Ez már nem az a kocsma

Day 2,723, 12:17 • Published in Hungary Hungary • by Tomjohnson

Minden héten oda jártam.
Jó persze megtehettem, taknyos kis kölyök voltam, talán 10. osztályban lett a világmindenség első számú mondata: 1-kor nyit az Oportó.
A csajom miatt csak hétvégén mentem, suli után vele kellett lenni, kimenni a Tóhoz, meg andalogni, persze ez sem volt szar, mert cserébe percekig folyattuk egymásba a nyálunk meg ha kellően sötét volt, akkor azért kurvára miénk volt a világ. Főleg télen, mondjuk akkor meg sajnos baszott hideg volt, de Istenem, hát kis pöcsök voltunk, éltünk a világba, ki törődött ilyen dolgokkal? Na de a hétvége az más. Ahogy jött a péntek és sírós búcsút vettünk egymástól a Kelenföldi vasútállomáson (nem vidéki volt, mielőtt, csak onnan indult a 141-es busz), egy ideig még meredten bámultan az én kedvesemmel a füstfelhőben eltűnő Ikarust, majd megfordultam és boldogan elindultam az Opiba.
Így felnőtt fejjel kurva vicces belegondolni, hogy akkoriban milyen stresszesnek éreztük az életünket, mindenesetre a heti felelés / leckék / dolgozatok megúszása és megoldása után semmi másra nem vágytunk, csak 4-5 fasza Borsodira. Vagy ha épp több pénzt sikerült kajára (...) kikunyerálnom a héten, akkor üveges Becksre. Nagy királyok voltunk, néha az egész Oporto a sulinkból volt. Persze azok közül is csak a fasza arcok. Szóval ment egész este a csocsó meg a sör, meg a dumálás, meg ha jöttek a koliból, akkor főiskolás csajoknak csaptuk a szelet (kiröhögtek), meg Jencivel csapattuk (ő a csapos), nem is tudom mi volt benne olyan igazán jó, nem lehet ezt leírni, egyszerűen csak a lényeg, hogy lementél az Opiba, ott voltak a haverok, ott voltál egész hétvégén, szombaton már öttől, akkor lecsúszott 8 sör is, ha volt pénz, valahogy mindig volt annyi, vagy ha nem akkor meghívattad magad, de a lényeg, hogy szólt a zene, ment a bandázás, kocsmázás, haverok, pia, csajok, Oportó.
Aztán a sulit elvégeztük, de az Oportó maradt. A társasággal mindig ott voltunk, az újabb sulis arcok is jófejek voltak. A kis pöcsöket néha bepiáltattuk, aztán röhögtünk, ahogy a Bercsényi utcát hányják végig, vagy a wc-ben dugja a haverod az egyik tizedikest, persze a nőiben, mert csak az zárható. Jenci meg röhög és a társaság kurvára egyben, a főiskola meg amúgy is laza, már nem csak 2 nap az Oportó, hanem 3-4, persze, ahogy a csajom engedi. Meg amennyi az ösztöndíjból kijön.

Gondolhatod, mi lesz a sztori vége.

Egyre kevesebben lettünk, új haverokat hoztak, akiknek annyira nem voltunk jó arcok. Ők se nekünk. Buzi bölcsészek. Új pöcsök jöttek, akik már nagyon fiatalnak tűntek, egy mézes málna után a lépcsőre hánytak és két sörtől már ordítottak. Mi is ilyen faszok voltunk? Persze még voltak remek dolgok, a csajommal szakítottam így a gimiseknél nagy király lehettem, helló szevasz, meghívlak egy maci fröccsre!
Aztán a suli is egyre keményebb lett, így én is alig jártam arra. Ha éppen otthon voltam szülőknél, néha beugrottunk, voltak ott ismerősök, mentek a régi sztorik, Jencinek még mindig két foga volt, mi meg már 10 sört is lecsapattunk egy este. Becksből.

Aztán már csak karácsonykor, meg nyáron totál bebaszva. Jenci egyedül üldögélt egyszer a pultnál, full üres az egész hely, mondom mi a fasz van? Azt mondja a kis pöcsök a menő helyekre járnak már. Persze dec. 25-én azért még tele volt, nosztalgiáztunk 1-1 arccal, de kezdett nagyon távolinak tűnni minden. Ez már nem az az Opi, ami a mi törzshelyünk volt. Ráadásul a nyáron át is alakították. Baszki. Most már nem az a dohos, sötét, büdös és kényelmetlen hely. Egész pofás lett. Mondhatni, jó irányba fejlődött, tele is lett hirtelen. Én meg ültem ott, néztem a mázolt falakat és arra gondoltam, hogy bassza meg, felnőttem. Lemázolták az én fiatalságomat is. Új emberek járnak, jól érzik magukat, nekik is megvan az Opi hatás. Ők is imádják a helyet és ők is csak arra várnak, hogy menjen már el az a 141es busz és irány az oportó, ahol elfelejthetik a töri dolgozatot, meg a német puskázást, vagy a makro zh-t, ahol felszedhetik a gimis csajokat és lekurvázhatják a kolisokat, mert azok nem jönnek el velük. Nekik megvan az Oporto-érzés. Én meg ülök itt savanyú pofával, mint ha minden szar lenne. Pedig nem az, csak más. Változott a világ, változtunk vele mi is.
Csak a Jenci maradt ugyanaz.
Még mindig két foga van.