélkiforgató az ölikbe. No persze, hogy így vót, Han Solo meg hallhatatlan, Szeba mester ösmeri még a hetes számot es, s Kozák Misi mosni szokta a kapcájit!

A világgal egyetemben érkezésük vót az isteneknek es. Kérdezed, kik azok az istenek? Hát, tudod, kicsi Gyika, ők azok, akik naphosszát kergetik a fejelten csürkékek, de mindég elvétik. Azok, kik münköt sosem szerettek, s mikó lehetett, ezt tudtunkra es hozták. Kik Kviszilver asszojnságból hősi halottat csináltak. Nagyon kemények lehetnek, met eccer egy csatába olyant odasomtak a falba, hogy az egyszeribe 200k-t esett alább. Ők vótak azok es, akik a Székely Légióra azt mondották, hogy banditák vagyunk, s ezétt vagy széjjel szaladunk, vagy münk es hősi halottak leszünk. Azt nem monták, mi a harmadik lehetőség, de mi tuttuk, hogy mi az: megmutattuk, hogy mit ér, ha a magyarok a vállikat esszevetik. Igen, ilyen es vót, amikor az esszes magyar a vállát esszevette, sez má nem rege, ezt én es megértem.


( Őtet mán a kisdedek es ösmerik, a legmelegebb szívű istenke. )

Sok barátunk vót, és sok ellenségünk, s most es van mindkettőből eppeg elég. De elmondom, s eztet fijjam jegyezd meg egy életre: az indonézok, a ruszkik, a rácok, a törökök a tesvéreink. Ha egy es bétér majd a házadba, és segítségért kiállt, hát úgy viselkedjél vele, mint a rendes testvéreddel, aki még ugyan nincs (ugye Matilka?), de majd csak lesz. Reuk te es bármikor támaszkodhatsz, hátadat mutathatod nekik, nem csinállanak ruhaakajsztót belőled.

No, ez vót az első lecke. Majd a többit es elmesélem, hogy ismerd meg a világodot, s ne vakon ténferegjél majd benne, ha majd a saját lábadon elindulsz belé.

Apád, Gyika.