Join the new world

Egy viszonylag pangó időt élünk meg ezekben a napokban. Szorgalmasan gondozzuk karakterünket, de mint ha befulladtak volna a lehetőségek. Lehetőségek a játékra. A nemrég lezárult Supply Pack magával rántott sok játékost, és beálltak abba a sorba, amit eddig megvetettek. A fake-nagymestereknek ez kitűnő lehetőség volt a gyarapodásra. Bizony érződik a nyoma az aranytöbbletnek, amihez kizárólag csak pénz útján lehetett hozzá jutni. Ez az ötlet bevált. Lehet, hogy adminéknál is jutalékrendszer van. Ebben az esetben az ötletgazda nagyot kaszálhatott.
A BH vadászok, akik nem éltek a lehetőséggel, most nem rúgnak labdába. A lelkes ifjoncok annyira állandósították a meglepetéseket, hogy már nem is az. A tápos nagymenők egyéni rekordokat állítanak fel. Ez meg is osztja a jelenlegi evilágot. Van egy réteg, aki izgalomban várja, hogy vajon melyik minibe ütheti bele soha nem látott teljesítményét, és van egy réteg, aki lemondóan meglátogatja szeretett karakterét, kifényesíti a fegyverarzenált, majd kilép. Talán ez igazságos is lehetne, hiszen aki eddig tudott jampeckodni, az most csöndben van, aki meg az alkalomra várt, az játszik. Természetesen vannak a jampecok, akik nem azok akarnak lenni, hanem azok is! Ők valószínűleg nem ilyen szélsőségesen élik meg a helyzetet. Az van ami volt, csak 10millával több.
Úgy gondolom ez élvezhető állapot lenne, hiszen hirtelen elkülönítettem 3 réteget, amiből 2 igazából élvezi a játékot vagy legalábbis nem érzi magát rosszul. Mégis érződik egy általános unalmas hangulat, a tehetetlenség szaga. Ezt a csaták száma okozhatja. Istencsaszar megírta, hogy egyébként is egy világméretű "játékunalom" kezd úrrá lenni. Kialakultak és állandósultak a helyzetek. Alig tudják vagy akarják az országok megtámadni egymást. Kevés csata van.
Az említett 3 rétegből a 2 harcképes osztozkodik a miniken, ahhoz viszont sokan vannak. Hiába vannak összességében kevesebben, az aranyat azért vették hogy beruházzanak vagy ellőjék. Feltételezem, hogy az utóbbi a gyakoribb ok. Ezáltal ez a szűkebb réteg uralja a játék élvezetét, akik meg nem rúgnak labdába, azok most unatkoznak.
Természetesen semmi nem tart örökké, elfogynak a készletek és újra realizálódik a helyzet. Ezalatt a többségben lévő kisebbség csak vár. Ahogy ideje engedi felnéz ide, hogy vajon történt e már valami. Semmi! A csaták már a 45. percben 20milla környékén vannak, és vagy 3-4 ember próbálja űberelni egymást minden körben. Játszanak! Milyen jó is nekik. Én is szeretnék játszani!
Ebben az állapotban a missziók jelentenék a kiutat. Azt mindenki szereti, van olyan cél, amit a másiktól függetlenül el lehet érni. A promócióktól már megcsömörlöttünk. Nem gondoltam volna, hogy én valaha is ennyire fogok vágyni a missziókra! Úgy gondolom az feldobná a közhangulatot. Nemsoká jön a mikulás! Vajon mit hoz a zsákjában?
Az rendben van, hogy a játék fejlesztőinek és üzemeltetőinek is élni kell valamiből, de ahogy elnézem kezd eltűnni az a játékélmény, ami fenntartotta az egyensúlyt. A kitartó karakter-ápolás illúziója semmivé foszlik az arany súlya alatt.
Lehet hogy csak én látom ilyen borúsan a helyzetet. Ebben az esetben csak azt tenném a mondandóm végére, hogy a címnek is értelmet adjak, a legjobbat akkor tennék velem, ha két hétig tartó misszió-packot vágnának a pofámhoz, hogy legyen min kiélnem magam!