Kritikán aluli. Vagy felüli.

Day 2,777, 08:45 • Published in Hungary Hungary • by Harcimedve

Öreg vagyok. Öreg és keserű. Életem javán már túl vagyok. Sok dolgot láttam. Jót és rosszat is. De inkább csak rosszat. Mert rosszból több van. Megtanultam mi a különbség a jó és a rossz között. Ebben a munkám is segített. Hogy mit dolgoztam pontosan azt nem írnám le. Legyen elég annyi hogy emberekkel foglalkoztam. Mindenfélével. De csak olyanokkal akiknek volt elég pénzük. Ők telefonáltak, én pedig mentem. Mindig én mentem és általában tizenöt perc alatt végeztünk. Legalábbis ez volt a gyakori. Néhány meló eltarthatott akár egy óráig is. Vagy tovább. Ilyenkor több pénzt kértem. De már öreg vagyok. Tudnám még csinálni de fárasztó. És ott vannak a fiatalok. A piac telítve van. Nekem már egyre kevesebben telefonálnának. És már fárasztó is lenne. És talán túlképzett is vagyok. Sőt, egy polihisztor. Korábban sok embert juttattam el oda. Oda, ahová szerették volna. Mindet. Csak egy munka volt. Mindegyik, csak egy munka volt. Csináltam persze mást is. Én mindent csináltam. Polihisztor vagyok. Már írtam, de leírom megint. Mert megtehetem. És meg is kell tennem. Emlékeztetnem kell. Mindenkit. Mert én jobb vagyok. Én.

Kevés ember csinált ilyet. Kevés ember élte át azt amit én. Megannyi tapasztalat és tudás. Felhalmoztam. Mindet. Mind itt van a fejemben. Az én fejemben. Nem a másokéban, az enyémben. Csak az enyémben. Kiismertem az embereket. Mindet. Azokat is akikről semmit sem tudok. Őket is ismerem. Vagy jók, vagy rosszak. Már első látásra megmondom róluk. De akkor is ha nem látom őket. Elég egy hang. Egy betű.
Egy betű amit kézzel írtak. Vagy géppel. Mindet ismerem. Én.

Ennyi tapasztalattal a hátam mögött bátran kritizálok. Mert megtehetem. És meg is kell tennem. Mert szükség van rá. Ki mondja meg mi a rossz és mi a jó, ha nem én? Én aki látom a különbséget a kettő között. Én aki kiismerte az emberi természet minden zegzugát. Én aki mindent tisztán lát. Én. Ez a kötelességem. Nekem. De nem hallgatnak rám. Mégsem hallgatnak rám. Azért mert rosszak. De megmondom nekik. Megmondom mert megmondhatom. Mert ez a kötelességem. Nekem. És mert ismerem őket. Mindet ismerem. Tudom hogy rosszak. Főleg az a néhány. Az a néhány szemétláda..