Levél haza

Day 663, 07:17 • Published in Hungary Hungary • by gyika

Kedves edesapám, kedves edesanyám!

Először is tudatom, hogy jól vagyok, csak a fejem hasogat erőst.
Aztán izenem nagyapámnak, ne sajnálja, hogy kimaradt ebből a háborúból, met ez nem olyan háború, mint amiben ő ciházta a románokot.
Sakkor magamról. Most eppeg itt vagyunk Alaszkában. Ez nagyon ahajt van a Hargitától, Ámerikában, itt es majdnem olyan hideg van, mint otthon, fenyők es vannak, medvék es, parasztok es. A kisajszonok viszont erőst csúnyák, nem es foglalkozunk velik. Időnk penig akadna, sok dógunk nincs, csak ülünk itt a korcsomába, igyuk a megpimposodott sert. Osztán néha esténként béduvad egy generális, saszongya, menjünk kijjel, s szetteljük a falat. Ebből áll a háború.
A falszettelés csuda egy dolog. Odaállunk a falhoz, sosztán vezényszóra mindenik akkorát som rea, amekkorát bír, üssük, mint Pistabá' a zasszont amiután kiszette a komája alól. Utána viszamegyünk a ser mellé, s mecsergünk tovább. Ejj, az a legnehezebb, csak vedelni azt a megzáporodott lőrét, fáj es a fejem rendesen, de a többiek sem nagyon bírják. De azét igyák. Tegnap Szempy és Lazo úgy megmecskentek, essze es bakalódtak, már vágták vóna el egymás gigágáját, mikor bégyütt a generális falat üttetni. Ők es kimentek, de olyan bosszúságban vótak, hogy a fal kétodalára odaálltak, sabba helybe úgy szették, hogy csak úgy vette a szikrákot. Tetszhetett ez a generálisoknak, met adtak es egy-egy medált mind a kettőnek. A korcsmáros bezzeg kárinkodott, met Szempyék a pottyantósa falát duvasztották essze.
Ezen kijjel nagyon unalmas ez a háború. Mindennap jönnek a kanadaiak és Shaok liberálni, münk orrbasiríjtjük a sok mutulyt, nem sok üdőt pazarékolunk rejuk, menyünk vissza lajbit szaggatni. Bár most eppeg a horvátokkal csemerkedünk, ez fájinabb szórakozás, jeszgetjük őköt, penig nem es vagyunk medvék.
No, ha már szóba jött, mesélek erről a Shaokról. Ez a Shaok elnök es vót, oztán megzánkorodott, búba kergette Kuikszilvert (ő egy fejérnép, nem ösmerem a kisajszont, de jókot írt, míg annyira el nem kámpicsoroda, hogy a fődhöz vágta magát, sott es maradt), osztán megmorcult valamire, s nyakába vette a világot, ément liberálni esszevissza mindenüvé. Ott egye a fene, menjen, legalább azóta tartsa a lepcses száját, s nem csármál bele mindenbe.
No, búcsúzkodok, nem nyútom a szót, nem vagyok én a felsőloki plébános, hogy napestig litániázzak. Maraggyanak egészségben. A tehenre vigyázkodjanak, nehogy esmeg átmenjen a szomszédba. Hakszort, Lonféló ebit etessék meg, met a gazdája ément valahova Iérelbe, nemtom az hol lehet az a falu, valahol ahajt, de ammán biztos, hogy nem Vacsárcsi mellett. Smajnem elfelejtettem: küdjenek valami rendes pálinkát, met az itteni sertől már igen fáj a belem.
Osztán, ha az Isten es megsegít, még írok.

Fijuk, Gyika.

(Hadi Propg. & Cenz. Csop.: továbbításra alkalmas, strat. inf. nem észlelhető, további megfigyelés: SUB javallott)